Győzelmi kényszer

Lassan három hét telt el 2018-ból, de meccset még nem sikerült nyerni (pedig hetente kétszer is próbálkozunk), csak egy büntetőpárbajt, azt is üggyel-bajjal. A kupákban ugyan még állunk, de szenvedünk, a bajnokságban meg, ha csak a gólkülönbségünk miatt is, de lecsúsztunk a pár hete még biztosan tartott dobogóról. A hétközi rettenet után a lehető leghamarabb megkaptuk a javítási lehetőséget, ma ugyanis miénk a nyitómeccs. Kedvcsináló alább.

Kezdjük a szerda estével, mert aki látta, tudja, hogy amíg azt nem heverjük ki, nem tudunk továbblépni. Aki meg nem látta, most megérti, miért.

Belekényszerülsz egy hétközi megismételt meccsbe, ami ráadásul a topcsapatok közül csak téged érint: mit akarsz leginkább elkerülni?

1. Hosszabbítást
2. Kulcsemberek játszatását/fárasztását
3. Játékosok elvesztését sérülés vagy piros lap következtében
4. Mindhármat
5. Egyiket sem

A jó válasz szurkolói és szakmai szempontok alapján is a 4. válasz lenne, mi mégis beleszaladtunk mindenbe, ami káros. Mint amikor csak egy kis lightos bulit szeretnél szombat estére, de szar a zene, elhagyod a pénztárcád és még a kidobó is megver.

Az volt a terv, hogy három idegőrlő 0:0 után végre játszunk valami értékelhetőt is, amihez kapóra jött a másodosztályban is csak középszerű Norwich. Felküldtünk ugyan egy tartalékos kezdőt, üggyel bajjal a vezetés is megvolt, de csak sikerült kapitulálni az utolsó percben – a helyzeteik alapján nem érdemtelenül. A hosszabbításra meg már szinte az összes alapemberünk a pályára szivárgott, Pedrot és Moratát ki is állították, a továbbjutással meg sanszos, hogy csak a szenvedésünk nyúlt el vele.

A bajnokságban mellőzött Batshuayi most első számú gólfelelős

Ötmeccsnyi tömény faszkodás után is ott tartunk, hogy még nem csúszott ki semmi a kezeink közül: a kupákban állunk, a BL-indulást jelentő top4 pedig még megvan. Ugyanakkor a csapat és annak tulajdonképpen majd’ minden játékosa szenved, Conte pedig két José-beef között értelmezhetetlen és destruktív döntéseket hoz a pályán. Feszültség van, ami még nem robbant ki nyilvánosan, de már a vak is látja. Ja és közben egyre alávalóbb nevek repkednek csatárposzton, mintegy bizonyítandó, hogy nem vágyunk mi annyira a csillagok közé. Ha pedig ma koradélután nem sikerül valahogy feledtetni a gondokat, akkor azok nagyon mélyre nyomhatnak minket.

Alapvetően egy Brighton elleni meccs – mert hogy velük játszunk nemsoká – a könnyen behúzható kategóriába szokott tartozni: egy kiesőjelölt újonc, akik nincsenek nagy formában, ráadásul december 26-án már ütöttük őket (akkor még Morata is érezte a kaput). A fiúk ugyanakkor bizonyítják meccsről meccsre, hogy nincs könnyű ellenfél, bárki ellen képesek vagyunk szenvedni. Egyre kevésbé bírjuk a sorozatterhelést, a sérülések és eltiltások miatt pedig kihívás lesz ütőképes kezdőt felpakolni, arról nem is beszélve, hogy a padról még az eddigiekhez képest is kevesebb támogatásra van esély.

December végén már ütöttük őket

Én üdvözlöm a 3-4-3-at, a jelenleg hadra foghatók miatt pedig tényleg ez az ésszerű felállás. Szerdán megtört a gólcsend, hátha most már a győzelem is jön majd. A Brightont eddig a top6 minden tagja le tudta győzni, remélhetőleg nem most szakad meg ez a széria. Továbbra is Blue Is The Colour!