Küzdés a Szenthárompontért

Állandó kommentelőnk és visszatérő bedolgozó publicistánk, Cech01 volt oly drága, és az éj leple alatt összedobott egy jó kis beharangot, így illő forradalmi hevülettel az ő vendégposztját olvashatjátok alább. Amikor a három pont fontsabb, mint akármikor máskor. Amikor a három egység olyan előnyt jelent, amely renegáttá tesz minden egyéb statisztikát és fejtegetést, hisz ha ma nyer a csapat, akkor nem csak a 4000. pontját haladja meg az angol első-osztály versenyrendszerében, de az előnyünk 8 pontra duzzad a regnáló bajnok előtt. Ez persze kicsit sem ígérkezik fesztelen fellépésnek: a Southampton csapata már nem egy alkalommal figurázta ki a győzelemre törő elvárásainkat, és számukra ilyen szempontból a Bridge sem Saint.

Nagy kérdés, hogy miként fogja elviselni a csapat ama nyomást, amely jelen alkalommal nem csak az esélyesség terhében, a pontszerzés kényszerében vagy a szinten tartás  próbáiban merül ki. Vízválasztó lesz az első tétmeccs a BL-ből való kiesés után. Most mutatkozik meg, hogy a hétközi érvágás mennyire nyilazta le Koronis-mintára a morált, az összhangot valamint az önbizalmat. Most mutatkozik meg, hogy mennyire is vagyunk csapat, és hogy mennyire vagyunk képesek túllépni a kudarcon mentálisan. Ezek együtthatója vezethet el minket arra a pozícióra, ahonnan már csak a saját szerencsétlenkedéseink húzhatnak le. Nem kétséges, hogy hatalmas előnyt jelent a hazai pálya, és az, hogy a szurkolók éreztethetik a játékosokkal: Nem ért véget sem a világ, sem az idény. Nem veszett semmi és nem nyalogathatjuk a sebeinket. Március van, közeleg a szezon hajrája, de a jelenben kell megvívni a csatákat, hogy az feljuttasson minket a jövő hágóira. A csúcshoz pedig Southampton gárdája adhat újabb 3 lépést.

Aki az idényben már bevette Forster erődjét. Most is hasonlót várunk tőle.

A Southampton idei teljesítménye talán egy glóriás szinusz görbére emlékeztet. Minden képzeletet felülmúlóan kezdték a versenyt, sokáig legfőbb „másodtisztjei” is voltak a ligának, ám mostanra mind csapatszinten, mind egyénileg visszaestek olyannyira, hogy Koeman bonmotja a Bajnokok Ligájáról végleg a semmibe kezd foszlani. Az elmúlt 7 megmérettetéseikből mindössze 2 összecsapást zártak mindent bezsebelve, ráadásul az utóbbi 1 hónapban nem csak Pellé, de az egész egyesület adós maradt a találatokkal. Írd és mond, 4 meccs/1 gól a mérlegük. Tehát igen, jelenlegi formájukban nem csak a verhető, de a „kötelező” kategóriába tartoznak. Ami részben prerogatíva, részben intőjel is. A kötelező meccsekkel valahogy úgy állunk, mint egy humángondolkodású középiskolás a matek-témazáró előtt: „Csak jöjjön ki egy kettesre, aztán majd az Arsenalt  irodalmat megírjuk hatosra ötösre”.  Ez a beállítottság pedig háromesélyessé tesz minden olyan csatát, amit még Teiresziasz is a javunkra írna. Persze, mint tudjuk, a Soton már nagyon régen nem tartozik ebbe a kategóriába, félszeg forma ide, góltalanság oda.

 Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a Soton rendelkezik jelenleg a liga legjobb védelmével. Éppen ezért lenne fontos legalább 2 gólt bevágni Forster kapusnak, úgy, hogy egyet sem kapunk, hiszen akkor eme nemes titulus ránk ruházódik át. Ismét.Legutóbbi párharcunk a szentek együttesével még december végén volt, amikor is kissé bebejglizve játszottunk velük langyos döntetlent. Az, hogy nem tapadt ránk a City még jobban, egyedül a Burnley hősies küzdésének köszönhettük.  Senki nem remekelt, támadni egyik fél sem akart, cserébe a védelmünk bakizott rendesen. Ne szépítsük, gyopárok voltunk, mint a szikkadt sivatagi homok egy kirobbant porszívó rothadó porzsákjában. Ennél a „visszavágón” valóban csak jobban lehetünk. A Saints feljutása óta kétszer látogatott szentélyünkbe, egyszer fel is adtuk nekik a leckét, egyszer pedig Benítez.

Decemberben enerváltan, most kipihenve csaphatunk össze a Szentekkel

A hiányzók névsora akár firka is lehetne egy tépett bársonyzsebkendőn.  A mi egyetlen hiányzónk az előrejelzések szerint John Obi lesz, ki hiába nem ment el aenkázni, így is hanyagolnunk kell őt már jó ideje. A Soton csapatából Jay Rodriguez lábadozik már lassan emberöltő óta, valamint Mayuka sem bevethető. Nem számolok forradalmi reformokkal a kezdőt illetően habár Ramires kivétele történelmi tett lenne, bár titkon reménykedem benne, hogy Rémy-ék megkapják az esélyt. Costára ráférne a pihizés, mert hiába adja meg azt a pluszt, ami már évek óta hiányzott a csapatból (a csatárt), január vége óta olyat produkál, ami után Torrest már Eldorádóig zavartuk volna.

A mérkőzést 14:30-as kezdettel a Digi 1 adja. Várhatóan a Salec-impérium ismét megjegyzi, hogy Costa mennyire Torres, hogy Ramires mennyire gólképes vagy, hogy Matic csak Yaya Touré silány, non-brooklyn-i változata. Hajdu Attila szavaival zárva: Egy szónak is száz a vége: Come on Blues!