Blog bejegyzés

Kontroll

0416 kontroll1Kitekintő poszt következik, mégpedig a zsebpszichológusi fajtából. Nehéz és ingoványos talaj ez, hiszen egy tudományterület becsempészése egy fociblogra eleve kockázatos, ha pedig a szerző még nem is szakavatott művelője annak, akkor pláne az. A sorok tartalommal való megtöltésére viszont továbbra is ott az igény, s hiszem, hogy olykor élvezetes tud lenni egy kis kitekintés. Egy ilyen posztot olvashattok alább.

A kontroll gondolatkörét Rotter fogalmazta meg 1966-ban. Megközelítése szerint az emberek különböznek abban, hogy a viselkedésük és az azt követő megerősítések között milyen mértékű kauzalitást (ok-okozati összefüggést) észlelnek. A hangsúly itt a kapcsolat észlelésén van – ez elengedhetetlen az instrumentális tanulás létrejöttéhez, hiszen, ha a személy nem lát kapcsolatot a viselkedés és az azt követő megerősítés között, nem jön létre tanulás, azaz a személy viselkedése megerősítések által  nem lesz befolyásolható.

A belső kontrollos személyek – ezt már Findley és Cooper állapítja meg 1983-ban – hisznek abban, hogy a dolgok kimenetelét saját maguk befolyásolhatják a viselkedésükkel. Ezzel szemben a külső kontrollosnak nevezett személyek úgy gondolják, hogy a dolgok mindig valami rajtuk kívülálló tényező miatt történnek úgy, ahogy történnek. A belső kontrollosok siker után emelik, kudarc után csökkentik az elvárásaikat, míg külső kontrollosoknál ez éppen fordítva alakul.

A belső kontrollos személyek felelősséget vállalnak tetteikért, sikerorientáltak, képességeiknek megfelelő feladatot választanak, kevésbé konformak, kevesebbet szoronganak, aktívabbak az információfelvételben, ezen kívül a negatív kimenetelt is magukra képezik le, vagyis kudarc esetén magukat alakítják. A másik csoportba tartozó egyének vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz feladatot választanak, többet szoronganak, siker esetén csökkentik, kudarc esetén pedig növelik elvárásaikat. A belső kontrollosok a következményeket saját cselekedeteiknek tulajdonítják, de nem biztos, hogy képességeikben is bíznak. Ellenben egy külső kontrollos is tekinthet magára hatékony személyként, ha mondjuk szerencsés alkatnak érzi magát.

Mit jelent mindez életszagúan? Vegyük példának az iskolai tapasztalatokat és a tanulói-hallgatói attitűd formáit, azok remélhetőleg mindenki számára kézzelfoghatóak. Elégtelen esetén a belső kontrollos diák – valljuk be, ez a ritkább – magát korholja: nem figyelt oda órán, nem készült eleget, összeszedetlen volt a vizsgán. A külső kontrollos viszont rajta kívülálló tényezőkben látja a kudarc okait: pikkel rá a tanár, olyat kérdezett, amit el se mondott órán, nem adott pontot olyanra, amire járt volna. Ha viszont az osztályzat jeles, könnyebb dolga van a belső kontrollosnak, hiszen megveregetheti a saját vállát, mondván hogy felkészült, meg amúgy is milyen eszes és tehetséges. Nyilván vannak olyanok is – és itt meg ez a ritkább – akik a kitűnő érdemjegyüket a tanári szimpátiával vagy a legkönnyebb tétel szerencsés kihúzásával magyarázzák, sőt, esetleg még azt is hozzáteszik, hogy pedig ők alig készültek valamit.

Ezek után már nem is olyan merész ugrás mindezt átkonvertálni a sportra, azon belül is a labdarúgásra. Itt a kudarcot egy belső kontrollos edző a küzdelem és/vagy a koncentráció hiányával, esetleg súlyos egyéni hibákkal fogja magyarázni, a sikert pedig a csapategység és/vagy a taktika tökéletes megvalósulásának, a remek felkészülésnek és a tudásbéli különbség kiütközésének tulajdonítja majd. A másik csoportba tartozók szívesen kenik a számukra nem kedvező eredményt a balszerencsére, a bíróra, a gyepszőnyeg állapotára, esetleg a sorsolásra, a diadalt pedig Istennek, a szerencsének vagy egyéb külső körülménynek tudják be.

