Blog bejegyzés

Lélekemelő Siker

A hétközi nemzetközi kupa kudarc után egy több fronton is igencsak fontos csatát sikerült megnyerni, aminek aztán rengeteg pozitív vonzata lehet a későbbiekben. Párat már most is érzünk.

Ökölbe szorított kéz, nagy sóhaj, megkönnyebbülés, majd érzed, hogy kiáramlik az erő az izmaidból és egy valami új, kicsit eufóriás érzés ragad magával és csak mosolyogsz egymagadban, hátrahagyva a világ összes gondját. Ilyen és ehhez hasonló érzések foghatták el a Chelsea szurkolókat. Alapvetően mindig hatalmas presztízs a Manchester United elleni mérkőzések, de ez most különösképpen fontos volt.

Gyülekeztek a felhők Conte, a csapat és az idei szezon felett. Akadozó képezet, pofára esés Rómában, feszült edző és játékosok. Egyre jobban kezdett kijönni az a szezon elejei aprónak tűnő kis feszültség az átigazolások, sérülések és eltiltások kapcsán. Arról korábban már írtunk, hogy milyen “hajszárítást” rendezett az öltözőben a római kirruccanás alkalmával és bizony ennek lett is áldozata, de tudjuk, hogy a klub mindig nagyobb  egy-egy játékosnál, illetve az edző diktálja a tempót és követeli meg a fegyelmet. Így David Luiz kapott kényszerpihenőt az olasztól. Sőt az edzésen egy 11v11 elleni játéknál a labdaszedő szerepét kellett eljátszania.

Ennek köszönhetően a mérkőzésen az eddig remekül szereplő Christensen kapta meg az újabb lehetőséget, hogy bizonyítson, valamint Cahill is visszakerült a védelembe. Végre összeállt a Bakayoko-Kanté kettős, bár sokáig kérdéses volt a kis francia játéka, állítólag pár nappal a mérkőzés előtt még különböző injekciókat kapott. Szerencsére a pályán semmit sem láttunk ebből. Zappacosta reméljük állandósítja a helyét, mert egyre nagyobb potenciál van az olaszban és érződik, hogy amennyiben teljesen megszokta az itteni légkört még egy szinttel magasabbra emelheti a jobb wingback posztot Moseshez képest. Nagyobb kérdés inkább a túloldal, ahol Alonsonak továbbra sincs cseréje, valamint most rajta érződik egy kis formahanyatlás. Fábregas megkapta az irányító posztot Hazard és Morata mögött.

Hatalmas taktikai csata zajlott a két edző és a két csapat között és most Conte volt az, aki előbb és jobban nyúlt bele csapata játékába, így ennek köszönhetően meg is lett a siker. Ehhez hívtuk segítségül  Kele Jánost a Cold Rainy Nights in Britannia főszerkesztőjét és elemeztük ki a mérkőzést. Kiindulásnak a Britannia 5 pontba összeszedett taktikai elemzését vettük.

