Fogcsikorgató tél

Ahogy beköszöntött a tél, nem csak a havas eső kezdett el szállingózni, hanem sajnos a gyengébb eredmények is, a mínuszok pedig a hőmérőn kívül a tabellán is egyre inkább tapasztalhatók. Vannak bajok, de lehet javítani. Kedvcsináló alább.

Míg az első tíz fordulóban mindössze három gólt kaptunk, addig a legutóbbi ötben hatot, vagyis góljaink kétharmadát meccseink egyharmadában nyeltük be. Szintén árulkodó, hogy az első tíz bajnokira csupán két pontvesztés jutott, de a legutóbbi öt kanyarból háromszor elmaradt a győzelem. Nem jobb a helyzet a BL-ben sem, ahol hiába kerültünk vezető pozícióba a Juventus leverésével az utolsó játéknapra, Szentpéterváron elmaradt a csoportelsőséghez szükséges győzelem a már tét nélkül játszó oroszok ellen, ráadásul a négy gólunkból hármat ott kaptunk.

A sokáig ellenállhatatlan védekezés teljesen szétesett. A szezon elején elvétve kapituláltunk, most meg már az megy ritkaságszámba, ha nem kapunk többet, mint az ellenfél. Tavaly csak a West Bromwich elleni wtf alkalmával kaptunk kettőnél többet, most meg úgy fogadjuk hétvégén a Leedset, hogy a legutóbbi két fellépésünkön már hármasával nyeltük a gombócokat. A szezont ellenállhatatlanul és magabiztosan kezdő, Brentford ellen parádézó Mendy az utóbbi hetekben több érthetetlen hibát is vétett, emellett góljai zömét alacsony minőségű helyzetek után kapta, s ezeket nem tudta bravúrokkal, fontos védésekkel kompenzálni (a PSxG-je mondjuk még mindig pluszos, 9 kapott gólra 11.1, vagyis 2.1 góltól „megkímélt minket”). Hét közben Arrizabalaga alapvetően jól védett, több nagy mentése is volt, kérdés, Tuchel benn hagyja-e a baszkot vagy visszaadja a helyet a szenegálinak. Bárhogy is lesz, nem csak ezen fog múlni, muszáj ugyanis a védekezést is felkeményíteni, mert a clean sheetek alapja az ominózus Brentford elleni meccset leszámítva az volt, hogy alig engedtünk az ellenfeleknek nagy lehetőségeket – ehhez képest az utóbbi hetekben akadtak bőven helyezkedési és labdakezelési hibák. Bizakodásra ad okot, hogy hét közben Rüdiger és Silva is pihenőt kapott, így ők remélhetőleg kellően frissek lesznek.

Chilwell, Kanté és Kovacic hiánya is egyre metszőbb, ráadásul Chalobah sincs ugye. Nélkülük jelentősen gyengébb a középpályás védekezés, nem az igaziak a labdakihozatalok és a támadóharmadba sem jut el a megfelelő minőségű és mennyiségű támogatás. A problémával Tuchel is látványosan küzd, sokáig nem akart formációt váltani, de szerdán már megkeverte a kártyákat, amivel sikerült is meglepni a Zenitet, de amint ocsúdtak az oroszok, kishíján szétkaptak minket mindenestül. A támadószekció viszont legalább teljes, lehet pihentetni, rotálni, kombinálni. Werner ráadásul nagyot játszott Szentpéterváron, csak egy kiadós önzetlenség választotta el a mesterhármastól. Kérdés persze, hogy képes-e megismételni azt a színvonalat.

Hiányzói éppenséggel a Leedsnek is vannak, a hírek szerint kimarad majd Cooper, Koch, Phillips és Bamford is, márpedig ez azért fájhat a liga egyik legszűkebb keretének. Bielsáék amúgy sem futnak olyan jó idényt, mint tavaly, a Crystal Palace és a Brentford ellen is az utolsó pillanatokban jöttek a kulcsfontosságú gólok, de ezek is csak arra voltak elegek, hogy eltávolodjanak a kiesőhelyekről. Klasszikus második szezon szindróma, mondhatnánk: a Leedset kiismerték, több kulcsjátékosuk (például Harrison) teljesítménye is visszaesett, a sérülteket nem tudják minőségileg pótolni, amitől az egész rendszer dadog. Ettől függetlenül nem egy könnyen verhető társaság, ráadásul presztízsmeccsre érkeznek a Stamford Bridge-re.

Tavaly december elején ragyogó játékkal sikerült hátrányból fordítva 3:1-re nyerni. Akkor még úgy nézett ki Lamparddal a Chelsea, mint egy trónkövetelő, utána viszont kezdődött a lejtmenet. Érdekesség, hogy akkor is Leeds-Everton-Wolverhampton volt a sorrend (a liverpooliakat idén fogadjuk), remélhetőleg most nem fognak ki rajtunk nem szenvedünk két vereséget is e három meccsen.

A szezon előtt a dobogó volt a realitás, a bajnoki cím pedig a vágyálom. Innen nézve várható volt, hogy előbb-utóbb lecsúszunk az élről. Az igazat megvallva – és persze látva az eredményeket és a mutatott játékot – a Liverpool és a City is előttünk jár, őket ráadásul nem is érintették idén olyan fájdalmasan a sérülések. Persze nem kell beletörődni ebbe, két ponton belül van a három csapat és ahogy eddig is volt olyan forduló, ami nekünk jött ki jól, borítékolható, hogy lesz is még ilyen. A lehetséges előzéshez viszont ott kell állni készenlétben, no meg persze kihasználni a botlásokat. Az elmúlt hetek alapján elsősorban magunkkal van és lesz dolgunk, rendezni kell a sorokat és végre ismét nyerni, lehetőleg minél többször egymás után. Kezdjük ma a Leeds Uniteddel! Továbbra is Blue Is The Colour!