Külső kontroll

Külső kontroll

Ahogy arra utaltam már, a külső kontroll vereség és kudarc, a belső pedig győzelem és siker esetén népszerű a (főleg edzői) nyilatkozatokban. Én legalábbis ritkán hallom a mérkőzés utáni értékelőben, hogy „Bevallom, eltaktikáztam magam!”, vagy hogy „Nem sikerült jól felkészítenem az ellenfélből a csapatomat.”. Szintén nem gyakori az a már-már önostorozó beismerés sem, hogy „Ha nincs az a könnyű síppal befújt tizenegyes, sosem egyenlítünk ki.”, vagy hogy „Rengeteget számított, hogy 24 órával több állt rendelkezésünkre a regenerálódáshoz és a felkészüléshez, mint ellenfelünknek.”

Aki rendszeresen követi az angol focis gólösszefoglalókat, annak talán feltűnhetett, milyen gyakran beszélnek bizonyos edzők a kemény munkáról. Teszik mindezt pozitív és negatív kontextusban egyaránt: az „A srácok keményen dolgoznak hétről hétre, ennek előbb-utóbb meglesz a látszatja eredményekben is” éppoly gyakori frázis Pulistól, Dyche-tól vagy Bruce-tól, mint az, hogy „Végre hittek magukban a játékosaim, az elvégzett munkának pedig meglett a gyümölcse”. Nem véletlen, hogy ezek a szakemberek a klasszikus brit stílus hívei, mint ahogy annak is megvannak az okai, hogy ők mind kiscsapatok padjain ülnek. Ezek ugyanis tipikusan belső kontrollos edzők belső kontrollos nyilatkozatai.

Ennek legfőbb oka az a fajta kisebbségtudat, ami mélyen ott lapul e szakemberek identitásában. Jól tudják, hogy nekik ebben a ligában – képletesen szólva – nincs ingyen ebéd. Csapatuk ugyanis nem tudja fölvenni a versenyt a nagyágyúkkal: a sztárklubokhoz képest töredék összegből kell gazdálkodniuk, nincs pénzük minőségi igazolásokra, így a keretük jóval gyengébb képességű játékosokból áll. A hátrányt kompenzálandó meg kell tehát találni azokat a faktorokat, amikben ők lehetnek a jobbak: erő, elszántság, szervezettség. Ez pedig bárhogy is nézzük, csak kemény munkával érhető el – hiszen a tehetségbéli hiányosságok csak szorgalommal pótolhatóak. Muszáj tehát tökösnek látszani (és annak is lenni), egységesen fellépni, valamint töretlenül hinni a kitűzött cél (ami legtöbbször masszív, egész csapatos védekezés, a szerzett labdával pedig hatékony kontrázás) megvalósíthatóságában. Ezeknél a csapatoknál azzal is tisztában vannak, hogy csak magukra számíthatnak: nem bazírozhatnak arra, hogy majd nekik jó irányba pattan a labda, vagy hogy majd befújja a bíró a kétes tizit. Túl rizikós lenne ugyanis – szemben egy élcsapattal, ahol nem egyszer annyi a taktika, hogy majd beakad egy lövés a huszonötből, vagy majd kapunk egy értékes szabadot, ha már 70%-ban az ő támadóharmadukban pattog a labda.

A végére hagytam egy kardinális kérdést: José Mourinhot magát. Pontosabban azt, hogy ő melyik, vagy legalábbis melyik felé tendál? Első körben visszautalnék egy nemrég publikált posztra, ami megmutatta, milyen komplex személyiség is a portugál (még azon túl is, hogy az összes személyiségtipológiára elmondható, hogy sarkítás nélkül senki sem kategorizálható általuk).

