Blog bejegyzés

Lépésről lépésre

A nyitó fordulós blama alkalmával nem csak az eredménnyel, hanem a hozzáállással és a mutatott játékkal is komoly gondok voltak. Rá egy hétre, a Wembley-ben megnyert rangadón összejött a bravúros győzelem, megvolt hozzá a küzdeni tudás is, de túlontúl passzív, alárendelt szerepet játszottunk. Legutóbb viszont nem csak a három pont került a zsebbe, de már a játékra sem lehetett panasz. Okfejtés alább.

 

Visszatért a csapat a Stamford Bridge-re, oda, ahol a Burnley ellen félidőben még a mifelénk ritka, ám csöppet sem indokolatlan füttykoncert adta a kísérőzenét levonuláshoz. Bár a pontszerzés nem sikerült, a lelátókról dühös nemtetszés észhez térítette a társaságot, a Tottenham ellen pedig már egy fegyelmezett, éles és harcos csapat nyert rangadót. Szívből reméltük, ezt viszi tovább a gárda az Everton ellen: így is történt.

Koemanék egyébként jól rajtoltak: verték a Stoke-ot, elhoztak egy pontot az Etihadból, bónuszként pedig bejutottak az Európa Liga csoportkörébe. Ez utóbbi tény azért is volt fontos, mert a csütörtök esti horvát túra meghagyta azt a nyomot az evertonosokon, ami érződött is rajtuk főleg az első félidőben. Schneiderlin hiányát nem bántuk, Sigurdsson viszont először kezdett. Nálunk Hazard és Costa és az eltiltott Cahill továbbra sem voltak a keretben, Fabregas ugyanakkor visszatért és Pedro is kezdhetett.

A meccs részletes krónikája már írásba lett foglalva, szóval nem mennék bele a részletekbe, azt viszont mindenképp ki kell emelni, hogy ha nem is lehengerlő, de meggyőző fölényben futballoztuk végig az első játékrészt. Bár olyan mutatókban, mint labdabirtoklás vagy passzok száma, nem sikerült a vendégek fölé nőni, kapura lövés tekintetében viszont nagy volt a differencia (9:1 a javunkra). Ha pedig mindehhez hozzávesszük a két szép szerzett gólt, akkor megkönnyebbülhettünk, mondván maradt még azért valami a tavalyi bajnokcsapat erejéből és fölényéből.

Újabb gól+gólpassz kombó hazai pályán

A félidő kulcsfigurája egyértelműen Alvaro Morata volt. A spanyol csatár javarészt súlytalanul mozgott, sok párharcot vesztett Williamsszel szemben, aztán egy parádés egyérintős játék végén csak biccentett egy gólpasszt, no meg ugye fejelt is egy gólt. Egyértelmű szerepe volt tehát a biztos előny kiépítésében, ráadásul ez elég is volt a győzelemhez. Ezért jött, ezt várjuk tőle, ezek az igazán értékes találatok, amik nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is fontosak (mert hát hiába lő valaki sok gólt, ha azok zöme nem oszt nem szoroz, az eredmény lefutottsága okán). Mindenképp örömteli, hogy jól kapta el a fonalat és vannak sikerélményei, mert nem hiányzik egy újabb önbizalomhiányos, lelki beteg kilences. Az meg egyelőre nagy következtetések levonása nélkül álljon itt, hogy mind a négy kanadai pontját fejjel szerezte.

Térfélcsere után több gól nem esett, de ebben a félidőben azokban a statisztikákban is felülmúltuk az Evertont, amikből még az elsőben nem. Volt egy kétperces etap, amikor Pedro és Moses is komoly helyzetben hibázott: legalább egyiket illett volna gólra váltani. Már csak azért is, mert a végén már engedtünk pár lehetőséget a vendégcsapatnak is, egy hajrábéli szépítés pedig okozhatott volna kéretlen izgalmakat. Ami bosszantó viszont, hogy két sárgát csak begyűjtöttünk újfent, s bár Azpilicueta és Moses is az elsőt kapta idén, jó lenne ezt leredukálni.

Kapott gól nélkül – először idén

Ezzel együtt rendben volt ez a produkció. Örülhettünk a győzelemnek, az első clean sheetnek, Moratának, meg annak, hogy Conte hamar képes volt rendezni a sorokat (meg úgy egyáltalán sikerült neki, mert hát ezt se tekintsük alapvetésnek). Nem véletlen vett kissé nagy ívű rajtot e poszt: a kezdeti sokk és döbbenet után most ott tartunk, hogy hiszünk a csapatban és pozitívan nézünk a szeptember elé. Lépésről lépésre haladunk, gyűjtjük az önbizalmat, javítjuk a statisztikákat és a pozíciónkat. Mindezt jó erőkből álló csapatok ellen, sérültekkel, eltiltottakkal, szűk kerettel. Nehéz feladatok voltak, amiket megoldottunk. Ez a tudat pedig megnyugtató. Nyilván lesznek később is nehézségek, lesz kettős terhelés is, de szívmelengető a tudat, hogy Conte gyorsan és hatékonyan képes lereagálni ezeket a szituációkat. Kijöttünk egy gödörből, van jövőképünk és tapadunk az előttünk lévőkre. Ez pedig olyan dolog, amit szem előtt kell tartani a válogatott szünet után is. Ha pedig mindez nem lenne elég, az átigazolási piacon is mozgolódunk, úgyhogy nemsoká tovább bővül a Chelsea-család. Továbbra is Blue Is The Colour!

 

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com