undertow írta:engem nem nagyon erdekel mar.
ha csunyan pofara esunk, hat csunyan pofara esunk.
legalabb abra erezni fogja mekkora hulyeseget csinalt.
es megszabadulunk egy rakas divatdrukkertol...
Annyira pofára esni szerintem ezzel a kerettel (talán... ) nem lehet, de egy sikertelenebb időszak tuti elvenné néhány "szurkoló" kedvét, bár újabb sikerek után lennének újak szóval mind1.
engem nem nagyon erdekel mar.
ha csunyan pofara esunk, hat csunyan pofara esunk.
legalabb abra erezni fogja mekkora hulyeseget csinalt.
es megszabadulunk egy rakas divatdrukkertol...
"Chelsea face an anxious wait to find out if new manager Avram Grant will be allowed to do his job without the required Uefa Pro licence. " Na bazdmeg... El se hiszem. Kéne egy rendes edző basszus...
Lázadást készítenek elő a Chelsea legjobb labdarúgói az eddigi vezetőedző, José Mourinho távozása miatt - legalábbis a pénteki brit sajtó értesülései szerint.
A Chelsea FC előző nap jelentette be hivatalosan is, hogy "közös megegyezéssel" megválnak Mourinhótól, mert "ellehetetlenültek" a kapcsolatok a portugál tréner és a klub között.
Az együttes hivatalos közleménye külön hangsúlyozta, hogy nem Mourinho kirúgásáról van szó. A pénteki brit sajtó viszont mégis úgy véli, hogy az edzőt - a 102 éves futballklub eddigi legsikeresebb trénerét, aki 2004-es szerződtetése óta kétszer bajnokságot és egyszer FA-kupát nyert a csapattal - egyszerűen kidobták, mivel összekülönbözött a klub milliárdos orosz tulajdonosával, Roman Abramoviccsal.
A Daily Mirror úgy tudja, hogy a játékosok, akik általános döbbenettel fogadták Mourinho távozásának hírét, ezt nem hagyják annyiban. A lap értesülése szerint Didier Drogba és Frank Lampard "lázadást" készít elő, jóllehet ennek részletei a beszámolóból nem derülnek ki.
A Mirror szerint ugyanakkor a Chelsea mindkét sztárja követheti a távozó Mourinhót, csakúgy, mint Ricardo Carvalho, Michael Essien és Florent Malouda.
Az esetleges távozásokkal kapcsolatban a lap azt írja, hogy a Stamford Bridge-en zajló fejleményeket "a Barcelona és az Internazionale is figyeli".
A brit sajtóban továbbra is tartják magukat azok az értesülések, hogy a Mourinho helyére szakvezetőnek kinevezett izraeli Avram Grant csak átmeneti megoldás, és Abramovics a holland Guus Hiddinket - az orosz válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát - akarja Londonba csábítani. - írja az MTI.
Akkor én is írok pár gondolatot Joséról.
2004-ben rettenetesen szerettem a csapatot, Claudio kezdettől fogva szimpatikus volt (még akkor is, ha tulajdonképpen Ő adta el Tore Andre Flo-t, akkori kedvencemet), mégis biztosan tudni lehetett, hogy leváltják. A biztos tudattal, hogy kirúgják, összehozott egy bravúros 2. helyet a bajnokságban (valljuk be, azt az Arsenal-t senki sem tudta volna megállítani) és egy szerencsétlenül sikerült BL elődöntőt. Nagyon szerettem volna, ha marad, erre hoztunk egy portugált. Ma sem rajongok értük, de akkor egyenesen utáltam őket -már a portugálokat- nagyon szomorú voltam. Aztán, szép lassan én is, mint mindenki más, megszerettem Josét. a sportforum.hu-n egyedül védtem tucatnyi támadó ellen. Aztán jöttek a balul sikerült nyári igazolások, kezdtem haragudni rá, mert szerintem hatalmas baklövést követett el vele, hogy eladta a "Ranieri fiókákat" helyettük új meg új játékosokkal töltötte fel a keretet. Mindig hangoztattam: A jó csapat siker titka a csapategység és az összeszokottság, nem pedig az aktuálisan jól teljesítők egy halomba pakolása. Minden más csapathoz képest Ő vetette be a legkevesebb tartalékjátékost, amit ismerve a kötödésemet a Chelsea neveltekhez, nem esett jól. Viszont emberileg nagyon imádtam. Eleve rajongok a különcökért, miattuk nem lesz olyan a világ, mint mondjuk Orwell 1984-ében. Hatalmas egyéniség, fantasztikus nyilatkozatokkal és hatalmas taktikai érzéssel. A játékosokkal remek kapcsolatot ápolt, ami nagyon tetszett benne. Tehát van bőven pozitívuma. Viszont Ranieri sokkal jobban igazolt és több ifit vettett be.
Összefoglalva nagyon sajnálom, hogy elment, nekem hiányozni fog.
A klubbnak nem jósolok túl nagy jövőt, úgy érzem jó pár edző megfog fordulni nálunk az elkövetkező években. Ne legyen igazam.