Mert nem egy olyan nyilatkozatot (vagy tágabban: megnyilvánulást) láttunk már Josétól, ami maga a megtestesült külső kontroll. Például kevés edző emleget – pláne ennyiszer –összeesküvést a szövetség részéről, s áll neki pontokban mérni csapatát sújtó bírói ítéleteket. Külső szemlélő számára ez alapvetően antipatikus: hiszti, szurkálódás, vádaskodás, bűnbakképzés, önfelmentés. Hiszen egy gentleman fejet hajt, gratulál, s behúzott farokkal előgyeleg. Mourinhonál e viselkedés büszkeségéből ered. Mindig győzni akar, s nem bírja elviselni, ha ez nem jön össze – pláne, ha egy váratlanul éri. Ilyenkor mindent megtesz, hogy megtalálja a számításait keresztbe húzó külső körülményeket, amiket – hol kicsinyesen, hol jogosan – mindig megtalál egy elmaradt büntetőben, egy jogtalan kiállításban, vagy a meccsidőpontok igazságtalanságában.

Ugyanakkor az utóbbi hetekben a befelé összpontosító Mourinhot látjuk. Azt, aki csak és kizárólag a saját csapatára koncentrál. Aki minden meccs után kihangsúlyozza, hány pont kell a bajnoki címhez. Nincs köntörfalazás, nincs feltételes mód, nincs arsenalozás, csak kőkemény matematika. Ez pedig nyilvánvaló üzenet a csapat felé is: saját kezünkben a sorsunk, véghez kell vinni, be kell végezni a feladatot. És biztos vagyok abban, hogy amikor megnyerjük a bajnokságot, akkor José a beérett kemény munkáról és a megingathatatlan önbizalomról előbb és hangsúlyosabban beszél majd, mint a riválisaink érthetetlen szerencsétlenkedéseiről vagy a játékvezetői műhibák hosszú távú kiegyenlítődéséről.

Belső kontroll

Belső kontroll

José Mourinho okos és intelligens ember, kellő és alapos önismerettel. Minden bizonnyal pontosan tisztában van saját értékeivel, készségeivel, képességeivel, erényeivel, hibáival – s ezek elemzésével, illetve szintetizálásával alkotja meg filozófiáját, jelöli ki céljait, építi fel taktikáját, készíti elő mondókáját. Nem véletlenül ő napjaink egyik legsikeresebb, ugyanakkor legszórakoztatóbb és legszínesebb futballedzője egy személyben. Továbbra is Blue Is The Colour!

  • myheartisblue
    • Endy919

      Jaj , da kár 🙂

    • kasata91

      Azért láttuk hogy velünk mit tesz egy szűrő hiánya (Matic). Remélem ez velük is hasonlóképpen lesz majd.

      • myheartisblue

        Én továbbra is csak akkor hiszem el a 4 hiányzót, ha holnap nincsenek ott. Szerintem max. 2 fog csak ezekből hiányozni, taktika “mindgames” az egész….Ne legyen igazam!

  • myheartisblue

    Ma elcsíptem és lefordítottam a sajtótájékoztatót, megosztom Veletek is a fordításom (hozzászólni, véleményt formálni, kritizálni több mint ér!)
    TÉMA: Rémy és Costa állapota, játékosok mentális felkészítése MANU-ra, PFA jelölések(Hazard&Mou), LvG&Mou kapcsolata és szerintem a legérdekesebb a média befolyásolása CFC részről.

    Rémy és Costa egészségügyi állapota, felkészülés a Unitedre és a Hazard PFA jelölése!

    A mai napon 13.30-kor José Mourinho sajtótájézkoztatót tartott Cobham-ban, ahol is a csapat játékosainak az egészségügyi állapotáról beszélt. Egyelőre kevés információt tettek közzé arról, hogy mit mondott a portugál menedzser, de igyekszünk Nektek a legharamabb továbbítani a híreket!

    LOIC RÉMY ESETLEGES JÁTÉKÁRÓL:

    RÉMY visszatérésére 50-% az esély – A francia játékos az előző héten, a QPR csapata elleni mérkőzés bemelegítésekor sérült meg a vádliján. Nem komoly a sérülése, a gyógyuláshoz viszont idő kell:

    “Nem tudok pontos információval szolgálni. Megvan az esélye, hogy pályára lépjen holnap.”