Boncasztalon a tegnapi rangadó, íme, pontokba szedve:
1) Mivel mind a két csapat 3-4-1-2-es felállással kezdte a meccset, váratlanul nagy tempójú adok-kapok alakult ki az első tíz percben. A középpályák mindkét oldalon kiürültek az előző meccsekhez képest, ráadásul a Chelsea-ben érezhetően benne volt még a Roma ellen lenyelt pofon is. A meccsnek ez a szakasza – egészen a kissé lassabb lefolyású,de hasonlóan egyenetlen következő 15-20 perces határvonalig – abszolút kiegyenlített volt: itt is, ott is akadtak helyzetek, bármelyik csapat megszerezhette volna a vezetést a feszült légkörben, sőt, talán a United állt valamivel közelebb a gólszerzéshez Rashford és Lukaku révén.
2) Már ekkor érződött, hogy a meccset az a csapat nyerheti majd, amelyiknek az edzője hamarabb lesz képes magához ragadni a kezdeményezést azzal, hogy úrrá lesz a meccs hektikusságán, és kibillenti az addigi taktikai status quót a pályán. A félidő végére egyértelművé vált, hogy Conte nyúlt bele előbb a meccsbe: Hazard-t csatárból kihúzta a pálya balololdalára, hogy onnan játsszon befelé, miközben Fabregas egyre inkább jobbra tolódott. Bakayoko már korábban is előszeretettel lépett fel második hullámban a kapu előterébe (Conte imádja az ilyen harmadik emberes befutásokat, nem véletlen, hogy a Juvénál, valamint az olasz válogatottnál is taktikája alapjává tette), ezzel pedig a Chelsea emberfölényt alakított ki a középpálya rajzunkon kék négyszöggel jelölt területén. Hazard, Bakayoko, Fabregas vs. Matics, Herrera.
3) Ennek eredményeképp a Chelsea egyre inkább be tudta szorítani a Unitedet. Hogy mentse a helyzetet, Jones folyamatosan kiugrált a védelemből, ellensúlyozva a hazaiak emberelőnyét a pálya egyik kulcspontján, ami Morata helyzetét tette könnyebbé centerben. A második félidő elején ebből érkezett a gól is: Jones feleslegesen (és késve) robbant ki a labdát felcipelő Azpilicuetára – akinek Zappacosta csinált helyet azzal, hogy folyamatosan lekötötte felfutásaival Youngot -, Bakayoko egy harmadik emberes befutással kimozgatta Smallingot, Bailly pedig már nem tudott időben kiváltani az üresen hagyott területre bemozgó Moratára. 1-0, igazi tankönyvi szituáció, meglepődnék, ha a félidőben ez nem lett volna kivideózva részletesen.
4) A United ezt követően is szenvedett, nem tudta átvenni a meccs irányítását. Egyrészt továbbra is emberhátrányban voltak a pálya közepén labdakihozataloknál, másrészt Kanté teljesen levette a pályáról Mkhitaryant, aki nem tudta levezényelni a vendégek váltásait támadásból védekezésbe. Lukaku csak vergődött a tanárian játszó Christensen és a neki folyamatosan besegítő Cahill szorításában, de Rüdiger beállását követően lényegében az összes manchesteri támadót azonnal duplázni tudta a Chelsea védelme.
5) Az újabb fordulatot Conte cseréi hozták: Fabregas és Hazard nélkül a Chelsea középpályás dominanciája tovatűnt, a védelem túl mélyre csúszott vissza, ráadásul Fellaini feltolását követően már a támadók lekettőzése sem ment könnyen. A meccs utolsó fázisában akár még a United egyenlítése is benne volt a pakliban, igaz, cserébe annyira sebezhető lett kontrák ellen Mourinho gárdája, hogy a 0-2 is mindössze Morata ügyetlenségén múlott.
Összességében taktikailag Conte egyértelműen Mourinho fölé nőtt, és meccs közbeni váltásával egy kiélezett, egálközeli mérkőzést fordított a maga javára. Sokkoló volt látni a Chelsea metsző élességű tudatosságát a második félidő elején, a gól abszolút tankönyvi példa, alapszintű oktatóanyag kellene legyen kezdő elemzőknek.

