Feszültségoldási kísérlet

Még a szezon elején járunk, de máris tapintható a feszültség a csapat háza táján: nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Legutóbbi bajnokinkon mínusz háromról kellett pontot menteni az újonc és kiesőjelölt West Bromwich ellen, hét közben pedig kiestünk a Tottenham otthonában a ligakupából egy alapvetően nyerhető meccsen. Most egy javítási lehetőség, a válogatott szünet előtti utolsó. Kedvcsináló alább.

Öt mérkőzésen vagyunk túl eddig és talán nem túlzás azt mondani, még nem látszik egyértelműen, hogyan lesz a Chelsea-ből igazán ütőképes csapat. Mendy személyében már a harmadik kapust próbáltuk ki legutóbb, a védelemben is kipróbáltunk jó pár összeállítást és a támadószekcióban is keveri a kártyákat SuperFrank rendesen, vagyis eddig kevés építőkocka van stabilan a helyén. Hogy ne legyünk igazságtalanok, mondjuk azt, hogy érdemi felkészülési időszak híján egy kísérletezős fázisban vagyunk, az újaknak pedig idő kell. Mindettől függetlenül Lampardot egyre feszültebbnek és kapkodósabbnak látom, ami nem túl biztató. Az eddigiek alapján tűnik, sok mindennel és sok mindenkivel elégedetlen és több bizonytalan pontot lát a csapatban és a játékban, mint biztosat.

A helyzet persze közel sem reménytelen, meg lehet találni a pozitívumokat gyakorlatilag minden meccsen. Múlt szombaton szépen felálltunk a padlóról, végig nyomtuk a második félidőt és ha szerencsés góllal is, de megérdemelten egyenlítettünk. A ligakupában Werner megtörte gólcsendjét, Mendy pedig szép védésekkel debütált (az látszott viszont, hogy a büntetőpárbajban teljesen világtalan volt).

Kedden Mendy is bemutatkozott

A bosszantó kiesést alapvetően nem élem meg drámának, lesz elég dolgunk ősszel (persze a spúrok a Stoke Cityhez utaznak, vagyis továbbjutás esetén valószínűleg meglehetett volna az elődöntő). Csütörtökön megvolt a BL sorsolás és azóta elkészült a beosztás is: fogadjuk a Sevillát, megyünk a Krasznodarhoz, Rennes otthon, majd idegenben, december elején andalúz túra, zárásként pedig jönnek az oroszok. A csoport nem vészes (kiesni tilos) és a menetrend is kedvezőnek mondható.

Ma a Crystal Palace ellen nyitjuk a fordulót. Hodgsonék jól rajtoltak, hiszen verték a Southamptont otthon, majd a MU-t idegenben, legutóbb viszont már kikaptak az Evertontól – ez a 6 pont egyelőre a 6. helyre elég nekik. Van egy stabil kezdőjük, felvérteződtek magabiztossággal és várhatóan azt a taktikát választják majd, mint az Old Traffordon: betömörülnek, rombolnak, kontráznak. Ebből már ízelítőt kaphattunk a West Bromwich ellen, így nagyon nem mindegy, hogy az ottani első vagy második félidei produkcióval rukkolunk-e elő. Türelmes, fegyelmezett, koncepciózus játékkal simán verhető ez a Palace, tekintve, hogy nem sok új impulzus érte őket a nyári újraindulásukhoz képest. Ez lehetne zsinórban a hatodik bajnoki, amin legyőzzük őket.

Abraham és Pulisic is betalált tavaly mindkét bajnokin a Crystal Palace ellen

A kezdő tetszik, Silva és Havertz teljes egészében kihagyta a keddi meccset, Kante és Abraham cserék voltak, így van némi rotáció a dologban. Fontos lenne, hogy a két német végre a bajnokságban is erőt demonstráljon, rajtuk sok fog múlni. Nagyon kell most ez a három pont, muszáj ugyanis valami sikerélményhez jutni, mert az látszik, hogy a kudarc és a nyomás nincs épp jó hatással a csapatra. Továbbra is Blue Is The Colour!