Blog bejegyzés

Folytatódik-e a kitavaszodás?

Az utóbbi hetek sokszor riasztóan ötlettelen játéka után üdítően hatott, hogy legutóbb már legalább egy félidőt úgy hoztunk le, hogy azzal kényelmessé tettük a meccs végét. Remélhetőleg a rövid válogatottnál tett kitérők után visszatérünk a Fulham ellen már kijelölt útra és lesimázunk egy újabb londoni riválist. Nőnap is van, meg alkotó kollégáim is most ülik becses nevük napját, meg a spúrokat verjük már meg, úgyhogy tényleg lécciléccilécci. Kedvcsináló alább.

A bajnokság háromnegyede már lement: eddig jól állunk, hiszen vezetjük a bajnokságot. Ráadásul az FA kupa miatt újabb csonka forduló következik, amiben egyik üldözőnk sem lép pályára, úgyhogy illene növelni az előnyünket. Ez a Liverpoollal és az Arsenallal szemben most tisztán 4 pont, a Cityvel szemben pedig két meccs többlettel 6 egység, ami pótlás után nullává olvadhat, de bízzunk abban, hogy ez nem így lesz.

Az előállt helyzetet – miszerint ha csak átmenetileg is, de akkor is utcahossznyi előnyt – tudni kell a saját előnyünkre fordítani. A legfontosabb, hogy nyerjünk a Tottenham ellen. Ha ez megvan, akkor pusztán azzal komoly pszichés terhet tehetünk üldözőink vállaira, hogy ránéznek a tabellára és azt látják, hogy 7, illetve 9 pontra van tőlük a legfőbb kihívott. A teljesítménykényszer ugyanis alattomos dolog, képes elbizonytalanítani, összekuszálni a gondolatokat, megremegtetni a lábakat. Ráadásul Wengerék és Pellegriniék is nyomják még az FA kupában és ideig-óráig a Bajnokok Ligájában is, szóval ők fáradnak a PL nélkül is. Mi meg – ha minden jól megy – nemsoká páholyból figyelhetjük, ahogy üldözőink bukdácsolnak utánunk.

Újabb nehéz akadályon kell átverekednünk magunkat

Újabb nehéz akadályon kell átverekednünk magunkat

A bajnoki címért vívott harcban szerencsére nem került szóba a Tottenham neve – és az így is van rendjén. A nyári nagybevásárlásukkor picit ráijesztettek a mezőnyre, de igazolásaik nagy része bukó, úgyhogy alapvetően Soldado tizenegyes góljai és a reneszánszát élő Adebayor tartja őket a tűz közelében (mármint a BL indulás közelében). Hat alkalommal nyertek idén 1-0-ra (ebből háromszor a spanyol csatár büntetőjével), s további három találkozójukon győztek 2-1-re – vagyis a tizenhat megnyert meccsüknek több mint fele egygólos (nálunk ez az arány 3/8/19). Ezekhez (de a pontvesztős meccsekhez is) ritkán társult karakter és lehengerlő foci, a gólkülönbségük sem túl meggyőző. Vagyis az idei Tottenham szürkébb és sótlanabb a vártnál és a megszokottnál, arról nem is beszélve, hogy jó néhányszor szaladtak már bele a késbe (West Ham otthon 0-3, ManCity idegenben 0-6, Liverpool otthon 0-5, s Sherwooddal ManCity otthon 1-5).

Apropó Sherwood. Bevallom, amikor megkezdte a munkát a spúroknál, még azt is kinéztem belőle, hogy Di Matteo-i utat jár majd be. És nem csak azért, mert ő is Villas-Boast váltotta szezon közben, hanem mert a svájci-olaszhoz hasonlóan az angol is bedobott pár trükköt, amitől új életre kelt az addig szenvedő-vergődő csapat. Persze mind tudjuk, hogy amit Robbie tett, az egyszeri, megismételhetetlen csoda (azt meg pláne nem vágyjuk, hogy a Tottenham reprodukálja), s így is történt. Mert bár Sherwooddal imponáló, amit a bajnokságban mennek (8-2-2), de mindkét angol kupából azonnal kiestek és BL helyett is legfeljebb EL-t nyerhetnek.

Visszatérve fiainkra, érdekes jelenségre figyeltem fel: bár a góllövéssel olyan komoly problémák nincsenek, mégis elég rég volt már olyan, hogy egynél több góllövőnk volt egy meccsen. A Hull elleni bajnokin Hazard és Torres is beköszönt, az azóta lejátszott 10 találkozón viszont legfeljebb egy játékosunk talált be. Persze ebbe a szűk két hónapba belefért három (klasszikus) mesterhármas is Eto’o, Hazard és legutóbb Schürrle jóvoltából. Egyébként ez volt a tízedik alkalom a Premier League történetében, hogy egy csapat három triplázót adott, ebből immáron három hozzánk köthető (az 1997-1998-as szezonban Flo, Vialli és Zola, a 2009-2010-es kiírásban Drogba, Kalou és Lampard, idén pedig a már fentebb említett triumvirátus)!

Feltételezve, hogy a védekezésünk nem veszít stabilitásából (és megtanulja kivédekezni a pontrúgásokat), jók a kilátásaink egy győzelemre. Persze a szükség nagyobb, mint az esélyeink, de azért nem sokkal. Schürrle új lendületet adott a támadójátéknak, ami egyrészt azért jó, mert hogy lenne már rossz, másrészt mert ezzel kispadon tartja a mostanában alulteljesítő brazil kontingens valamelyik tagját – akik közül bármelyik padozhat felőlem, de remélem, hogy Willian játszik és jól játszik majd, csak hogy meglegyen a fricska.

Robbieval 5-1-re és 4-2-re is vertük a Tottenhamet (ráadásul egyik alkalommal sem a Bridge-en), azóta viszont két döntetlen. Az őszi odavágó 1-1 lett, Sigurdsson gólját Terry egyenlítette ki, aztán a végén még Torrest is kiszórták (no nem azért, amiért korábban kellett volna, de mindegy). A hazai veretlenségünket Mourinhoval és a spúrokkal szemben is kötelező kölykeit védelmező anyaoroszlán elszántságával őrizni, de remélhetőleg erről itt volt szó utoljára és úgy rámegyünk a három pontra, mint annak a rendje!

Ezúttal jó lenne már három pontnak örülni

Ezúttal jó lenne már három pontnak örülni

18:30-kor kezdődik a Digi Sport 2 jóvoltából tévés meccs, a játékvezető Michael Oliver lesz. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com