    DIEGO COSTA ÁLLAPOTÁRÓL:

    Diego, aki a Stoke City elleni bajnokin sérült rá az előző combhajlító sérülésére, az elsődleges becslések szerint május elejéig nem térhetne vissza, de Mou biztató hírekkel szolgált:

    “Jól halad a felépüléssel. Van némi esély, hogy akár a jövő heti Arsenal elleni mérkőzésen pályára lépjen. A célunk az, hogy az utolsó 4 mérkőzésen biztosan pályára tudjon lépni. Ha minden jól megy az Arsenal elleni találkozóra is felépülhet.”

    “Ha mégsen lesz képes játszani Arsenal vagy a Leicester ellen, az sem probléma. De a dolgok jól haladnak. Külön edzéstervet végez, jövő héttől akár már a csapattal edzhet.”

    MANCHESTER UNITED ELLENI FELKÉSZÜLÉSRŐL:

    “Megmérkőzni a Manchester United csapatával, mindig nagy kihívás, hiszen a világ legnagyobb klubjai közé tartozó csapatról van szó. Mindenki részese szeretne lenni ennek a mérkőzésnek. Nem aggódom amiatt, hogy nem tudnám kellőképpen motiválni a játékosaimat arra, hogy kellőképpen összpontosítsanak az összecsapásra – nincs okom aggódni, egyszerű dolgom van: mindenki izgatott, hogy játszasson.”

    HAZARD Player of the Year JELÖLÉSÉRŐL:

    “Hazard, rendkívül következetes a szezon elejétől. Véleményem szerint meg akarja egyértelműen nyerni a bajnokságot – és mindannyian ezt akarjuk, megnyerni a PL-t, nem pedig az Év Játékosa díjat. Nyilvánvalóan ha egy játékos valami különlegeset érdemel, és ebben segítik a csapattársai, az még többet jelent. De Hazard fő célja megnyerni a Premier League-et ”

    A riporterek kérésére MANCHESTER UNITED csapatáról is szólt pár szót Mourinho:

    “Csodálatos keretük van – úgy a számokan, minőségben. A héten leültem és elemeztem a holnapi ellenfelet, és rádöbbentem milyen képességgel rendelkeznek. Van Gaal egy nagyszerű menedzser, és több mint felkészültek a holnapi összecsapásra.”

    Mourinho és LvG BARÁTSÁGA:

    “Rendkívül nagy-nagy barátomnak tartom a holland szakembert, de mivel egy célért küzdünk mint ellenfelek, nem beszélünk minden héten. Ennek ellenére azok a mély érzések, amik az évek során kialakultak köztünk továbbra sem változnak.”

    PFA Év Menedszere díj:
    a hétvégi díjkiosztóhoz közeledve a kíváncsi riporterek a vezetőedzőnk véleményét is kikérték az Év Menedzsere díjról.

    “Nem tudom, fogalmam sincs. Hogy én?! Az utolsók közt vagyok számon tartva e téren, hiszen egyszer sem kaptam meg a Hónap Menedzsere díjat a PL-ben idén, ezért hogyan is gondolhatnék az Év Menedzsere díjra?! Nem azért vagyok itt, hogy ezt az elismerést bezsebeljem, hanem, hogy megnyerjem és elhódítsam a PL-serleget a csapatommal.”

    A MÉDIA BEFOLYÁSOLÁSA:
    a héten több cikk is megjelent arról, hogy mely csapat befolyásolja legjobban a bírókat és a médiát. Több szakportál a Chelsea FC csapatát helyezte az első helyre. Íme, mit gondolt erről José:

    “Úgy gondolom ez a nézet azért alakult ki, mert egyesek unatkoznak – a legelső naptól a PL első helyén vagyunk. Ez az amit ennek az országnak a lakosai nem szeretnek.

    “Mindenki azt szeretné, ha PL olyan lenne mint a Championhip, ahol pár pont választja el az első 4 csapatot. Tudom én is, hogy ez lenne a ideális szituáció a Premier League számára, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ez ne forduljon elő.

