Az én sztorim sokkal bonyolultabb, és már egyszer elmeséltem, de csak az hallhatta, aki anno ott volt a klubgyűlésen.
Szóval 1982-ben elkezdtem drukkolni a Juventusnak. Ez úgy jön ide, hogy a Chelsea-t jobban akkor ismertem meg, amikor Vialli odaigazolt. Másodszor akkor kaptam fel a fejem a Chelsea-re, amikor 1999-ben, talán a Soton ellen, 11 különböző nemzetbeli játékos lépett pályára a Chelsea-ben, de angol még mutatóban sem.
Az angol focit azonban mindig is szerettem, nagy kedvencem Bryan Robson volt.
Leginkább a manure-t ismertem az angol csapatok közül és őket is lehetett annak idején legtöbbet látni az akkor még jellemzően BEK, vagy BL királyi tv közvetítésekben.
De sosem sikerült szurkolójukká válnom. A 90-es évek végén David Beckham volt a kedvenc angol focistám, akinek 16 éves kora óta követtem a pályafutását, de még így sem lettem manure szurkoló.
Na ez volt a bevezető.
2004-ben az EB-n 3 focista nőtt a szívemhez. Cech, a Csehek kapusa /meg persze Nedved...
), valamint az angol csapat 2 legjobb játékosa, Terry és Lampard.
Nagy meglepetésemre az EB után megtuttam, hogy mindhárman Chelsea focisták.
Ekkor még fogalmam sem volt arról, ki az az Abramovics, ki az a Mourinho, satöbbi. Nem érdekelt.
De a legjobb spanom, aki manure szurkoló rendszeresen szídta a Chelsea-t, mert mindig nyer, Mourinho-t, hogy állandóan bunkó, meg Abramovicsot, mert pénzeli a Chelsea-t.
Ezt egy idő után meguntam, és elkezdtem Chelsea meccseket nézni.
/Leginkább a barátomnak köszönhetem, hogy Chelsea szurkoló lettem, annyit szídta nekem őket, hogy megszerettem a klubot, amolyan csakazértis alapon.../
Az első a Chelsea-Barca 4-2 volt. És leesett az állam. Ez lenne az a szar focit játszó csapat???
A második a Bayern elleni 2-3, Münchenben, ahol már eleve úgy ültem le, hogy a Chelsea-nek szorítok, bár nem voltam a szurkolójuk még. Még. De mire vége lett a meccsnek, már az voltam. Lampard lenyűgözött azon a meccsen is.
Amikor a pool elleni két meccset megnéztem, akkor már a Chelsea szurkolójának vallottam magam, és a visszavágón Gudjohnsen 95. percben kihagyott meccslabdája után könnybe lábadt a szemem /meg belerúgtam a kanapéba.../.
Az akkori a szezonban még lemaradtam a Bolton meccsről /sajna nem volt se sport1-em, se kettőm/, így nem tudtam a bajnoki címet sem együtt ünnepelni a csapattal. Nyártól már lett sporttv-m.
Aztán azon a nyáron ellátogattam Londonba, és gyakorlatilag minden nap elmentem a Stamford Bridge-hez.
Azóta pedig már két mérkőzést élőben is megtekintettem a Szentélyben, egyet meg sajnos csak a Shed Pubban sikerült, de ott is nagy élvezet volt.
Azóta pedig szépen gyűjtöm az ereklyéket és tagja vagyok a Chelsea szurkolói klubnak is!!!!!
Ja, és most már utcalány nagy Chelsea szurkoló vagyok...
, kulacs 
.
) utánna néztem a meccseiket de inkább csak Rivaldo miatt szurkooltam nekik 
