Kis lépés a normalitás felé

Aligha érkezhettünk volna boldogabban a decemberi hajtás kezdetére: tartjuk a lépést az élmezőnnyel a bajnokságban, megnyertük a BL-csoportot, ráadásul az év leghúzósabb időszakában immáron a szurkolók buzdítására is számíthat a csapat. Hogy teljes legyen a visszatérő rajongók öröme, ma a Leeds csapatát kéne legyűrni hazai pályán.

Az elmúlt hetek, hónapok alig adtak okot a panaszra: szeptember közepe óta nyújtjuk jelenleg 15 meccses veretlenségi szériánkat, védelmünk ebben a pillanatban mindenféle túlzás nélkül az egész liga legstabilabb hátsó alakzata, úgy tűnik, végre sikerült megoldást találni a középpálya-problémára, támadóink egyre jobb formába lendülnek, ráadásul végre-valahára a teljes keret Frank rendelkezésére áll – olyan dolgok ezek, amiket külön-külön is ritkán mondhattunk el az utóbbi néhány évben, nemhogy így egyszerre. Mégis, legutolsó két mérkőzésünk külön optimizmussal töltött el. 

A Spurs ellen nagyon bíztató volt látni, hogy hiába engedték a vendégek, hogy domináljuk a találkozót, nem estünk át a ló túloldalára a győzelmet hajszolva. Úgy szögeztük kapujuk elé riválisainkat, hogy közben végig stabilak tudtunk maradni az ellentámadások ellen, elsősorban középpályásaink óvatosabb helyezkedésének köszönhetően. José nem véletlen jegyezte meg a meccs után, hogy nem mertünk elég kockázatot vállalni – feltehetően mindenki frusztrált lenne, ha csapatának megálmodott kontrajátéka a 14. perc (!!) után egyetlen open playből megeresztett lövésre sem lenne elegendő. A Sevilla elleni produkciót pedig aligha kell magyarázni: gyakorlatilag sorcserével sikerült simán lehozni a legnehezebb(nek ígérkező) BL-találkozónkat úgy, hogy az utóbbi időben sérüléssel bajlódó, vagy éppen perifériára szorult játékosaink egytől egyik csúcsforma közelében tudtak teljesíteni – ez felbecsülhetetlen fontosságú lesz a következő hetek folyamán.

Így most a Leeds ellen komolyan vakarhatja fejét Lampard – nemcsak a kezdő, hanem már a cserepad összetétele kapcsán is. Az talán nem képezheti vita tárgyát, hogy mesternégyese után Giroudnak pályán a helye, ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy Hudson-Odoi zsinórban második kiváló európai produkciója után ismét csak a lelátóról nézhesse az aktuális bajnokit. Ezen túl viszont megtippelni is nehéz lenne, hogy a megszokott védelem előtt melyik további hat játékosnak szavaznak Frankék bizalmat.

Extra motivációra biztos nem lesz szüksége a csapatnak: a visszatérő szurkolókkal talán még nagyobb hangsúlyt kap a két gárda közötti félévszázados ellentét, amit főként az 1970-es FA-kupa-döntőre lehet visszavezetni, ráadásul Lampard aligha felejtette el Bielsa két évvel ezelőtti kémkedős akcióját, és az azt követő powerpointos előadását – igaz, később a play-off során egyszer már visszavágott az argentin szakembernek, de biztosak lehetünk benne, hogy továbbra is ég Frankben a bizonyítási vágy a körülrajongott edző ellen.

Azzal, hogy szórakoztató – sőt, néhol valóban szemkápráztató – támadófocijukkal szinte mindenki elismerését elnyerték az újoncok, talán kevesebb szó esik az egyébként nagyon is hullámzó eredményeikről: az elmúlt néhány fordulóban először simán verték az idényt megállíthatatlanul kezdő Aston Villát, majd visszakézből egymást után kétszer is benyeltek egy négyest a Leicestertől és a Crystal Palace-tól, újabban pedig csak hatalmas balszerencséjüknek köszönhették, hogy nem tartották otthon mindhárom pontot az Arsenal ellen, az előző fordulóban pedig idegenben gyűrték le a Ancelotti Evertonját. Annyi bizonyos, hogy a hátsó szekciónak ismét komoly kihívással kell megbirkóznia, hiszen a címvédő ’Pool után Bielsáék jeleskedtek leginkább a helyzetek kialakításában 17.8 xG-vel (viszonyításképp, mi jelenleg 15.8-nál tartunk).

Bár semmiképp sem számíthatunk könnyű estére, összességében nehéz lenne a győzelmen kívül bármit is elfogadhatónak titulálni. A mai találkozó egy nagy lehetőség, hogy nyomást helyezzünk közvetlen riválisainkra, mivel egy sikerrel biztosan a tabella élén éjszakázhatnánk – vétek lenne kihagyni egy ilyen ziccert. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!