    • lazarusBwanderbaum

      Én se adnám Mourinho-nak az év managere díjat. Pardew, Koeman vagy Monk erőn felül teljesítettek a klubjaikkal, ők nagyon megérdemelnék.

      • Zola

        Igaz.A premier league-et megnyerni 10-12 ponttal az fos,az csak a kedvező széliránynak köszönhető.Nem iszom előre a medve bőrére,nincs vége a bajnokságnak,csak a jelen állást veszem alapul.Gyakorlatilag ha így marad,akkor közel 30 forduló alatt a második helyezett egyszer ért be minket egészen 1 fordulóig,aztán onnantól 5 pontvolt a minimum különbség,jelen pillanatban is 7+1 hazai simának tűnő meccs.A bajnokságban összesen 2 vereség,mindezt a nyári és téli átigazolás ablakban 10-15 milliót költve.Én elhiszem,hogy egy-egy hónapban valaki erőn felül teljesített,de azért az éves átlag Mou mellett szól,a számok nem hazudnak.

      • lazarusBwanderbaum

        Szerintem elég vastag kék szemüvegen át nézed a dolgot 🙂 Nem azt mondom, hogy Mourinho nem hozott szép teljesítményt a csapattal, de azt is nézni kell hogy a miénk a legjobb keret és nem igazán volt olyan csapat aki megfoghatott minket a rengeteg elszórt pontjaik miatt. Koeman a szétkapkodott Southampton-nal csodát művelt, Monk újonc fiatal edzőként a Swansea történelmének legtöbb pontját gyűjtötte már most, Pardew meg szana szét szed mindenkit a Crystal Palace-szal és a felsőházba hozta őket. Ezek mind erőn felüli teljesítmények, a miénk nem az. José kihozta azt a keretből ami benne van.

      • “A te indokaid szerint minden évben a bajnokcsapat edzője kellene hogy legyen az év edzője, mivel mindenkit megelőzött.”

        Mondd azt, hogy egyébként ebben ne lenne ráció. Most nem azért, de ez a díj egy hülyeség ilyen szempontból, mivel az év edzője értelemszerűen logikai úton mindig a bajnoké. Emellé lehet adni közönségdíjat, meg népszerűségi trófeát, meg akár amolyan magához/kerethez képest ki hozta ki a legtöbbet, de attól az még nem az év edzője. Az egyébként utóbbi években nevetségesen szánalmas aranylabdát is a legjobb kapja, nem pedig az, aki a semmiből üstökösként fut egy jó szezont…

      • myheartisblue

        MIndkettőtök indokaiban van ráció, nem is kevés.
        Ennek ellenére úgy gondolom, Pardewé semmiképp sem lehetne az Év edzője díj. Rosszul kezdett,csapatot is váltott, és most ezt inkább jó szériának nevezném.

        Monk tehetséges edző, és tényleg ő a meglepetés edző idén. De ez is kevésnek tűnik idén. Ennek ellenére azt is nézik mennyire jutott az FA/Ligakupában, ott pedig nem sokat mutatott.

        Koeman szerintem az esélyesek közé tartozik, de ahhoz legalább EL-selejtezős helyezés kéne. Nincs mese, egyszerűen az elért eredmények szerint osztják ki a díjakat.

        Mourinho az elejétől fogva vezeti a bajnokságot,PL-t fog nyerni, behúzta a Ligakupát, lehozta a nagy derbiket, legalább is jó úton halad afelé. Ezek az eredmények beszélnek, ilyen a labdarúgás: lásd az aranylabdát, hiába vannak a PL-ben vagy máshol annyi jó játékos, ha nem annyira eredményes mint CR vagy Messi. Akkor is ők kapják majd. Éppúgy mint a bajnok csapat menedzsere lesz a legjobban esélyes erre a díjra.

      • lazarusBwanderbaum

        Én úgy értelmezem hogy az az év edzője akinél a keret erőssége és az eredmény/mutatott játék a legtávolabb van egymástól. Mourinho azt hozta, amit Abramovich és a világ várt ezzel a csapattal, az általam említettek meg mindenkit megleptek a jó teljesítménnyel.

        Az aranylabda meg egy baromság úgy ahogy van..

