Hush, little baby, don’t say a word

Végülis, most mit? Mégis, mit? Mit szóljon már az ember ehhez megint? Úgy nyertünk 4 gólt rúgva, hogy megint csak a szurkolók izzadtak meg a képernyők előtt. Játék? Ugyan, minek az. Nézhető mérkőzés? Hm, talán. Itt-ott. 

Az első 20 perc után megint joggal merült fel, hogy az a foshalom, amit pályára tettünk, az most akkor tulajdonképpen mi is valójában. Az, már a taktikánk és játékunk része, vagy altatunk? Elvégre, londoni rangadóról beszélünk, itthon, pláne a csirkék ellen meg ugye nem kéne nagyon kikapni. Ráadásul, ahogy az előzetesben is elhangzott, a csonka fordulónak hála 7 points clear on the top, márha nyerünk persze. Aztán BANG, második félidő, 4-0, José pedig kiáll a trágyadomb tetejére, és elkussoltat mindenkit: nem vagyunk mi esélyesek, húde nem, esélyesek azok pláne nem, neeem, nem, az nem, de azért szépen csendben most megint szarsemmi játékkal húztunk három pontot, szevasztok, hush, little babies, don’t say word…

[youtube=https://www.youtube.com/watch?v=WYlp5EjU7uo]

Az történt ugyanis ugye, hogy lőttünk négyet, kaptunk egyet sem, és a szerencsétlen csirkék meg csak rohangáltak a pályán, mint a fejetlen csirkék, fejjel.

A fejét valószínűleg a Robin Hood-i erdő névadója is fogta, már az elsőnél. A játékosai több hibát követtek el 12 sec alatt, mint amennyit az egész meccsen illene ilyenekből, Kaboult a saját cipőfűzője szopatta ketté, Verthongen meg az egész Spurst, Eto’o meg Josét (ha még valaki nem vágná VÉLETLENÜL, akkor ugye Csozé privátban poénkodott a kameruni életkorával, a sajtó meg bedobta a nyilvánosba, a csatár meg jót röhögött az egészen, de azért ez a gólöröm priceless)

Lássuk sorban a történéseket:

Aztán, Kaboulnak még nem volt elég a jóból, gondolta, a munkát illik elvégezni böcsülettel, majd fogta magát, Oliver játéksporttárs közreműködésével ajándékozott egy tizenegyest a Chelseanek, meg még jól ki is állíttatta magát. Sherwood meg valószínűleg a haját tépte, mert nem ez az első eset, hogy komoly mérkőzésen lényegében a bírók kaszálják el a nagyjábóli összes esélyüket a győzelemre. Nem olyan rég még mi magunk emlegettük, hogy a bírók tolják a City-t. Noh, most löktek egyet a mi szekerünkön is, de aztán lehet ám, hogy tényleg a Spurs ellen pakoltak egy havi fizut a bukiknál. Így vagy úgy, tudjaja csecs, azzal, hogy Ázár betolta a büntetőt, kb lefőtt a meccs, majd a teljességgel szétesett spúrok még rúgtak egyet a földön fekvő önmagukba, és 2 perc alatt verettek kettőt azzal a Ba-val, akinek még arra sem volt ideje, hogy felvegye a játék egyébként sem lüktető ritmusát.

Mondanám, hogy nem lennék most Tottenham szurkoló, de mivel az amúgy se, így nem mondom. Azt viszont igen, hogy nekünk EZ nagy győzelem, és magasról leszarom, hogy kik és hányan értekeznek arról, hogy akkor most mennyit nyomott a latban a spori, hogy akkor most Eto’o az műesett-e, vagy fújható volt a büntető, 4-0 az 4-0 fiaim, és azon sem fogunk most lamentálni, hogy vajon ha Torres nem sérül meg a meccs előtti bemelegítésen, akkor az első két gól ugyancsak aktív részese, Eto’o pályán se nincs. Karma drágáim, a jóisten is azt akarta, hogy csodálatos nevemnapján ha már úgyis nőket köszönthetek ezerszám, akkor ennyi jár nekem és kész.

No nem félreérteni, nagy rajongója vagyok én a női nemnek, biztosan meg is érdemlik, hogy egy évben egy nap róluk szóljon, de tisztelettel, a meccsnap az meccsnap, a Zoltán nap meg Zoltánnap, hogy a magasságos szakajtsa ketté a világot.

A meccs tanulsága kb annyi, hogy néha a szar meccseket szar játékkal is be kell tudni húzni, főleg, ha a helyzet úgy kívánja; a védelmünk rendben van, öléggé, és ha a kameruninak nincs köze ilyen sok ahhoz, hogy meglegyen az első és a második, amivel eldőlt a lényegi kérdés, akkor Terry a meccs embere, az fix. Aztán, kiderült megint az is, hogy Maticcsal veszettül nagyot fogtunk, jól kikupálták nekünk a portugálok, persze megkapták érte a habcsókjukat, de nagyon kell az, amit a szerb oda tud tenni középen, mert a maszkosharcos megintcsak pályán volt, de sokkal tovább nem jellemezném a dolgot. Éééés igen, az is itt van nekünk, hogy azért kell az a csatár a csapatba, na, amit idén egyre inkább – de rangadókon legalábbis bizonyosan – Eto’o testesít meg. Nagyon nehezen vette be a gyomrom az érkezését. Nehéz elfeledni a Barcás időszak minden vonulatát, amit a pályán és azon kívül is letett. DE, gólt lőtt a Poolnak, a ManUnak, és most már a Spursnek is, ráadásul a gólöröme is megér egy pacsit, szóval jó arc na.

Meg is mutatjuk, hogy kell bemelegíteni egy ilyen meccsre:

Aztán, jöhet a gól!

És az edzői elismerés

Hiába na, szemesnek áll a világ!

No meg, legalább azt is megtanultuk, hogy Hazard is ember, mert ilyet is tud ám:

Persze addig a jó, amíg ez a kuriózum, nemdebár, pedig de. A lényeg úgyis ez:

A végére hagytam a keringőt, ezt úgysem hinné el senki, ha nem én mutatom meg nektek.

A következő fordulóban az FA-ből frissen kiesett City (muhaha, Wigan) az FA-ben frissen továbbjutó Hull otthonába látogat, miközben a Pool a végre valamit mutató Unitednél vendégeskedik, a frissen szétesett Spurs pedig az Arsenalt fogadja. Mi a Villát kívánjuk saját otthonában 6-0-ra verni. Addig meg…

Nyertünk? Nyetünk. 3 pont? 3 pont! A többi?? Hush little baby, don’t say a word…