Peti, megértek mindenkit akit érzelmileg megviselt ez a pár nap. Nekem is egy csomó élmény jut eszembe (győztes kupadöntők, 4-2 -es siker a Barcelona ellen, nyilatkozatai stb.) Ikonja volt a Chelsea-nek, karaktert adott játékunknak, de hogy is van az dal...
"'Cos the blue tomorrow gets closer each day
We will follow the Chelsea
'Till our dying day..."
Dani1905 írta:Lehet egy fasz kérdésem??
Nem elhet visszahívni??
én is kezen gondoltam már ma késő délutántol. eszembe jutott egy dura dolog is hogy lehet visszatér és a játékosok végig verik a világot örömükben, mert nem ez a lelépés csak egy szinjáték megint és talán a Grant is benne van, ezért nem jelöltek ki uj edzőt hanem csak Őt...
de ez persze 1%....
amugy annyira rossz belegondolni hogy mostantol ha nézem a meccset nem fog ott üllni a padon
Eljöttnek érzem az időt, hogy most már én is hozzászóljak, tegnap már meg akartam vele próbálkozni, de egyszerűen nem bírtam, túlságosan a sokkja alatt álltam a ténynek, hogy elment. Megpróbálok érzelemmentesen írni, de nem hiszem, hogy sikerül, az az érzésem, hogy ma kezdem felfogni, hogy mi történt. Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem nézni a YouTube-on az új videókat, és hát amit belinkeltem ott szakadt el minden bennem, egyszerűen elkezdtek jönni a könnyek, akarva, akaratlanul. Azt hiszem ott fogtam fel igazából ezt az egészet, egy nyomvadt videó nézése közben (persze közrejátszott a Somewhere over the rainbow is, amit hallgattam, hallgatok). Pedig egyáltalán nem vagyok egy érzelgős típus, de valahogy ha a Chelsea-ről van szó, nem bírom visszatartani.
José Mourinho kétségkívül a társadalom egyik legvitatottabb egyénisége. Akik kedvelik imádják, akik nem igazán szeretik tiszta szívükből utálják. És ugye vannak, akik nem tudják eldönteni, nem csodálom, kétségkívül fura egyéniség. Én Abramovics érkezése után szerettem meg a Chelsea-t és ezt egyáltalán nem titkolom és nem is szégyenlek, és ettől még ugyan olyan szurkolónak érzem magam, mint a nagy "öregek" (nem pedig az oly sokak által emlegetett divatdrukkernek). Szóval én 2 edzőt ismertem meg igazán: Ranierit és Mourinhot, egyértelműen ég és föld a 2 edző. Ranierit mindig is nagyra becsültem, hiszen úgy tudott hozzáállni, reagálni még a legélesebb helyzetekben is (és ezt most az intelligenciájára értem, nem pedig a talpraesettségére, ami kétségkívül hiányzott belőle), mint egy igazi úriember, de mégsem tartottam megfelelő edzőnek. Aztán jött 2004 nyarán Mourinho, akinek a nevét előszőr a 2003/2004-es BL-döntőben hallottam (erre a Hajdú B. mondatra úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna: "Óriási taktikus Mourinho"), igen bármennyire is hihetetlen ebben a mondatban hallottam előszőr a nevét. Bámulatos, amit a Portóval csinált, de az ünneplésnél hihetetlen furcsán viselkedett, akkor 14 évesen nem nagyon tudtam mire vélni (a sok újság által emlegetett gondolatra gondolok, hogy Mourinho-nak már akkor is a Chelsea jár az eszében), hisz előtte még nem láttam ilyen típusú embert. De kétségkívül megmaradt bennem. Jött a Chelsea-s korszaka - azt hiszem itt szerettem bele igazán a Chelsea-be, ami most már több mint fanatizmus, sokak szerint az őrület határa, de szerintem nem - jöttek az erdmények, csodálatos játékkal, 2 trófeával a végén, és ugye azzal a Luis Garcia "góllal" a BL-elődöntőben, ami kétségkívül életem egyik legrosszabb estéje volt. Jött a következő év, kevésbé látványos játékkal (amit csak most ismerek már el, teljes elvakultság nélkül), de ismét jöttek az eredmények, újra bajnokok lettünk, és ismét sirattam a BL-t de nem rossz szájízzel. 