Félnünk kell a folytatástól!

Az előzetesben feltett kérdésre, úgy gondolom, hogy maximálisan megkaptuk a választ. Nincs mit szépíteni, két szerényebb képességű csapattól kikaptunk az elmúlt két fordulóban 1-7-es gólkülönbséggel „javítottuk” a csodás 2018-a szereplést. Jó kérdés, hogy melyik a fájóbb…

Azt hiszem mindenkinek kellett jó pár nap, hogy feldolgozza azt, amit 2018-ban produkál a csapat. Tudtuk, hogy ez nem egy olyan szezon lesz, mint a többi, láttuk is, hogy vannak gondok, de láttunk előrelépéseket is, amik azért a reményt éltették. Szerencsénkre talán van még egy kis idő a BL kieséses szakaszáig, mert ott, ha más miatt nem, de a múlt és a presztízs megköveteli a tisztes helytállást a Barca ellen.

Na de vissza a Watford elleni 4-1-es zakóhoz. Voltak rossz előjelek, tudtuk, hogy nincs minden rendben, de erre szerintem senki sem számított, én biztos nem. Csak érdekességképpen 2018-ban 10 meccset játszott le a csapat, minden sorozatot figyelembe véve, 2 győzelem, 5 döntetlen és 3 vereség a mérleg. Ez már elegendő ahhoz, hogy bizonyos következtetéseket levonjunk. Az átigazolás „sikerességéről” egyelőre nem tudunk nyilatkozni, hiszen mindössze Barkley és Giroud lépett pályára pár perc erejéig. Az angol középpályás esetében látható a hosszú kihagyás eredményezte fizikai és mentális lemaradás, de az is, hogy szép jövő állhat előtte, ha nem sodorja magával a mostani lélektelen hozzáállás pár játékostól. A francia támadó hosszabbítással együtt kb. fél órát játszott pont a Watford ellen, egy szép lövése volt, de ezen kívül semmit sem tudunk róla elmondani. Ő sem ilyen debütálásra számított. Ami itt érdekes és követendő szál lehet, hogy sokan Emenalot okolták a jelenleg kialakult viharos helyzet miatt az edzőnk és a vezetőség között. Nos a nigériai scout távozott és nélküle zajlott a téli transzfer időszak, és fura mód még inkább zord viszony bontakozott ki a vezetőség és Conte között. Ennek továbbra se tudjuk a pontos okát, noha van pár jel, amiből ki lehet indulni. Abramovic elvált, illetve azon 81 oligarcha között van, akiket kitiltottak USA-ból, így biztos más a leányzó fekvése anyagi tekintetben.

A jelenlegi keretben is van bőven olyan, aki nem épp élete formáját hozza, sőt inkább kritikán alulit. Sajnos nem egy-egy esetről beszélünk, hanem egyre több játékosról. Erről egy igencsak helytálló összegzést írt Kele János a facebook oldalán. Jelenleg, amit tisztán látunk, hogy a klub egyik legnagyobb kihívása, hogy Courtois-t és Hazard-t megtartsa. Itt egyáltalán nem segít az, hogy ilyen sorozatot produkál a csapat, hogy az edző is ki van borulva, valamint az elképesztően megnövekedett fizetések sem. Sánchez átigazolása után Eden is joggal elvárhatná, hogy majdnem 500e fontos heti fizetést adjunk, azonban a jelek nem épp arra utalnak, hogy ilyen irányba megy a csapat.

Ha a jelen helyzetet nézzük, akkor alapvetően a kapus poszton nincs semmi probléma, itt, ahogy fentebb is említettem a jövő lehet kérdéses. A védelem felemás képet mutat. Azpilicueta, Christensen mindenképp a legfontosabb láncszemek. Rüdiger még nem mindenkinél bizonyította, hogy igen is itt a helye, bár tőle azért láthattunk pár jó mérkőzést. Nagy kérdés Luiz, aki tudjuk, hogy tavaly klasszis szezont hozott a három védős rendszerben, azonban a pályán kívül közönség kedvenc brazil a pályán eléggé erratikus tud lenni, így többször is jogosan felvetődött az eladása, vagy a középpályán való szerepeltetése. Jelenleg egyértelműen Cahill az, aki lehúzza az egészet, már a Bournemouth elleni, hazai mérkőzést követően az ellenfél is külön kiemelte, hogy az ő pozícióját támadták, mert ott a legsebezhetőbb a Chelsea védelme. Watford ellen sem volt másképp, 2 gólt róla kaptunk, de talán a legnagyobb probléma, hogy még csak nyomokban sem tudja betölteni azt a vezér szerepet, amit JT, így egyre inkább vészjósló harangok konganak a feje felett.

