Jön az első hazai rangadó

A változatosság kedvéért rangadó következik hétvégén, ezúttal a Manchester City lesz az ellenfél. Guardiola csapat öt forduló alatt hárommal gyűjtött kevesebb pontot nálunk, vagyis egy győzelemmel hat pontra szakíthatnánk le magunkról a címvédőt. Rövid kedvcsináló alább.

Ha valakit, hát a Manchester Cityt már volt lehetősége megismerni Tuchelnek rövid angliai szerepvállalása óta, ugyanis tavaly a szezon második felében az FA kupa elődöntőjében, majd egy idegenbeli bajnokin, végül a BL portói fináléjában is összefuthatott Guardiolaékkal. A történet ismert, mindhárom alkalommal sikerült győzni, ráadásul érett, taktikus, jól megkomponált focival. E meccsek remekül építették a mítoszt, miszerint nincs lehetetlen, mert még a legnagyobbak ellen is képes ez a korábban lesajnált és néha bizony leszerepelt gárda érvényt szerezni akaratának.

A két csapat legutóbbi Stamford Bridge-en lejátszott mérkőzése mutatja leginkább, honnan kellett kezdeni az építkezést: Lampard végnapjaiban ugyanis csúnya verést mért ránk a City. A taktikai különbséget zongorázni lehetett, a manchesteriek már az első félidőben lerendezték az érdemi kérdéseket, Hudson-Odoi hajrábéli szépítése már csak olcsó vigasz volt. Tuchellel szemben viszont nem lehetett nem észrevenni Guardiolán a kétségbeesés és tehetetlenség jeleit, ami a BL döntő végén már a City keserves ívelgetéseiben eszkalálódott. A német valahogy nagyon érzi a katalán mester észjárását és remekül fogja ki a szelet a vitorlájából. Hiába kaptunk ki tehát legutóbb csúnyán hazai pályán, most mégis inkább a manchesterieknek lesz törlesztési szándékuk.

A Chelsea remekül rajtolt a bajnokságban, tizenhárom pontot sikerült összeszedni a lehetséges tizenötből, ráadásul túl vagyunk már idegenben az Arsenalon, a Liverpoolon és a Tottenhamen is. Gólt egyedül az Anfielden kaptunk, azt is büntetőből, a döntetlent pedig hősiesen őriztük emberhátrányban. Hazai pályán a Crystal Palace-t és az Aston Villát is egy hármassal küldtük haza, vagyis a Stamford Bridge-en eddig makulátlan a mérlegünk. A gólterméssel amúgy nincs baj, tizenkettőnél járunk öt forduló alatt, viszont eddig csak Lukaku jár több mint egynél (háromnál), a maradék kilencet különböző játékosok, ráadásul igen magas számban védők szerezték (Alonso, Chalobah, James, Silva, Rüdiger, Pulisic, Havertz, Kovacic és Kante).

A City pedig hiába jutott el kétszer öt, kétszer pedig hat találatig, mégsem lehet esetükben ellenállhatatlan szezonkezdésről beszélni, ugyanis a mérleg másik serpenyőjében ott van három gólnélküli meccs, ami egy elvesztett szuperkupa döntőt és öt bukott bajnoki pontot jelentett eddig. Idegenben ráadásul egy Tottenham elleni vereség és egy Leicester elleni egygólos győzelem van a zsákban, ami nem valószínű, hogy megingatja csapatunkat a hitében.

Míg az augusztusi mérkőzéseken kifejezetten (gól)erős kezdéseket láthattunk a csapattól, szeptemberben gyengécske, olykor alárendelt szerepben hoztuk le az első félidőket, ami a City ellen nem biztos, hogy bele fog férni (bár a manchesteri bajnokin hátrányból fordítottunk tavaly). Jó lenne erre odafigyelni ma, hogy továbbra se kelljen rohannunk az eredmény után.

Nem jó hír, hogy a hétközi ligakupameccsen Mount és Werner is összeszedett egy kisebb sérülést, így várhatóan egyikük sem lesz, ami Pulisic régebb óta tartó kidőlésére rárakódva már komoly mértékben csökkenti támadási potenciálunkat. Persze a terv nélkülük is kivitelezhető, nem kizárt például, hogy rápróbálunk a 3-5-2-re.

Egy győzelemmel tehát hat pontra lerázhatnánk magunkról a címvédőt, ami hatalmas lökést adhatna a folytatáshoz. Persze tudva azt, hogy a november közepi leicesteri látogatásig milyen békés a sorsolásunk (Southampton, Brentford, Norwich, Newcastle, Burnley), Tuchel talán akkor sem lenne annyira csalódott, ha csak egy pontot tartanánk otthon szombat koradélután. Továbbra is Blue Is The Colour!