Milyen gól volt? A livescoren látom csak az eredményt.Aktuális meccsek
-
nandorfipeti
- Hozzászólások: 426
- Csatlakozott: 2005. december 18., vasárnap 11:44
- Kedvenc játékos: Frank Lampard
- Kedvenc exjátékos: Gianfranco Zola
- Tartózkodási hely: Kecskemét
-
Robi
- Hozzászólások: 501
- Csatlakozott: 2005. december 17., szombat 17:46
- Kedvenc játékos: Essien
- Kedvenc exjátékos: Zola
- Tartózkodási hely: Budapest
na jó,én is leírom a holnapi kezdőmet. (hátha megnézi José )
----------------Cech---------------
Johnson---Gallas---Terry---Asier
Lampard-----Makelele---J.Cole
Robben----------------------Duff
--------------Crespo---------------
(bocs Tore,de én nem nagyon kedvelem Eidurt.de elismerem a tudását,meg a klubhűségét)
)----------------Cech---------------
Johnson---Gallas---Terry---Asier
Lampard-----Makelele---J.Cole
Robben----------------------Duff
--------------Crespo---------------
(bocs Tore,de én nem nagyon kedvelem Eidurt.de elismerem a tudását,meg a klubhűségét)
-
ToreAndre
- Hozzászólások: 5221
- Csatlakozott: 2005. december 19., hétfő 13:27
- Tartózkodási hely: Budapest
Nna. Holnap Aston Villa. C.Cole sajna megsérült a hétvégén, Ő most nem lesz ott. Eidur felépült kisebb sérüléséből és Carvalho is visszatérhet.
Tök jól játszottunk, amikor Joey, Duffski és Robben is a pályán volt!
Én így állnék fel:
---------------Carlo----------------
Glenny---Terry---Gallas----ADH
Lampard----Makalele----JoeCole
Robben----------------------Duff
------------Gudjohnsen----------
Cserék: Crespo, Carvalho, Maniche, SINCLAIR:D
Tök jól játszottunk, amikor Joey, Duffski és Robben is a pályán volt!
Én így állnék fel:
---------------Carlo----------------
Glenny---Terry---Gallas----ADH
Lampard----Makalele----JoeCole
Robben----------------------Duff
------------Gudjohnsen----------
Cserék: Crespo, Carvalho, Maniche, SINCLAIR:D
Only one Di Matteo!
Több mint 100 meccsen voltam már a Bridge-en, és nem hat rám az újdonság erejével semmi, nem úgy, mint a cikk írójára. Látásból ismerem a biztonságiakat, a körülöttem ülőkkel összehaverkodtunk, stb. Így aztán nem is tudnék olyan beszámolót írni, amely minden olvasót elvarázsol. de biztos bennem van a hiányosság. Sorry.Wisey írta:Szerintem neked kell jelezni a szándékot, maguktól biztos nem keresnek meg. Biztos valakinek az ismerőse...zirkonium írta:Egyszer engem is felkérhetnének már...
Tudom, ez nem az Origo, de a honlapon nagyon szívesen olvasnánk az élménybeszámolóidat, amennyiben van rá időd.
Majd ha MTK szurkoló leszek, akkor aztán....
Forrás origo:
Három ingyenjegy a Chelsea-Charltonra? Jöhet. Alább egy magyar szurkolói mesél arról, milyen is egy igazi londoni futballderbi.
Több mint 41 ezres tömeg gyűlt össze Chelsea Stamford Bridge-i stadionjában vasárnap délután, hogy tanúja lehessen a hazaiak újabb bajnoki mérkőzésének. Az ellenfél a délkelet-londoni Charlton Athletic csapata volt - nem sokan gondolták, hogy éppen most szakad meg a bajnok nagy sorozata.
Márpedig a címvédő és listavezető Chelsea zsinórban tíz győztes mérkőzés után a szezonban először veszített pontot hazai pályán: a meccs 94 perces küzdelem után 1-1-es döntetlennel végződött. A Kékek azért nem panaszkodhatnak, hiszen még így is 14 ponttal vezetik a Premier League-et.
Az eredmény ellenére a mérkőzés hangulata leírhatatlan volt, főleg olyasvalaki számára, aki már évek óta Londonban él, s mindhiába próbálkozik jegyet szerezni egy Chelsea-meccsre. Ez irdatlan sok nehézséggel jár, hiszen a nyugat-londoni csapat rendkívül népszerű az angol fővárosban.
Klubtagság nélkül majdhogynem lehetetlen jegyet szerezni bármilyen hazai pályán rendezendő Chelsea-küzdelemre. A szurkolói tagság éves díja 42 font, erre még átlagosan 40-60 fontot kell számítani a jegyekért. Ajánlott viszont minden érdeklődőnek külön tagságit kiváltania, hiszen rangadók esetén mindössze egy jegyet lehet váltani.
