Kezdésnek nem rossz

Három mérkőzés, három lőtt és nulla kapott gól, hét pont és egy nagy skalp Tuchel első hetének mérlege. A starthoz hasonlóan az előttünk álló feladatok sem tűnnek megoldhatatlannak, így remélhetőleg kényelmes mederben folyhat tovább a német ismerkedése a kerettel.

Két hete még elképzelhetetlennek tűnt, de jelenleg úgy tűnik, főként a csendes optimizmus érzése lengi körül a klubot és a szurkolótábort. Sokunkat érthető módon felzaklatott Frank menesztése, de az azóta eltelt időben az új stáb hamar elnyerte a többség szimpátiáját – vagy ha azt nem is, legalább a helyzetet el tudták fogadtatni a rajongókkal. Szerencséjükre ehhez nem kellett sokat tenni: az első két meccsen nagy valószínűséggel az egész szezon két legpasszívabb ellenfelét láthattuk vendégül, ahogy a Spurs is kiesőjelölteket megszégyenítő teljesítménnyel rukkolt elő 75 percen keresztül.

Épp ezért igazi tanulságot is nehéz levonni az eddigiekből. Annyi biztos, hogy Tuchel „safety first” jeligével futott neki az első találkozóknak. A Wolves és a Burnley ellen is mindig megtartottunk öt játékost a labda mögött, ami sokszor túlbiztosításnak tűnt, de Lampard utolsó heteit látván abszolút érthető volt az óvatosság. Az persze kérdéses, mennyire lesz hosszú távú megoldás a háromvédős felállás, de jelen pillanatban úgy tűnik, így lehet kihozni a legtöbbet a hátsó alakzatból: Azpi ismét remekel jobb oldali középhátvédként, Thiago Silva sérülése után Christensenre is nagyobb feladat várhat, aki az első csapatnál töltött ideje alatt szinte csak háromvédős rendszerben tűnt huzamosabb ideig megbízhatónak, Alonso pedig egy utolsó utáni esélyt kapott, hogy megmentse nálunk a karrierjét. Elméletileg Jamesnek is testhezálló feladatot kéne jelentsen a wingback szerepkör, de az ő játékidejét úgy tűnik, Hudson-Odoi szereplése is alaposan befolyásolhatja. Mindenesetre egy hónapja aligha hittük volna, hogy Azpi, AC, Rüdiger és Alonso is ott lesz a kezdő környékén… Gyorsan változnak a dolgok.

A pálya tengelyében eddig gyakorlatilag csak a Jorginho-Kovacic duót láthattuk, és talán ők profitáltak leginkább az ellenfelek berendezkedéséből. Nuno és Dyche csapata egyaránt boldogan hagyta, hogy a középpályássor előtt veszélytelenül adogassanak, ami nagyon magas passzszámhoz, de összességében kevés veszélyes szituációhoz vezetett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Mounttal a vonalak között egyből sokkal jobban nézett ki a páros – az angol rendre kitűnően találja meg a réseket, és mivel nyomás alatt is talán ő jelenti a legbiztosabb passzopciót a keretben, a két hatos is jóval többször játszotta meg. Ennek ellenére némileg meglepő, hogy Gilmour nemhogy esélyt sem kapott, de még a keretbe sem volt nevezve – személy szerint azt vártam, hogy Tuchel nagyobb bizalommal fog fordulni a posztriválisainál jóval progresszívabban passzoló skóthoz. A sérülése miatt eddig csak egy rövid cameóra korlátozott Kantét viszont aligha kell félteni: új edzőnk már az első sajtótájékozatóján elárulta, milyen régóta meg szerette volna szerezni a franciát, így feltehetőleg amint teljesen felépül (és egy komolyabb ellenállást kifejtő csapattal találkozunk) egyből visszakerül majd jól megszokott helyére.

A legnagyobb kihívást viszont természetesen a támadósor gatyába rázása jelenti majd. Bár a kinevezésnél minden bizonnyal prioritás volt a vezetőség részéről a nyári érkezők megfelelő beillesztése, hatalmas meglepetésre a saját nevelésű fiatalok tették a legjobb első benyomást. Mount kulcsszerepét már említettük, de az első meccsek sztárja Hudson-Odoi volt: kvázi-szárnyvédőként (valójában a Wolves ellen ő helyezkedett átlagban a legmagasabban a csapatból) minden veszélyes támadásunk az ő oldaláról érkezett a két otthon játszott találkozón, de a Spurs ellen is akkor tudtunk a hazaiak védelme mögé kerülni, amikor Jamesszel vagy Mounttal kombinált a jobb szélen. Jelen pillanatban messze CHO a legjobb formában futballozó támadónk, ezért még így is pazarlásnak érzem, hogy nem az általa preferált bal oldalon szerepel, de már a folyamatos játéklehetőséget is pozitívumként könyvelhetjük el. Azt viszont felesleges lenne megtippelni, hogy kik lesznek a támadósor állandó tagjai – Tuchel egyébként is a gyakori rotáció híve, és ismervén a rendelkezésére álló opciók széles tárházát, valószínűleg mérkőzésről mérkőzésre fogja váltogatni az összetételt.

És ha valamikor, akkor ma este számíthatunk pihentetésre, hiszen a ligautolsó Sheffield Unitednél vendégeskedünk. Persze hiba lenne lebecsülni Wilder csapatát: másfél hete az Old Traffordról hozták el mindhárom pontot, de előző hétvégén Guardioláék is csak egy góllal múlták felül a Pengéket. Ennek ellenére természetesen a találkozó az abszolút kötelező kategóriába esik, és csak tovább növeli esélyeinket, hogy az utóbbi időben remeklő Ampadu nem léphet pályára ellenünk. Egyébként a sima őszi siker ellenére is lenne miért visszavágjunk, hiszen nyáron az újraindítás után tükörsima, háromgólos pofonba szaladtunk bele a Bramall Lane-en.

Riválisaink ismét komoly szívességet tettek nekünk, hiszen az előttünk álló csapatok közül a fordulóban pontot vesztett a Leicester, a Manchester United, az Everton és a West Ham is, ráadásul a poszt élesítésekor még zajlik a Liverpool-Manchester City rangadó is. A következő körben a Newcastle-t fogadjuk, de utána fokozatosan nehezedik a program, úgyhogy nincs mese, ma este muszáj lenne győzelemmel hazatérni Sheffieldből. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!