      • “Én úgy értelmezem hogy az az év edzője akinél a keret erőssége és az eredmény/mutatott játék a legtávolabb van egymástól.”

        Akkor viszont hiányolom a felsorolásodból Allardyce-t és a WHUúúú-t 😉 Nem kevesebb meglepetés az sem, mint a Soton, csak nem szól akkorát, mert ők két hellyel többet zuhantak vissza.

        Monk meg egy nyolcadik hellyel és -2-es gk-val szerintem azért akkora nagy csodát nem tett, hogy mindenkit meglepett vele. Cserébe Pelle a szezon végi hajrával _tényleg_ mindenkit meglepett 😀 oké, tudom, elviccelem – értem az érveidet, de ez alapján kevéssé fognak díjat osztani. Ilyentén még LvG is szóba jöhet, ha meglesz nekik az ezüst, mert azt tőlük sem várta senki..

      • lazarusBwanderbaum

        Eszembe jutott amúgy Big Sam 🙂 Engem amúgy nem nagyon lepett meg hogy ilyen jól szerepel a WHU. Nagyon jó játékosokat igazoltak – Kouyaté, Sakho, Valencia, Song – egy már jól összerakott csapatba. Szépen dolgozott ő is.

      • Ez egyébként egy kimondottan érdekes felvetés, amelynek boncolgatása olyan szerteágazó lehet, mint Suarez protesza. Tavaly Pelle az utóbbi dekád legszorosabb PL-jét húzta be, mégis az a Pulis lett az év mestere, aki hatalmas erővel és munkával végül összehozta a Palace bennmaradását. És valljuk be, ha egy klasszikus edzőt képzelünk el egy klasszikus csapat klasszikus sikertörténetébe, abba leginkább Pulis regéje illik. A kiváló rétor és motivátor, akinek nem kellenek milliárdok, hogy a csapatából erőn felül teljesítő, egységes brigádot alkosson, mert ehhez elég a puszta egyénisége. Vajon ez az egyéniség mennyire pótolható pénzzel? Mert valljuk be, Pelle minden, csak nem edzőzseni és jó motivátor. Ebből vajon ki lehet azt hozni, hogy minél több a pénz, annál kevésbé számít az egyéniség némely esetben? És akkor mit díjazzunk: a pénzt, vagy az egyéniséget? Mennyire nyomja el a klasszikus edzőzseni karakterét a tudat a nép szemében, hogy egy kiválónak tartott edző csak úgy ér el eredményeket, hogy kiadja a bevásárlólistát, és nem csak “vízzel főz”? De akkor meg, ha már a bajnok csapat menedzsere nyeri az év edzője díjat, akkor állhatna az idény kezdője is a bajnok csapat legtöbb percet játszó focistáiból, hiszen azok alkotják a numera uno láncolatot a 11-ek rendszerében. És nado, nado, nado, csavarhatjuk ezt a végtelenségig.

      • Zola

        Ezek szerint az a FIFA év edzője díjat is Pardew vagy Koeman érdemli meg,mert sikerült egy kieső jelölt vagy alsóházi csapatból egy középkategóriás vagy erős középkategóriás csapatot összehoznia.Én elhiszem,hogy a te jelöltjeidet is díjazni kell,de erre ott a hónap edzője díj.Ha így marad és Mou utcahosszal nyeri a Pl-t,ráadásul úgy,hogy 8.5 millió euró plusszal zárta az évet,akkor nem igazán van min vitázni.Elárulom,hogy rajtunk kívül még a Stoke(2 millio),A Spurs(785 ezer),Soton(36 millió)és a Swansea(rájuk emlékszem,hogy nyereséggel zárták az évet,de nem találom az összeget)zárta az évet nyereséggel.Azt azért ne felejtsük el,hogy ok a Soton kiárulta a játékosait,de azért vásárolt is közel 90 millióért.Ha beleszámolom az ellenünk játszott két botrányos meccset,akkor már csak a 7. helyen állnának A Spurs mögött.A Swansea-t kétszer is elgázoltuk idén 9-et verve nekik.Egy 11.helyezet csapat edzőjét meg ne akarjuk már életműdíjjal megajándékozni,mert tavaly is meg idén is sikerült 11.-nek lennie,elköltve közel 30 millió eurót.

