Köszönünk mindent!

Úgy tulajdonosa lesz a Chelsea-nek, mi csak egyet kérünk tőle.

Roman Abramovics közleménye:

„Ahogyan korábban is kijelentettem, mindig a klub érdekeit szem előtt tartva hoztam meg a döntéseket. A jelenlegi helyzetben ezért a klub eladása mellett határoztam, mivel úgy gondolom, hogy ez a klub, a szurkolók, az alkalmazottak, valamint a klub szponzorainak és partnereinek a legjobb érdeke.

A klub eladása nem lesz gyors folyamat, a megfelelő eljárást követi. Nem fogom kérni semmilyen kölcsön visszafizetését. Ez számomra soha nem az üzletről vagy a pénzről szólt, hanem a játék és a klub iránti szenvedélyről.

Ezenkívül kértem a stábomat, hogy hozzon létre egy jótékonysági alapítványt, amelynek az eladásból származó teljes nettó bevételt felajánlják. Az alapítvány az ukrajnai háború minden áldozatának javát szolgálja majd, ez magában foglalja a kritikus alapok biztosítását az áldozatok sürgős és azonnali szükségleteinek kielégítésére, valamint a hosszú távú helyreállítási munkák támogatását.

Kérem, tudjátok, hogy ezt a döntést hihetetlenül nehéz meghozni, és fáj, hogy így válok meg a klubtól. Úgy gondolom azonban, hogy ez a klub legjobb érdeke.

Remélem, sikerül még utoljára ellátogatnom a Stamford Bridge-re, hogy személyesen elbúcsúzzak mindenkitől. Egész életem legnagyobb megtiszteltetése, hogy a Chelsea FC része lehetek, és büszke vagyok minden közös eredményünkre. A Chelsea Football Club és szurkolói mindig a szívemben maradnak.”

19 év

Amennyire meglepő volt 2003-ban Roman Abramovics megjelenése a Chelsea életében, annyira váratlan most az, hogy 19 évvel később megválik a klubtól. Persze nem az elmúlt napok eseményeinek fényében – bár az talán kijelenthető, hogy már nem közeli bizalmasa Vlagyimir Putyinnak –, de pár hete, mondjuk a klub-vb ünneplése közben még nem gondolta senki, hogy március 2-án ilyen közleményt kell olvasnia a Chelsea oldalán. Persze, pletykák voltak, hiszen már korábban is szorongatták, és nem kapott vízumot, nem lehetett ott a meccseken, ezek után olvashattunk érdeklődőkről is, ám mindez valahogy akkor is elképzelhetetlennek tűnt. Majd elad egy-két jachtot, és minden rendben lesz, gondolhattuk, a jogászok majd kiokoskodnak valamit úgyis, ha meg ő tárgyal a felek között a békéről, akkor elismerés illeti, nem az, hogy elüldözzék.

2003-ban valósággal rárúgta az ajtót a futballvilágra, felborított mindent, amit addig ismertünk. Elszórt rengeteg pénzt, követett el hibákat, elfogyasztott 14 edzőt – jó, 12-et, mert Mourinho és Hiddink duplázott –, de gyermeki rajongással szerette ő is a Chelsea-t, ahogy mi is, jó volt nézni a reakcióit, és ahogy az elmúlt években már a megfelelő, kompetens segítők vették körül, a jó döntések voltak többségben. Felépítette az akadémiát, ami önti magából a tehetségeket – nézzük csak meg, a Soton korábban kiket nevelt ki, és most ők vadásznak tőlünk –, felépítette és rendkívül sikeressé tette a női csapatot, a fő terméket pedig nemcsak a csúcsra juttatta, hanem ott is tartotta a 19 év alatt végig. Öt bajnoki és FA-kupa-győzelem, három Ligakupa, két BL és két Európa-liga, ebben a szezonban pedig a Szuperkupa és a klub-vb tette teljessé a sort. Világmárkává varázsolta a Chelsea-t, amit ismernek és imádnak Alaszkától Új-Zélandig, de közben nem az üzletet látta benne, nem pénzcsináló gépként üzemeltette, hanem valóban törődött vele. Óvta, szerette, és mindez süt ebből az utolsó közleményből is. Lehetett olajpénzezni, meg cselszkizni, de sok más klub szurkolói irigykedve nézték, mi zajlik a Stamford Bridge-en, és a szerencsevadászok, vagy garasoskodó amerikai nagybácsik helyett elfogadták volna Abramovicsot.

Természetesen létezett Chelsea Abramovics előtt is, és lesz is, ez nem kétséges, és mi ugyanúgy itt leszünk, akárhogy is alakul. A jelen szép, a jövő biztató. A lecke pedig fel van adva az új tulajdonosnak – nem a költekezésre gondolok, hanem arra, hogy úgy szeresse ezt az egyesületet, ahogy a néha bárgyú, néha kegyetlen, többnyire mosolygós orosz.