Indul a nemzetközi kupatavasz!

Néha komolyan meglepődöm azon, hogy dobáljuk föl egymásnak a labdákat különböző átkötésekre és visszautalásokra Zenzoval bárminemű összebeszélés nélkül. Ez most a deja vu-ről jutott eszembe, ami nem elég, hogy franciául van, de még akár burkolt célzásnak is felfogható, ha abból indulunk ki, hogy tavaly is egy hajrában behúzott hazai Everton elleni meccs után mentünk nyolcaddöntőzni a BL-ben. Meg idén is. Ráadásul soros ellenfelünk is ismerős lehet tavalyról, hiszen a PSG az előző idényben is keresztezte utunkat. Kedvcsináló alább.

Tavaly a Galatasaray otthonában kezdtük meg a nemzetközi kupatavaszt és 1-1-re végeztünk Isztambulban, a visszavágón aratott 2-0-s győzelmünk pedig sima továbbjutást ért. Viszont ha már deja vu, a tavalyi párizsi meccset nem szívesen élném át újra, ugyanis megnyerő egyéni teljesítmények nélkül, kevés helyzetet kialakítva, a legvégén pedig még egy fájdalmasan nevetséges gólt is bekapva égtünk le 3-1 arányban a francia fővárosban. A londoni performanszunk már szerencsére sokkal meggyőzőbb volt, ám a továbbjutásunkhoz így is kellett némi szerencse. Apró érdekesség, hogy a visszavágón két olyan játékosunk talált be, akik azóta már klubot váltottak: Schürrle nemrég távozott Wolfsburgba, Demba Ba pedig még nyáron igazolt a Besiktashoz. Mondanám, hogy ezúttal nélkülük kell kiharcolni a továbbjutást, de mind tudjuk, hogy ez azért enyhe ferdítés lenne.

Emlékezetes gólöröm

Amikor kihúzták nekünk a PSG-t, bevallom, nem volt őszinte a mosolyom, hiszen sikerült a legnehezebb ellenfelet kikapni. Ezt még most is fönntartom, bár az esélyeink jelenleg még mintha jobbak lennének a tavalyinál egy fokkal, szóval továbbjutást várok, ez nem is kérdés. Úgy érzem, az előző idényhez képest erősebbek és kompaktabbak lettünk, míg ők mintha gyengültek volna. Matics, Fabregas és Costa is a szezon legfontosabb játékosai között van, mind képesek a maguk műfajában kiemelkedőt alkotni – márpedig tavaly egyikük sem volt ugye. Ráadásul újabban azt Happy-Hápi Zoumát is egyre többet és bátrabban varázsolja elő José a cilinderből, aki egész jó empirikus tapasztalatokkal rendelkezik a francia ligáról (és azon belül a Blanc-ékról is).

Persze erősítések a párizsiaknál is voltak minőségi érkezők a nyáron – David Luiznál nem is kell erre egyértelműbb példa – ez azonban nem tett hozzá túl sokat sem a játékukhoz, sem az eredményeikhez. A BL eredményeikkel még nincs is különösebb probléma, egy barcelonai vereség miatt nem lettek csak csoportelsők (így is lett 13 pontjuk), viszont a bajnokságban döcög a szekér. Egy jó ideig ugyan tudtak menőzni a veretlenségükkel, de már az is odaveszett, így most már az van leginkább szem előtt, hogy meccseiknek alig felét nyerték csak meg (összehasonlításképp: mi gyakorlatilag a kétharmadát) és mindössze harmadikok, igaz, csak gólkülönbségük miatt és amúgy is csak két pont a lemaradásuk.

David Luiz itt még az igaz ügyért harcolt

Ha pedig az aktuális formára fókuszálunk, akkor is legalább ilyen látványosan billen felénk a mérleg nyelve. Elvégre Blanc-ék utóbbi két bajnokijukat összesen két ponttal abszolválták, legutóbb ráadásul kétgólos előnyből buktak a hajrában. Ezzel szemben a mieink, ha nem is lehengerlő futballal, de szépen húzogatják a strigulákat, így nekünk mi a jó harci morálon túl annak is örülhetünk, hogy a megszokottnál lényegesen stresszmentesebb a bajnokság. A korai és fájdalmas kupakiesésünk meg legalább arra jó volt, hogy rápihenhettünk a hétvégén erre a mai csörtére. Ja és az sem mellékes, hogy míg nálunk várhatóan minden alapember hadra fogható lesz majd, addig a párizsiaknál az orvosi stáb is beleszól majd a kerethirdetésbe.

Vagyis biztatóak az előjelek. Olyannyira, hogy az idegenbenjóaziksz helyett megpróbálhatnánk merészebbet is álmodni. Arra nyilván kicsi az esély, hogy már odakinn eldöntjük a párharcot a javunkra, de úgy érzem, a körülmények eddigi – vagyis meccs előtti – alakulása megágyazott annak, hogy jelentősen megkönnyítsük a saját dolgunkat a visszavágóra. Tudom, hogy tavasszal már ritka, hogy idegenben nyerünk ebben a sorozatban, de most hátha… Addig is Blue Is The Colour!