„Just when I thought I was out…they pull me back in.”

Becsület- és gyépéharc, avagy ki ránt vissza most kit, vagy ki ment meg most kit? – a United elleni rangadó elé.

Jön a bajnoki szezon második nagy rangadója. Október 24-én, szombaton az Old Trafford gyepére lép csapatunk, hogy megmérkőzzön a Vörös Ördögökkel. A Manchester United igazi mumussá vált a közelmúltban számunkra, hiszen lassan három éve már, hogy legutóbb győzni tudtunk ellenük bajnoki mérkőzésen: ez 2017 őszén volt, mikor Antonio Conte volt az edző és ekkor még Alvaro Morata jó vételnek tűnt – nem volt ez oly rég, de annyi minden történt azután a klubbal, hogy már távolinak tűnik annak a teljesen minimalista meznek az emléke. Azóta legfeljebb 1 pontot tudunk szerezni ellenük, tavaly annyi sem sikerült a PL-ben, egy Old Traffordon aratott győzelemre pedig több, mint 7 éve várunk. Sajnos azonban nem csak a közelmúlt egymás elleni mérlege tűnik aggasztónak, hanem a soron következő meccs előzménye is.

Legutóbb 2013 tavaszán tudtunk nyerni az „Álmok Színházában”. A győztes gól szerzője, Juan Mata azóta már a másik oldalon áll.

Mi voltunk a nyári/őszi átigazolási piac sztárjai: számos olyan játékost sikerült megszereznünk, akikért fajsúlyosabb vetélytársaink is érdeklődtek, de végül Werner, Havertz és Chillwell is a kék színt választotta. Az viszont kiderült hamar, hogy egy ekkora beruházásnak (7 új játékos leigazolása), megvan a kockázata, ugyanis bár megvan az új arcok játékudása, ehelyett viszont a kohézió kialakítása merül fel, mint időigényes és bonyolult feladat. Frank Lampard még mindig keresi koncepciót, melynek eddigi némileges sikeretelensége kaotikus eredményeket és mérkőzés forgatókönyveket vont maga után: a West Bromwich otthonában 0-3-ról kellett megmenteni a meccset, a Bridge-n pedig nem volt elég egy kétgólos előny a Southampton ellen, mindkét meccs 3-3-ra végződött. Egyedül a Crystal Palace ellen volt minden rendben (4-0), de jó kérdés, mérvadó-e ez a liga egyik, ha nem a legsótlanabb csapata ellen? A legnagyobb gond az eddig, hogy ha Lampard feltolja a sorokat és intezív játékot kér, akkor kiszolgáltatja a csapatot, mely még mindig nem tud kellőképpen védekezni a kontrák ellen. Ha pedig gólrekorderünk konzervatívabb énjét mutatja, akkor meg olyan tejalvasztó meccs kerekedhet, mint ahogyan kezdtük az idei BL-t a Sevilla ellen hétközben (0-0) – Morpheus tenyereiben csak ezek a pirulák voltak eddig.

De a Vörös Ördögök élete sem csak játék és mese. Remek formában zárták az előző szezont Solskjaer-ék, de a rekordbajnok sokadjára is visszalépett a tanácstalanság mezejére. Ed Woodward nyári sikertelensége a játékospiacon, Harry Maguire formahanyatlása és a Tottenham elleni csúfos zakó lehetnek a United-drukkerek legrosszabb emlékei. Ezt azért az elmúlt két meccsen kompenzálták a játékosok: hátrányból fordítottak Newcastle-ben és ismét saját otthonában babráltak ki a Paris Saint-Germainnel a BL-ben. A formájuk tehát jobbnak tűnik, mint a Miénk, ráadásul a csapatok játékképe is a manchesterieknek kedvezhet: a United nem viszálykodik attól, hogy labdatartásban alárendelt szerepet vállaljon, hiszen képesek jól kontrázni, ebből a szempontból pedig ideális ellenfél számukra a Lampard-csapat.

Lampard azonban az előző szezonban nem egyszer adott csattanós választ a sajtónak, mikor az már majdnem rászámolt a ringben. A Spurst sikerült oda-vissza megverni úgy, hogy mindkét meccs előtt bizonytalan volt a Chelsea formája és ugyanez volt a legutóbbi United – Chelsea összecsapáson is, az FA Kupa elődöntőjében, de hasonlóképpen alakult Solskjaer szezonja is egyébként. Lampard és OGS is azt csinálta eddig, hogy mikor már úgy hihették a rajongók, hogy megteremették a stabilitást, mindig történt valami ami visszaállította a bizonytalanságot. Vagy fogalmazhatnánk a cikk címe alapján is, amit nem véletlenül választottam és a Keresztapa 3-ban vállt szállóigévé: „Mikor már azt hittem, kint vagyok, ezek mindig visszarántanak.”

Felkészülni, vigyázz, menekülés!

A „kintlét” jelentheti egyrészt azt, hogy az edzők ott állnak a kalózhajó pallójának szélén, de a játékosok kimentik őket onnan, másrészt pedig azt, mikor már ott van a horizonton a status quo, egy rossz mérkőzés újra tanácstalanságot szül. Ez egy körforgás mindkét, nagy játékos múltú edző számára, s bizony úgy néz ki a dolog, hogy a Chelseanél szorul megint a hurok és a United érezheti magát inkább biztonságban. Lampardnak többször is sikerült már a győzelembe menekülnie és a keret helyzete is megadjhatja erre a lehetőséget: elmondta a BL-meccs után, hogy Mendy lesz most már az első számú kapus, ami egyet jelenthet számunkra a megkönnyebbüléssel, s minden bizonnyal Thiago Silva is újra ott lehet a kezdőben egy bajnokin. Az további előny lehet, hogy velünk ellentétben a hazaiaknak lesz komoly hiányzója, méghozzá Martial személyében.

Egy mérkőzés a United ellen mindig pikáns, mindig rangadónak számít. Most ugyan mindkét csapat ázsiója kissé megtépázott, de ez adja meg a soron következő meccs sava-borsát. Werneréknek itt van a lehetőség megmutatni, mire képesek nehéz helyzetben, ám nemcsak a saját, hanem az edző becsülete is lesz a tét. Ebben a csapatban ott van mindig a váratlanság, jó és rossz értelemben egyaránt, miért nem történhetne meg most az előbbi?

Kezdés 18 óra 30 perckor a Spíler 1 TV közvetítésében.

KEEP THE BLUE FLAG FLYING HIGH!!!!