Legendák nélkül

Még így jó pár nap elteltével is nehéz magunkat túltenni a szombat délutáni gyalázaton, de épp az ilyen önmarcangolásba hajló hétköznapokra találták ki a nemzetközi kupaküzdelmeket. Nem is lehet tehát más célunk, mint hogy magunk mögött hagyjuk a bajnokság minden fájdalmát és szégyenét és újra villantsunk egyet a BL-ben. Kedvcsináló alább.

Úgy alakult, hogy a Chelsea-Roma párharcnak több érdekes vonatkozása is van. Itt van egyrészt újdonsült kettesünk, Antonio Rüdiger, akit épp a Farkasoktól igazoltunk a nyáron. A német válogatott védő pihent a hétvégén, így amellett, hogy nem volt részese a Palace elleni gyalázatnak, jó esély van arra, hogy pályára lépjen korábbi csapata ellen.

Másrészt mindkét csapattól elköszönt a nyáron a legnagyobb klublegendája. John Terry majd’ két évtizedes szolgálat után váltott csapatot, Francesco Totti pedig huszonöt év után vonult vissza imádott Romájából. Huszonhatosunk öt bajnoki címet, öt kupát, három ligakupát, egy BL-t és egy EL-t nyert a Chelsea-vel, amivel a klubtörténet legsikeresebb játékosa és az is marad még jó ideig. Az olasz világbajnok egy scudettot és két kupát hódított el klubszinten, a negyedévszázad alatt pedig rengeteg rekordot állított fel (például ő a Roma és a Serie A legtermékenyebb játékosa, ő viselte legtöbbször a Farkasok mezét és ő értékesítette az olasz bajnokságban a legtöbb büntetőt is).

Győztes fejes 2008-ból

A Chelsea és a Roma meccselt már egymás ellen a BL-ben, méghozzá a 2008-2009-es kiírás csoportkörében. A londoni odavágót 1:0 arányban nyertük, a visszavágón pedig 3:1-re kaptunk ki. Érdekesség, – csak hogy a nosztalgikus hangulat még erősebb legyen – hogy mindkét meccsen Terry szerezte a gólunkat. S bár az olasz klub mögött csak másodikak lettünk, az elődöntőig meneteltünk, ahol a Barca és *vr*b* ejtettek ki minket azóta is fájdalmas módon.

Ami a jelent illeti, az most egyik oldalon sem fényes. A Roma fontos rangadót vesztett a Napoli ellen az Olimpicoban, így csak az ötödikek. Mi zsinórban két elbukott bajnokinál járunk, amiből a hétvégi a bosszantóbb. Előttünk is négy csapat van, ráadásul a listavezető City kilencpontos fórban van hozzánk képest.

Ehhez képest a BL-be vigasztalódni járunk. Az egyszezonos intermezzót egy laza 6:0-lal törtük meg a Qarabag ellen, aztán Madridból is hazahoztuk a – bármilyen fura is kimondani – megérdemelt három pontot. A Roma négy egységet gyűjtve második, ami azt jelenti, hogy hét pontra húzhatnánk el tőlük egy esetleges győzelemmel. Mondanom sem kell, mennyire fontos lenne ez: önbizalmat adna a bajnokságra, ráadásul a szűkös erőforrásokat is lehetne úgy optimalizálni, hogy a kettős front helyett fókuszáljunk arra, hogy ne kapjunk ki úton-útfélen.

A Qarabag hatot kapott Londonban

Fontos lenne ebből a pozícióból megnyerni ezt a csoportot (nem mintha az akkora fór lenne tavasszal, tekintve, hogy simán kaphatunk egy Bayernt vagy Juvét), az meg már csak grátisz, hogy lehetőség szerint ellazázhassuk a végét.  Persze nem indokolt a nagy mellény, szóval legyen meg először a ma esti. Továbbra is Blue Is The Colour!