Pontosan ezen tényezők miatt éreztem úgy, hogy a szerencse csillaga kacsintott rám, amikor egy átmulatott éjszaka során kiderült, hogy az egyik munkatársam tagja a Chelsea szurkolói klubjának. Szó szót követett, és nagy meglepetésemre ausztrál származású kollégám hajlandó volt átpasszolni három jegyet - mondanom sem kell, nagyobb újévi meglepetés nem is érhetett volna, amikor ráébredtem, hogy a sokéves füstös kocsmai vetítések után végre élőben nézhetem végig kedvenc csapatom igyekezetét.
Közel a tűzhöz
Mikor végre elérkezett a várva várt nap és elindultam a lakásomtól amúgy 15 percnyire eső Stamford Bridge-re, csodálatos volt végignézni, ahogy az utcát beterítette a kék-fehérbe öltözött drukkerek tömege. A másfél éves gyerekektől a 70 éves nagypapákig, családok együtt vonultak a stadion felé. Üvöltözésnek, verekedésnek, káosznak nyoma sem volt, mint ahogy az általam otthon megszokott, az ellenséget ócsároló danolászásnak sem. Valódi, szurkolni vágyó tömeg indult a szentély felé, nem pedig tesztoszteronnal teli, gyűlölettel fűtött "horda".
Az is igaz, hogy néhány családanya inkább a főutcai korzózás mellett döntött, és útközben elvált párjától, gyermekétől, de azért a tömeg végül mégis vegyes maradt. A stadion előtt végigvezető főutat a londoni rendőrség lezárta, gyalogos és lovas rendőrök vigyázták a rendet. Bár nem úgy tűnt, hogy bármi szükség lett volna erre.
Jegyünk a kapu mögé, rögtön az első sorba szólt, bár arra, hogy ez pontosan mit is takart, csak megérkezésünkkor jöttem rá. Soha nem gondoltam volna, hogy 19 perces szurkolás után csupán néhány méteres távolságból lehetek majd tanúja Gudjohnsen csodálatos góljának.
Sajnos, ami az első 45 percben öröm volt, a másodikban ború: a szünet után is igen közelről láthattam a közelmúltban az Evertontól leigazolt Marcus Bent egyenlítő gólját. Ez már kevésbé nyerte el a hazai drukkerek tetszését. Felélénkültek a táborok, bár vulgáris megnyilvánulásokra vagy káromkodásra még mindig nem igazan akadt példa. S ami még fantasztikusabbá tette az egész miliőt: az nem számított, hogy a szurkoló angol, indiai, ausztrál vagy magyar származású. A cél egy volt: szurkoljunk egy szinte teljes mértékben idegenlégiósokból álló, orosz oligarcha tulajdonában lévő rendkívüli csapatnak. A játék volt a lényeg, a többi nem számított. Hiába, ez már labdarúgás.
Az 1-1-es eredmény után felemás érzelmekkel hagytuk el Stamford Bridge-et, hiszen a sárga laptól a kiállításig, a lustulástól a kapkodásig sok mindennek tanúi lehettünk. Csodálatos volt végignézni, ahogy a különböző nációkból és generációkból összeverődött, elhivatott szurkolók együtt élvezték a játékot, és annak szellemében is viselkedtek az elejétől egészen a metrómegállóba, libasorban történő menetelésig.
Ilyen egy igazi futballdélután.
Kósa Katalin (London)
Egyszer engem is felkérhetnének már...
Három ingyenjegy a Chelsea-Charltonra? Jöhet. Alább egy magyar szurkolói mesél arról, milyen is egy igazi londoni futballderbi.
Több mint 41 ezres tömeg gyűlt össze Chelsea Stamford Bridge-i stadionjában vasárnap délután, hogy tanúja lehessen a hazaiak újabb bajnoki mérkőzésének. Az ellenfél a délkelet-londoni Charlton Athletic csapata volt - nem sokan gondolták, hogy éppen most szakad meg a bajnok nagy sorozata.
Márpedig a címvédő és listavezető Chelsea zsinórban tíz győztes mérkőzés után a szezonban először veszített pontot hazai pályán: a meccs 94 perces küzdelem után 1-1-es döntetlennel végződött. A Kékek azért nem panaszkodhatnak, hiszen még így is 14 ponttal vezetik a Premier League-et.
Az eredmény ellenére a mérkőzés hangulata leírhatatlan volt, főleg olyasvalaki számára, aki már évek óta Londonban él, s mindhiába próbálkozik jegyet szerezni egy Chelsea-meccsre. Ez irdatlan sok nehézséggel jár, hiszen a nyugat-londoni csapat rendkívül népszerű az angol fővárosban.