2006 nyár: Sevcsenko a Chelsea-be igazolt, kürtölte világszerte szét a média. Az első benyomás: hú, de szuper, verhetetlen csapat leszünk egy ilyen világklasszis támadóval, el nem tudtam képzelni, hogy nem olyan lesz mint a Milan-ban (ismét lila ködben voltam), azt hittem a Chelsea megveri a világot. Telt-múlt az idő és Sevcsenko finoman szólva sem játszott jól, nem jöttek a gólok, ráírtam a PL számlájára, nem könnyű átállni egy teljesen más típusú bajnokságra, gondoltam. És a szurkolók többsége, ahogy olvastam innetől (Sheva megvételétől) számítják Mourinho és Abramovics kapcsolatának romlását. Kétségkívül itt kezdődött el valami. Egyértelmű volt, hogy Abramovics olyan helyre "rakta be a lábát", ahová nem kellett volna, mégpedig Mourinho irodájába, oda ahova csak ő és saját gondolati, elképzelései léphettek be. Egyik edző sem szereti, ha beleszólnak a munkájába, nem hogy Mourinho, szerintem ez a bizalmatlanság első jele. Innentől kezdve meg rohamosan elindult a lejtőn kettőjük kapcsolata, télen jöttek a távozásával kapcsolatos pletykák és a jó pár döntetlen. Féltem, igen akkor előszőr éreztem veszélybe Mourinho helyét a Chelsea-nél, féltem hogy nem fognak már soha közös nevezőre jutni, ismerve mindkettőjük makacsságát és önfejűségét. A bajnokság elúszott, DE megnyerük az FA-kupát, azt hiszem az volt az utolsó szalmaszál, de akkor még belekapaszkodott a csapat által. A nyár olyan volt, amilyen volt jó igazolás, volt kevésbé jó. És megkezdődött az idény. Az elején minden szép és jó volt, bár a védelem már akkor egy kicsit aggasztó volt számomra, túl sok gólt kaptunk. Jött a Villa elleni blama, és Blackburn elleni 0-0, majd az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban a Rosenborg elleni 1-1. Akkor nem igazán foglalkoztam ezzel, hisz úgy voltam vele sok a sérült, majd lesz ez még jobb is, mindenkinek lehetnek rosszabb napjai. Majd jött a csütörtök, amikor is délután fél 4-kor meghallottam az angol tanáromtól a hírt, onnantól kezdve nem volt angolozás, majdnem leestem a székről. Rohantam haza, ültem a gép elé, és nem hittem a szememnek.
Azt hiszem egetverő képmutatás történt, de nem Roman Abramovics részéről, hisz ő nem igazán ölelgette José-t az utóbbi időkben, hanem sokkal inkább Peter Kenyon részéről. Az FA-kupa átadásánál hogy megölelte már Mourinho-t ott veregette a vállát, és ő mondta ki előszőr hogy Mourinho-val szemben teljes a bizalom, most már hányok visszanézve a felvételeket. Egyértelmű, hogy nem Abramovics van benne egyedül ebben. Az új edző, Grant, nagyon remélem hogy csak átmeneti megoldás, mert azt hiszem a nyomába sem érhet egy ekkora egyéniségnek. Kétségkívül Mourinho magasra, nagyon magasra rakta a lécet. Hát hajrá!
Mérhetetlenül el vagyok keseredve, nagyon szerettem Mourinho-t az összes jó és rossz tulajdonságával együtt, de ilyen viszonyok között várható volt az ami bekövetkezett.
Kicsit hosszúra sikerült, nem akartam ennyit írni, de egyfolytába jött belőlem, és úgy éreztem ki kell beszélnem, írnom magamból. Így talán jobb lesz egy kicsit, de még sok idő kell ahhoz h teljesen megemésszem.
És ezt azért nem lehet kihagyni a végéről:
„Örülök annak, hogy távoztam, és büszke vagyok arra, amit a Chelsea-vel elértem, és itt nem csak az eredményekre gondolok, hanem arra, hogy milyen nyomokat hagytam a klubnál” – nyilatkozta Mourinho.
„Nem szeretném, azt, hogyha a csapatnak rosszul megy, akkor a nézők a nevemet skandálják – folytatta Mourinho. - Azt sem, hogy a játékosok azért szerződjenek máshová, mert én már nem vagyok a klubnál. És azt sem akarom, hogy akármilyen demonstráció legyen miattam.”
A negyvennégy éves edző, akitől „közös megegyezéssel” vált meg az előző szezon ezüstérmese, nem tervezi, hogy visszatérjen dolgozni hazájába, Portugáliába.
„Nem szeretnék visszatérni Portugáliába, sem klubcsapathoz, sem a válogatotthoz az elkövetkezendő években.”
Csütörtök este kisebb tömeg gyűlt össze a Chelsea székháza előtt, a szurkolók a portugál menedzser menesztése ellen emeltek szót, mások azonban buzdításra szólítják fel a híveket.
Maroknyi Chelsea-drukker gyűlt össze kora este a klub székháza előtt, hogy kifejezze nemtetszését Jose Mourinho menesztéséért. A szurkolók egy széles transzparenst tartottak maguk előtt, amelyen a portugál menedzsert éltetik. "Egyszerűen a legjobb!" - szól a dicséret, amelyből nem részesült az egyesület vezetése és tulajdonosa. A szurkolók egy levélben hozták a Chelsea elöljáróinak a tudomására, hogy Mourinho menesztése nincs ínyére a törzsszurkolóknak.
) nem lehet, de egy sikertelenebb időszak tuti elvenné néhány "szurkoló" kedvét, bár újabb sikerek után lennének újak szóval mind1.
