Kell és kész!

Kissé közhelyesen indíthatnék azzal, hogy a 2014-es év eddigi legfontosabb mérkőzése következik, de minek? Egyrészt ez triviális, másrészt pedig még csak január közepe van. A Manchester United elleni csörték már jó ideje rangadók: zömében kiszámíthatatlan, háromesélyes meccsek, rengeteg indulattal itt is, ott is. Ráadásul ez talán az angol foci leggyakoribb párosítása is: a bajnokságok kívül találkoztunk már néhányszor a BL-ben, az FA kupában, a ligakupában és a szuperkupa döntőben is. Én sem először írok már beharangot a Vörös Ördögök elleni meccsről, de hát minden meccs más és más (újabb közhely), így ígérem, nem lesz önschmittizés alább.

 Az elmúlt 9 évben mindössze egy olyan szezon volt, amikor nem ők vagy nem mi nyertük meg a pontvadászatot. Aki nem nyert, az mindenképp az egyik legfőbb üldöző volt, leszámítva talán a tavalyelőtti kiírást, amikor is inkább a BL-ben vigasztalódtunk a bajnoki versenyfutás helyett. Pluszba még ott voltak az angliai és európai kupacsaták is. Persze gyakran elhangzik, hogy ez nem egy olyan tradicionális rivalizálás, mint ami a MU és a Pool vagy az Arsenal között megy, de talán már az ezt hirdetők is kezdik szép lassan megszokni a szagunkat. Bárhol is botlottunk egymásba az utóbbi években, sosem volt érdektelen az adott párharc. Nem véletlenül gyülemlett fel mindkét félben annyi indulat ezeken az összecsapásokon, hogy mást ne mondjak.

Nekünk és nekik sem volt soha könnyű dolgunk a másik ellen. Mindketten folyamatosan a csúcs felé igyekeztünk: nyerni akartunk, sőt, diadalt aratni a másik fölött és végül az adott kiírásban is. Ám mintha most valami változás lenne a levegőben.

A ManUnited számomra olyan most, mint egy levitézlett macsó. Megszokásból füttyög, ha egy jó nő jön vele szemben, azt hiszi, számít, ha ritkás haját benyálazott ujjával gyorsan eligazgatja, miközben csábosnak gondolt tekintettel igyekszik felvenni a szemkontaktust a kiszemelt nőszeméllyel. Ha ez nem lenne elég, ezernégyszázötvenkilencedszer is megpróbál ugyanazzal a lejárt csajozós dumával ostromolni. Ugyan büszke arra, hogy a negyvenes molett titkárnők még megbámulják és kuncognak avíttas poénjain, de a magukra valamit is adó csajok előbb pattintják le, mint ahogy kimondaná a varázsigének gondolt „Hellószijja”-t. Minél többször veselkedik neki, annál megmosolyogtatóbbá válik, sőt, egy idő után a haverok – akik már nyilván családosak – szánni kezdik: nem cikizik, nem alázzák meg, inkább próbálják beláttatni vele saját korlátait.

Holnap is mi akarunk felül lenni

Ebben a megközelítésben mi vagyunk az a pénzes playboy, akinek bejött az élet. Van della dögivel, és ha pénz van, minden van: menő kocsi, bőrcipő, karóra, napszemcsi… Egy kicsit giccses, egy kicsit hivalkodó, de hát erre buknak a csajok, nem? Míg a levitézlett macsó búsan üldögél a korsó söre fölött azon szomorkodva, hogy ma sem kap trippert, addig a playboy habzsolja az élvezeteket: vaskos pénztárcájával szinkronban nyílnak szét a kecses combok a bárpultnál, csak győzzön válogatni. Exkluzív bulik, illusztris társaság, márkás piák – csak semmi kommersz szar. Ő nem a lepattanóra megy, nincs szüksége szánalomszexre, egész egyszerűen tudja, nem kell magát rosszul éreznie. És nem is érzi: ha lapos a buli, otthagyja; ha nem elég trendi már a kocsija, lecseréli; ha ráunt a nőjére, kidobja. Nem tipródik, nem lamentál, nem ad neki még egy sokadik esélyt, hanem határozottan a tettek mezejére lép. A mának él és nem az emlékeiből. Igen, ez ő.

Bármilyen is volt az elmúlt időszak, a ManUnited még mindig Anglia egyik legnagyobb és legerősebb csapata. Ettől pedig még úgy sem szabadna elvonatkoztatni, hogy sok jel mutat afelé, hogy mi vagyunk a mérkőzés esélyesei – ráadásul nem is kicsit. A két klasszis mezőnyjátékosuk sérült, nincsenek valami jó formában (konkrétan három vereséggel kezdték a januárt), a rangadókon pedig nem sokat mutattak idegenben eddig. Eközben nálunk hiányposzt nélkül is kiállítható egy erős kezdő, mostanában stabilan jönnek az eredmények és otthon kiválóan rangadózunk. Kilenc pont a fórunk, ami úgy gondolom, egyrészt tetemes, másrészt beszédes.

Úgyhogy hiába diktálja azt az eszem, hogy háromesélyes rangadóra készülünk, és hogy az a kutya harap, amelyik nem ugat, mégis – és ritka az ilyen – valami azt mondatja velem, hogy le kell tudni igázni őket. Olyan közállapotok uralkodnak ugyanis, hogy gyakorlatilag minden szinten mi vagyunk az esélyesek. Megvertünk már odahaza egy erős Cityt és egy erős Liverpoolt is – a ManUnited hozzájuk képest csökkentett kalóriatartalmú rágcsálnivaló kell, hogy legyen. Nem érdekel az örökmérleg, nem érdekel, mi volt tavaly, nyernünk kell. Be kell tudni bizonyítani, hogy egyértelműen mi vagyunk a jobbak.

A derbi holnap 17:00-kor kezdődik majd Phil Dowd sípszavára. A játékvezető személye akár jó ómen lehet, ő vezette ugyanis az áprilisi megismételt meccsünket az FA kupában, amit ugye megnyertünk a ManUnited ellen. A mérkőzést a Digi Sport 1 élőben közvetíti, akár a klubgyűlésen, akár máshol, de szurkoljuk ki a három pontot! Továbbra is Blue Is The Colour!