Lendületben

Remekül sikerült a visszatérés a válogatott szünetből, hiszen múlt héten a Leicestert vertük idegenben, majd jött a Juventus hétközi eltángálása. Ahhoz, hogy tovább szárnyaljunk, a pocsék formában lévő, edzőváltáson átesett, gyatrán rangadózó Vörös Ördögökön kéne ütni egy jóízűt. Országos egyes, mondhatnánk, de azért mégiscsak van a levegőben valami nyugtalanító, ami remélhetőleg koraestére elillan. Kedvcsináló alább.

Akárcsak csapatunk, a Manchester United is továbbjutott kedden a BL csoportköréből, ők ráadásul már most biztos, hogy meg is nyerték kvartettjüket. Nagy különbség viszont, hogy az utóbbi időben a Vörös Ördögök vigasztalódni járnak a nemzetközi porondra, a hazai színtereken ugyanis vajmi kevés sikerélményük volt. Első adandó alkalommal kiestek a ligakupából, a bajnokságban pedig a legutóbbi 7 meccsükön mindössze 4 pontot gyűjtöttek. Egyedül a még náluk is világtalanabb Tottenhamet sikerült verni, miközben 5 vereségükből pedig 3 hazai pályán esett, 3 alkalommal kapituláltak négyszer és mindössze egyszer, az Aston Villa ellen kaptak ki minimális különbséggel. Mindehhez koncepciótlanságok és fogalmatlanságok egész sora társult, képtelenség volt kivenni, mit és hogyan akar játszani az angol rekordbajnok, ráadásul a játékosok is egymásra licitáltak már motiválatlanságban és fegyelmezetlenségben.

Dicstelen véget ért tehát a Solskjaer-projekt, amit jól esett kinevetni, hiszen volt rajta bőven mit. Ne felejtsük el viszont, hogy a bajnokságban nem sikerült egyszer sem legyőzni a norvég Unitedjét: Sarri (egy rendkívül értékes) döntetlent játszott az Old Traffordon 2019 tavaszán, Lampard pedig első évében oda-vissza kikapott, ráadásul bukott a ligakupában is, igaz, az FA kupa elődöntőjében jött némi elégtétel. Tavaly mindkét meccs gólnélküli döntetlennel zárult, vagyis Solskjaer alatt 0-3-2-t hoztunk, szerény 1 lőtt góllal. Azt sem szabad sajnos elhallgatni, hogy az elmúlt két szezont a Vörös Ördögök mögött fejeztük be, vagyis idén egyelőre egy szép előzés zajlik.

12 pont előny 12 forduló alatt – ennél nagyobb különbséget csak legmerészebb álmainkban gondolhattunk a két csapat közé. Meccseink háromnegyedét megnyertük, +26 a gólkülönbségünk és minden nehézség ellenére parádésan megyünk előre. A védekezés rendkívül feszes és stabil, akcióból mindössze ketten találtak be eddig. Beszédes a 8 clean sheet, az pedig intő jel, hogy kapott 4 gólból 3 pontvesztést ért. Tetszetős a támadójáték is, látszik itt is bőven Tuchel keze nyoma. Külön öröm látni, hogy mindenki hozzáteszi a magáét, s hiába dőlnek ki alapemberek egymás után, a rendszer megy tovább. Pulisic, Kante, Kovacic, Mount, Ziyech, Werner és Lukaku is hagyott már ki több-kevesebb meccset sérülés miatt, szerencsére ezeket sikerült átvészelni. A héten kidőlő Chilwell esete viszont aggasztóbb egyrészt a kihagyás várható hossza, másrészt az angol szerepköre miatt, huszonegyesünk ugyanis bombaformában játszott az utóbbi időben, játékába pedig olyan elemek is beépültek, amik hiánya rányomhatja a bélyegét a támadásépítések minőségére.

A Manchester United nem a norvég alatt lett mumus, utoljára 4 éve vertük meg őket a bajnokságban (akkor Lukaku még ott játszott, az egyetlen gólt pedig Morata szerezte). Azóta 7 meccsen gyászon 0-4-3 a mérleg. Sarri, Lampard és eddig Tuchel sem boldogult Vörös Ördögökkel. Bőven eljött tehát az ideje annak, hogy változtassunk ezen. A közelmúltbéli eredmények, az ellenfél edzőváltással jövő kiszámíthatatlansága és az alávalóságot dilettantizmussal ötvöző Anthony Taylor rendre kártékony jelenléte azért óvatosságra int, hiába tudjuk, hogy miénk a jobb és a felkészültebb csapat. Továbbra is Blue Is The Colour!