      • Nem lekicsinyelve egyik általad nevezett edző munkáját, ne nevettessük már ki magunkat.. bárgyu a szezon elején majdnem lapátra került a nevetséges szezonkezdete miatt, most meg ment 10 jó meccset a CP-vel, és te már piedesztálra emelnéd.. Egyedül Koeman védhető, mert a szétkapott Saints még egy jó szezonjára senki nem tett pénzt, a holland mégis lehozta, de az igazán nagy szó az lett volna, ha a remek szezonkezdetet legalább egy selejtezős BL-helyre hozzák. Így, hogy az EL sem igazán biztos, így azért elég meredek kiemelkedőnek mondani. Szép, hogy legalább a hetedik hely meglesz, de ahogyan a csapat helyzete is mutatja, kb semmivel sem jobb, mint amit a kezdeti szerencsétlenkedés után a végére Pochettino vagy BR hozott csapataival.

      • lazarusBwanderbaum

        A Southampton-nal szemben mások az elvárások, nem hinném hogy az ő hatodik helyük ugyan olyan értékű lenne mint a Poolé vagy a Spursé.

  • lamps8

    Rojo, Jones, Carrick és Blind sem lesz holnap, így azért több esélyünk van nyerni.

  • mohacsia

    Esetleg valakinek van fasza streamje a Norwich-Középföldéhez?

    • lazarusBwanderbaum

      http://neolive.net/18548/2/Watch-Norwich-City-vs-Middlesbrough-/

      Baromi hajtós, jó meccs eddig. Bamford és Kalas is nagyon jók. Kalason meglepődtem milyen jók a felfutásai. Nálunk csak középhátvédként láttam, de full backnek is igen jó, mint Ivanovic.

      • myheartisblue

        Kalas eredeti pozíciója jobb hátvéd, ezért magyaráztam mindig, hogy Iva utódja már megvan, csak be kell építeni, az ilyen Luis-okat meg szélnek ereszteni a balfeléről, mert csak a helyet foglalja.

        Bamfordon viszont látni h. megsérült,csak nem vallja be az edzőjének kb. 25 percben meghúzta a bokáját, azóta csak biceg…a 20. percig viszont hajtott ahogy azt kell, azóta pedig félti a bokáját és nem is olyan gyorsan fut. A Sky riporterei is kiszúrták már, le kéne cserélni.

        Jobb a Norwich egyébként, jobban akarnak és jobb helyzeteket dolgoznak ki, a Boro megakadt. Elég kemény meccs.

      • lazarusBwanderbaum

        Az elején nagyon komolyan nyomott a Boro, a 13. percben már 7-0 volt a szögletarány, aztán a gól után nagyon keményen nyomott vagy 70 percig a Norwich, úgyhogy sok értelme nem is volt fennhagyni Bamfordot. Na mindegy, lényeg hogy nyert a Boro, vezetik a tabellát, kis szerencsével feljutó helyen maradnak a forduló után.

      • myheartisblue

        A végére meg minden megfordult (lásd stat), de behúzták nagy volt az öröm. Bamford igazi kedvenc a klubnál, annak ellenére h. feledhetően játszott, a lecserélése után körülrajongta őt a kispad, és a végén őt is hívták nyilatkozni. Jövőre feljuthatna a Boro, ott játszhatna PL-t Bamford és Kalas is, utána pedig kötelezően hozni kéne hozzánk őket.

      • lazarusBwanderbaum

        PL-en belül csak egy játékost lehet kölcsönadni sajnos.

      • myheartisblue

        Azért ez nem teljesen így van: Bertrand, Moses, Atsu is egy időben volt kölcsönben a PL-ben.

      • lazarusBwanderbaum

        Nem voltam egyértelmű: egy klubba csak egy játékost lehet kölcsönadni a PL-en belül, te meg azt írtad hogy a Boroban a PL-ben játszhatna Kalas és Bamford is.

  • Pingback: Négy-null | Lion Rampant()

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com