-Először is nagyrészt egyetértek azzal, amit fejtegettél, talán még kiegészíteném két fontos dologgal az egyik Zappacosta játéka, futása és technikai repertoárja, amit valljuk be a Chelsea háza táján jó ideje keresett-kutatott volt, továbbá a létszámfölényhez erősen kellett szerintem Alonso befelé futása, vagy ha úgy tetszik NFL-es berkekből a “banán befelé”, illetve én picit elhibázottnak tartom, hogy túl későn, vagy csak bizonyos területeknél követte Hazard-t Bailly. Te hogy látod ezt a részét?
K.J.: – Kezdem a másodikkal: igen, José erre a meccsre letett az emberezésről a védő harmadban, ami elég meglepő, lévén tavaly ez hozta meg neki a hazai sikert a bajnokságban (emlékszünk ugye Herrera és Hazard párosára). Ennek az okát nem látni pontosan, én sem teljesen értem, de Bailly-val jó helyen kapiskálsz: miután kihúzódott a szélre, Bailly nem követte tovább, hogy ne bontsa a meg a hármas védelmi vonalat hátul. Így lett emberfölénye a középpályán a Chelsea-nek. Ugyanezt Jones a túloldalon nem tette meg, folyamatosan kiugrált, és ezt a hibapontot használta ki Conte a félidő után. Joséna sokkal hamarabb át kellett volna állnia négy védőre, hogy elejét vegye ennek a problémának.
Zappacosta: szerintem is jól pótolja Mosest, a párharcokban nem elég erős talán egyedül, de tegnap szépen levette a pályáról a felfutásaival Youngot, aki nem tudott igazán segíteni védekezésben a csapatának, pedig ebben a legjobb, elvileg, jól olvassa a játékot. Alonsóval is egyetértek, kellett, de neki szerintem inkább abban volt szerepe.
hogy kiiktassa Valenciát.
-Hetével (Hetthéssy Zoltán. a szerk.) beszéltem tavaly arról, hogy amíg Ibra volt a csatár, akkor sokkal másabb volt a játék miatta. Viszont amikor kiesett akkor a visszavágóra egy sokkal gyorsabb játékra álltak át. Idén ez vegyesen is meglenne Lukaku miatt. Most miért nem reagált korábban vagy miért nem alapból azt a játékot vette elő, amit tavaly az Old Traffordon?
K.J.:-Hát, ez a nagy kérdés 🙂 A legesélyesebb talán az, hogy a nagy balhé miatt nem mert annyira defenzív lenni, mint akkor. Vagy: a Chelsea hétközi szétesése miatt azt hitte, egy bátrabb játék is belefér, és győzhet.
-Mennyi pluszt adhat ez a csapatnak, illetve mennyire volt ez a győzelem létkérdés?
K.J.: -Szerintem sokat. Conte tekintélyét a házon belül baromira megerősítette. Ez ugye látszik Emenalo távozásából is, hogy harc van, ennek az áldozata Luiz is. Contenak Emenalo kiesése felér egy győzelemmel, talán nagyobb is mint a vasárnapi. Ezzel az olasz közelebb került Abaramovichoz. Továbbá így szoros a harc a 2-4. helyen. A Spurs, United, Chelsea jelenleg egy szinten van, a City most egyértelműen előttük, míg a Pool és az Arsenal egyértelműen mögöttük.
Első körben így láttuk a mérkőzést, aminek tényleg hatalmas tétje volt a színfalak előtt és mögött is. Remélhetőleg most elindul a csapat azon az úton, amin lenniük kellene, illetve Conte azokkal erősítheti meg a keretet, akiket ő szeretne.

Chelsea (3-5-2)

Courtois; Azpilicueta, Christensen, Cahill (c); Zappacosta (Rudiger 65),Kante,Fabregas (Drinkwater 78),Bakayoko, Alonso; Hazard (Willian 87), Morata.
Padon maradt cserék: Caballero, Ampadu, Pedro, Batshuayi.
Gólszerző: Morata 55
Sárga lapos: 
Bakayoko 20

Man United (3-4-1-2):

De Gea; Bailly, Jones (Fellaini 62), Smalling; Valencia, Herrera, Matic, Young (Lingard 78); Mkhitaryan (Martial 62); Rashford, Lukaku.
Padon maradt cserék: Romero, Blind, Darmian, McTominay
Sárga lapos: 
Jones 48, Herrera 50, Fellaini 70

Játékvezető: Anthony Taylor
Nézőszám: 
41,615

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com