Blog bejegyzés

Legalább ennyi

1210 chelsea-porto1Vészterhes időket élünk, a meccs előtt még az is benne volt a levegőben, hogy egy jó darabig ez lesz az utolsó performanszunk az európai elitligában. Szerencsére nem így történt, a fiúk határozottan és helyenként tetszetősen játszva egyenesítették ki a kérdőjelet. Magabiztos győzelmünknek köszönhetően nem csak túléltük a csoportkört, de élen is zártuk azt, így kedvező pozícióból várhatjuk a (most épp) hétfői sorsolást. Részletek alább.

Vegyes érzésekkel készülhetett a csapat a meccsre. Hazai pályán eddig hibátlanok voltunk, s tudtuk, ha megverjük a Portót, akkor a csoport élén zárunk. Azonban nyílt titok volt az is, hogy pontvesztés esetén legfeljebb másodikak lehetünk, sőt még a kiesés réme is ott lebegett szemeink előtt, igaz, csak halványan. Ráadásul a hétvégi bajnokiból nem hogy erőt meríteni nem tudtunk, de a vereség miatt megint a tönk szélére kerültünk. Életbe vágó volt tehát, hogy legalább a BL-t tegyük rendbe a végére.

Így is történt. Persze kellett ehhez egy korai és szerencsés gól, de egyrészt láttuk már párszor (például a Southampton vagy a Liverpool ellen), hogy ez önmagában még nem garancia semmire, másrészt a magabiztosság és a céltudatosság végig sugárzott a csapatról. Jó volt látni, hogy nem szükségszerű a védőink összeszaladása vagy suta ütemtévesztése és képesek mind koncentráltan és igen alacsony hibaszázalékkal melózni. Terry olykor kifejezetten nagy tanár volt, de a többiek is tettek arról, hogy Tibó bravúrok nélkül hozhassa a clean sheetet. A védekezésbe Matics, Oscar, Willian, de olykor bizony még Hazard is szépen bedolgozott, miközben utóbbi három elől is szépen keverte a kártyákat. A vége felé, stabil kétgólos fórunk tudatában utóbbi három legény már föl is engedett, s olykor már a régi szép időket idéző kombinatív focit tolták az utóbbi hónapokban bizony kemény böjtre fogott nézők szórakoztatására: voltak itt kérem sarkazások, háromszögelések vagy épp szemfüles passzok.

Megy az mozgó labdával is

Megy az mozgó labdával is

Mindehhez persze kellett egy ellenfél is. A Porto már eleve behúzott farokkal, igazi befejező csatár nélkül kezdett, pedig ha Lopetegui készült belőlünk – márpedig nyilván –, akkor feltűnhetett neki, hogy ez nálunk például mennyire nem volt kifizetődő. Ahhoz képest, hogy tisztában voltak vele, mennyire öngyilkos taktika ikszre játszani (leginkább a másik meccs miatt persze), illetve annak tudatában, hogy bő negyed óra után már számszerűen is kiesésre álltak, külön talány, miért érték be a meddő labdabirtoklási fölénnyel a találkozó jó részében. Nem voltak igazán gyilkos periódusaik, 2:0 után meg már mintha föl is adták volna, nem véletlen, hogy a csapatot fogadó szurkolók is igencsak ingerülten kérték számon a játékosokat a mérkőzés után a reptéren.

Minket ez persze nem kell, hogy érdekeljen, amúgy is van még bajunk elég. Igen, a bajnokságra gondolok, ahol vár ránk a metsző valóság egy 15. hely képében. Valahányszor győztünk idén, mindig kezdtünk reménykedni, hogy na, ez biztos lökést ad, meg az utóbbi hetekben már jól játszunk és lám, az eredmények is jönnek…

Amit kellett, megnyertük

Amit kellett, megnyertük

Úgyhogy most úgy döntöttem, nem kezdem el a mantrát. Szép eredményt értünk el szerda este a csoport papíron azért valljuk be, rangadóján, s megérdemelten nyertük meg a kvartettünket, még ha az a leggyengébbek közül való volt is. A csoportelsőséget még akkortájt is örömmel nyugtáztuk, amikor nekünk állt a zászló a ligában, mostani helyzetünkben meg különösen értékelni kell, hogy legalább Európában nem csináltunk magunkból komplett hülyét. Siker volt, de túlértékelni nem fogom a dolgot, mint ahogy számon kérni sem a csapatot, hogy ha így tudunk játszani egy Porto ellen, akkor hogy a viharba nem bírunk el egy Bournemouth szintű önképzőkörrel. A BL-sztori most fölkerül egy polcra a nagymama lekvárja mellé (persze csak a sorsolás után), s elkerül télire, remélve persze, hogy februárban nem azzal a keserédes nosztalgiával vesszük majd elő, hogy jól becsüljük meg, mert egy időre nincs több.

A hat lehetséges nyolcaddöntős ellenfelünk: PSG, PSV, Juventus, Roma, Benfica vagy Gent. Ha a holland-belga-portugál trió valamelyikét kapjuk, akkor már most, vakon a párharc esélyesének fogunk számítani, függetlenül a bajnoki formánktól. Annyira riasztónak a Roma sem tűnik, viszont a párizsiakat és a torinóiakat jó lenne elkerülni. Tavaly fájdalmasan (korán) szúrtuk magunkat tökön, így ezúttal jó lenne nem elbukni már az első párharcunkat. No de ez még a jövő zenéje, egyelőre örüljünk annak, hogy BL-fronton hoztuk a kötelezőt és egy ideig fókuszálhatunk a bajnoki tennivalókra! Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com