Klubtagság nélkül majdhogynem lehetetlen jegyet szerezni bármilyen hazai pályán rendezendő Chelsea-küzdelemre. A szurkolói tagság éves díja 42 font, erre még átlagosan 40-60 fontot kell számítani a jegyekért. Ajánlott viszont minden érdeklődőnek külön tagságit kiváltania, hiszen rangadók esetén mindössze egy jegyet lehet váltani.
Pontosan ezen tényezők miatt éreztem úgy, hogy a szerencse csillaga kacsintott rám, amikor egy átmulatott éjszaka során kiderült, hogy az egyik munkatársam tagja a Chelsea szurkolói klubjának. Szó szót követett, és nagy meglepetésemre ausztrál származású kollégám hajlandó volt átpasszolni három jegyet - mondanom sem kell, nagyobb újévi meglepetés nem is érhetett volna, amikor ráébredtem, hogy a sokéves füstös kocsmai vetítések után végre élőben nézhetem végig kedvenc csapatom igyekezetét.
Közel a tűzhöz
Mikor végre elérkezett a várva várt nap és elindultam a lakásomtól amúgy 15 percnyire eső Stamford Bridge-re, csodálatos volt végignézni, ahogy az utcát beterítette a kék-fehérbe öltözött drukkerek tömege. A másfél éves gyerekektől a 70 éves nagypapákig, családok együtt vonultak a stadion felé. Üvöltözésnek, verekedésnek, káosznak nyoma sem volt, mint ahogy az általam otthon megszokott, az ellenséget ócsároló danolászásnak sem. Valódi, szurkolni vágyó tömeg indult a szentély felé, nem pedig tesztoszteronnal teli, gyűlölettel fűtött "horda".
Az is igaz, hogy néhány családanya inkább a főutcai korzózás mellett döntött, és útközben elvált párjától, gyermekétől, de azért a tömeg végül mégis vegyes maradt. A stadion előtt végigvezető főutat a londoni rendőrség lezárta, gyalogos és lovas rendőrök vigyázták a rendet. Bár nem úgy tűnt, hogy bármi szükség lett volna erre.
Jegyünk a kapu mögé, rögtön az első sorba szólt, bár arra, hogy ez pontosan mit is takart, csak megérkezésünkkor jöttem rá. Soha nem gondoltam volna, hogy 19 perces szurkolás után csupán néhány méteres távolságból lehetek majd tanúja Gudjohnsen csodálatos góljának.
Sajnos, ami az első 45 percben öröm volt, a másodikban ború: a szünet után is igen közelről láthattam a közelmúltban az Evertontól leigazolt Marcus Bent egyenlítő gólját. Ez már kevésbé nyerte el a hazai drukkerek tetszését. Felélénkültek a táborok, bár vulgáris megnyilvánulásokra vagy káromkodásra még mindig nem igazan akadt példa. S ami még fantasztikusabbá tette az egész miliőt: az nem számított, hogy a szurkoló angol, indiai, ausztrál vagy magyar származású. A cél egy volt: szurkoljunk egy szinte teljes mértékben idegenlégiósokból álló, orosz oligarcha tulajdonában lévő rendkívüli csapatnak. A játék volt a lényeg, a többi nem számított. Hiába, ez már labdarúgás.
Az 1-1-es eredmény után felemás érzelmekkel hagytuk el Stamford Bridge-et, hiszen a sárga laptól a kiállításig, a lustulástól a kapkodásig sok mindennek tanúi lehettünk. Csodálatos volt végignézni, ahogy a különböző nációkból és generációkból összeverődött, elhivatott szurkolók együtt élvezték a játékot, és annak szellemében is viselkedtek az elejétől egészen a metrómegállóba, libasorban történő menetelésig.
Ilyen egy igazi futballdélután.
Kósa Katalin (London)
Egyszer engem is felkérhetnének már...
-
andyslacker
- Hozzászólások: 773
- Csatlakozott: 2005. december 19., hétfő 15:07
- Kedvenc játékos: Frank Lampard
- Tartózkodási hely: Ausztrália
Sztem annyi a különbség, hogy a Carling Cup-ban Huth egymaga ejtett ki minket, a mostani x-hez viszont kellett egy teljes védelem+1 kapus hibája, egy rossz játékfelfogás+egy dilettáns partjelző.....ha úgy vesszük, előreléptünk őszhöz képestCFCBoy írta:De Carvalho nem tud bal/jobbszélsőt játszatni?????? Sztem Carvalho kiskedvenc Murinál, azért nem adjuk el, és nem játszatjuk másik poszton....a Meccs 1. félidejét láttam, és akkor meg voltam elégedve, voltak helyzeteink, és aránylag mi uraltuk a játékot, erre szólnak, h 1-1......h mi történt, azt nem tom, de bosszút álhattunk volna a ligakupáért......és (bár a meccsett nem láttam) ezt a meccset a srácok csezték el, ha jól értelmezem a hszeket...
Birth, CHELSEA, Death
