Ismét pörög az orosz rulett

Stabil fundamentumok helyett továbbra is inkább a bizonytalankodás és a kiszámíthatatlanság tematizálja a Chelsea mindennapjait játékban éppúgy, mint eredményekben. Többször került már gödörbe a csapat, kikecmeregni meg egyikből sem sikerült túlságosan, egyedül az október volt példaértékű. A bajnokságban három győzelem után forrázott le minket a Stoke hétvégén, emiatt nem lesz topon a harci morál. A Bajnokok Ligájában három meggyőző győzelemre jutott két rendkívül kiábrándító vereség is, így némiképp itt is bizonytalan, mit tartogat a hatodik lövés. Ezt fogjuk pedzegetni alább.

Utolsó mérkőzéséhez érkezett a csoportkör, korábbi balfaszkodásainknak „hála” pedig még mindig van izgulnivaló. Szerencsére idén kezünkben a sorsunk és mindössze az a kérdés, hogy bevergődünk-e papírforma szerint üggyel-bajjal csoportelsőként a leggyengébb kvartettben. Persze tavalyhoz képest ez is előrelépés: akkor hiába nyertünk Benitezzel, az sem ért továbbjutást.

Abban talán mind egyetérthetünk, hogy ebben a csoportban, ezzel a kerettel és az utolsó fordulóra így rákanyarodva az lenne a minimum, hogy magunk mögött tartjuk mindhárom ellenfelünket. A Schalkét oda-vissza elraktuk, a bukaresti éjszaka is rólunk szólt – e három találkozót 10-0-val hoztuk le. A Baseltől mindkétszer kikaptunk, de a svájciakról is sokat elmond, hogy a Steauával viszont egyik alkalommal sem bírtak. Érdekes, de ha visszatekintünk az eddigi meccsekre, ritkán születtek papírforma eredmények, sőt, alapvetően minden szereplő össze-vissza keverte a kártyákat. Többek között ezeknek a körbeveréseknek is köszönhető, hogy két vereséggel is vezetjük a kvartettet, sőt, még a döntetlen is elég lehet a csoportelsőséghez ma, ha nem nyer a Basel.

Az odavágón leléptük őket

Fontos szempont szokott lenni az utolsó fordulóknál, hogy fenyeget-e valakit az eltiltás veszélye. Nos, hat játékosunk sárgult be eddig (Van Ginkel, Cole, Lampard, Cahill, Mikel, Ramires), de eltiltás három lap után jár, úgyhogy Mourinhonak nem kell trükköznie, elég, ha nem állíttatja ki magát senki. Persze továbbra is napirenden van, hogy többekre ráférne a pihenő – elképzelhető tehát, hogy néhány alapemberünket nem kezdeti majd menedzserünk.

Bőven – már-már zavaróan – nekünk kedvez, hogy biztos továbbjutóként hazai pályán fogadhatjuk a biztos csoportutolsó Steauát. Az első két fordulóban lesimázott románok viszont az utóbbi három meccsen elcsíptek 1-1 pontot, amivel saját sorsukat ugyan nem tudták jobbá tenni, de azt viszont tudják kommunikálni, hogy már nem a lábtörlő szerepét töltik be.

Tavaly jártak már nálunk, akkor a legjobb nyolc közé jutás volt a tét az Európa Ligában. Arra a londoni meccsre 1-0-s előnnyel jöttek a piros-kékek, a továbbjutást mégis kiharcoltuk, köszönhetően 3-1-es sikerünknek. Azóta csak gyengültek, ezt láthattuk az odavágón (ráadásul akkor a fél csapatuk még vb-lázban égett), szóval tényleg nincs komoly észérv a pontvesztésünk mellett, egész egyszerűen győznünk kell és nyilván fogunk is.

2013-ban egyszer már legyőztük őket Londonban

Tét tehát a csoportelsőség. A 20:45-kor kezdődő találkozóval búcsúzik csapatunk a 2013-as évtől a nemzetközi porondon. A mérkőzést az olasz Gianluca Rocchi vezeti majd, aki jó ómennek tekinthető, hiszen a két évvel ezelőtti, szintén záró fordulós Valencia elleni ki-ki meccsen is ő fújta a sípot – ott 3-0 arányban nyertünk. Reménykedjünk egy hasonlóan szép eredményben, továbbra is Blue Is The Colour!