Blog bejegyzés

Kedves emlékek

Március első hete a liverpooli csapatok vendégjátékáról szól. A Vörösökön már sikerrel túl vagyunk, kiejtve őket a kupából, ma pedig Carlo Ancelotti Evertonja érkezik hozzánk. Kedvcsináló alább.

A hétközi FA kupa továbbjutás mindképpen a kellemes meglepetések közé tartozott még úgy is, hogy az Angliát leuraló Liverpool az utóbbi hetekben gyenge formát mutatott. Egyrészt tudjuk, hogy ez önmagában semmit nem jelent, hiszen mi imádjuk magunkat lábon lőni gyengélkedő csapatok ellen is (lásd például a Bournemouth vagy az Arsenal elleni hazai bajnokikat), másrészt a Vörösök még igy is esélyesebbnek tűntek. Ehhez képest Lampard bebizonyította, hogy amennyire tehetetlen Solskjaerék focija ellen, annyira jól képes reagálni Kloppék játékára. Nyilván a találkozó elején mi is majdnem összeszerencsétlenkedtünk hátul egy-két gólt, de az idő múlásával egyre meggyőzőbbnek tűnt a Chelsea. Hiába hozta be Klopp a padon hagyott alapembereit, azok helyzetbe sem tudtak kerülni, a mérkőzés végére pedig a kétgólos különbség már a Liverpoolra nézve volt hízelgő. Külön ki kell emelni Kepát, aki ihletett formában tért vissza és több nagy bravúrt bemutatva jelezte, mire is képes valójában; valamint Gilmourt, aki nem csak hogy megállta a helyét a középpályán, de teljesítménye után okkal választották a meccs emberének.

Barkley most volt csapata ellen, Gilmour pedig egy fontos bajnokin bizonyíthat

Persze tudjuk, hogy nincsen rózsa tövis nélkül: Kovacic és Willian is megsérült, tovább redukálva ezzel az amúgy is szűkös varációs lehetőségeinket.  E két játékoson kívül ugyanis Jorginhora, Kantéra, Hudson-Odoira, Pulisicre és Abrahamre sem számíthat Lampard, vagyis a gálakezdőjéből legfeljebb kapust és védőt jelölhet, ami nagyon nem normális állapot. Úgyhogy hiába a győzelmi kényszer, lássuk be, nem épp ideálisak a körülmények. Érdekesség, hogy e találkozó után a hazai pályától bő egy hónapra elköszön a csapat, a következő négy mérkőzést ugyanis idegenben játsszuk, sorrendben az Aston Villa, a Bayern (BL), a Leicester (FA) és a West Ham ellen. Szóval mehetnek az ifik világot látni…

No de illő, hogy kitérjünk a nap sztárvendégére, Carlo Ancelottira is. Ki ne tudná, az olasz mester két szezont töltött nálunk, egy felejthetetlent és egy gyengébbet. Az első mindenképp a klubtörténet egyik legszebb emléke: bajnoki cím 103 rúgott góllal, desszertnek pedig egy FA kupa győzelem. Ez a fajta duplázás előtte és utána sem sikerült másnak, szóval okkal merenghetünk könnyes szemekkel a tíz évvel ezelőtti időkön. Ancelotti reputációja mit sem csorbult, úgyhogy biztosra veszem a kedves fogadtatást.

Ha már emlékek: csapatunk három riválissal szemben őrzött sokáig tiszteletet parancsolóan hosszú hazai veretlenségi sorozatot a bajnokságban, amiből már csak egy él. A Tottenham 1990 és 2018 között maradt nyeretlen a szentélyünkben, a West Ham pedig 2002 után nyert ismét 2019. novemberében a Stamford Bridge-en. Az Evertontól 1994. óta nem kaptunk ki odahaza, remélhetőleg ez a parádés sorozat nem most szakad meg. Ami pedig legendáinkat illeti, Gianfranco Zola és John Terry egyaránt az Everton ellen, hazai pályán szerezte utolsó gólját csapatunk mezében.

Terry Kékben az Everton ellen sarkazta utolsó gólját

Üldözőink közül a Tottenham és a Wolverhampton is botlott, a Manchester Unitedre pedig egy kemény városi derbi és remélhetőleg kiadós pontvesztés vár, vagyis egy győzelemmel ma nagyot kaszálhatnánk. Bízzunk benne, hogy kitart a hétközi kupasiker-okozta örömmámor és a másik liverpooli csapatnak is sikerül visszavágni. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com