A két wingback poszton is elérték telkesítőképességük határát a játékosok. Alap esetben Alonso és Moses kezd, eddig a spanyolnak nem is volt nagyon alternatívája, de jelenleg a nigériai esetében sem tudjuk, hogy melyik ujjunkba harapjunk Zappacosta kapcsán. Alonso bizonyos szempontból kiemelkedő teljesítményt nyújt, bizonyos szempontból elég gyatrát. A bajnokságbeli 6 gólja mindenképp megsüvegelendő, de semmilyen másik szempontból nem tud kiemelkedőt nyújtani. Tavalyhoz képest mindössze egy gólpassza van és a támadásépítésben is rendre elvérzik, a beadásokról nem is beszélve és mintha az előző szezonban a posztjához képest kiemelkedő magasságát és emiatt robbanékonyságbeli és fordulékonyságbeli hátrányát, ésszel és jó helyezkedéssel megoldotta, addig idén mintha ezt elfelejtette volna. Talán most kapott megfelelő váltó társat Emerson személyében, de ez még a jövő zenéje, az biztos, hogy kell neki a rivális és a pihenési lehetőség is, akkor tudjuk csak igazán kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A túloldalon meg csak állunk, mint Vincent Vega Mia Wallacera várva. Moses tavaly kifutotta magát, idén nem kell részletezni mennyire rossz a helyzet nála. Zappacosta esetében meg, van jó meccse és katasztrofális is. Nagy talány, hogy a taktika szempontjából oly fontos pozíciókat milyen módon lehet feljavítani.

Moses vagy Zappacosta?

A középpályán Kanté a félszemű a vakok között. Fábregas lehet, hogy elfáradt, vagy csak nem fekszik neki a mostani helyzet, Bakayoko mindent megtesz, hogy elhappolja a „legrosszabb játékosnak járó díjat” Cahill elől. Matic kiválása és a francia bőven az elvárt szint alatti teljesítése talán az egyik legnagyobb érvágás a csapatnak, tavalyhoz képest. A Watford ellen 5 perc alatt kiállíttatta magát, még ha a második sárga talán kicsit erős volt, de az tény, hogy a 30. perctől emberhátrányban játszott a csapat. Drinkwater sérülten jött, végre elkezdte felvenni a ritmust, majd megint lesérült, Barkley esetét meg tudjuk. Titkos reménységünk az a 17 éves Ampadu, aki még el se döntötte, hogy milyen frizurát hordjon. Jelenleg ilyen a közepe a csapatnak.

A támadó szekcióban szintén felemás a kép, bár inkább a fájóbb pontok maradnak meg. Az tény, hogy Costat senki sem tudta még pótolni. Morata jól kezdett, de aztán valami történt. Elvesztette a mojot vagy nem is tudom. Eleinte legalább elmondhattuk, hogy harcos és jól fejel, ha már lábbal nem, de aztán még csak ennyit sem. Hátsérülése ki tudja, hogy meddig tartja a pálya mellett, de reméljük jót tesz neki a rehabilitáció nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Remélem az lesz vele, mint Drogbával, aki az első szezonjában szintén sokat hisztizett, dobálta magát és nem teljesített jól, aztán beszéltek a fejével és történelmünk legeredményesebb csatárjai közé emelkedett. Hazardnak jót tett, hogy a Leicester elleni összecsapáson már az 56. percben lekapta Conte a pályáról, azóta termeli a gólokat és sokkal direktebben és hatékonyabban játszik a belga. Pedro és Willian talán hasonlóképp jellemezhető. A meccsek felén súlytalanok és öncélúak, nem nagyon tudnak hozzátenni a támadásokhoz, a másik részén meg bomba gólokat lőnek, elképesztő szólókat mutatnak be és briliáns asszisztokat jegyeznek, de hiányzik az állandóság és az a minimális elfogadható teljesítmény, ami a kis csapatok ellen elvárható.

Nagy talány az edzőkérdés. Conte mintha elszámolta volna az idei szezont. A 3-5-1-1-es taktikája bizonyos csapatok ellen nagyon feküdt, aztán mintha nem tudta volna elengedni a többi csapat ellen és orrvérzésik erőltette a nem odaillő szituációkban. Nem tudni, hogy a kényszer, vagy a felismerés szülte, de tudott váltani és visszanyúlt a 3-4-3-as hadrendhez. Az meg nem az ő hibája, hogy ennyi játékosunk teljesít bőven maga alatt és nem jönnek az eredmények. Az viszont neki róható fel, hogy hisztis és viharos helyzet alakult ki a vezetőség és közte, valamint pár játékos és az olasz között. Már nem tombol és nem ugrik a szurkolók nyakába, mintha fáradtnak és elgyötörnek tűnne, bár ki ne lenne az ilyen esetben, de az biztos, hogy az ő szenvedélye nagyon kell a csapatnak, hogy a rossz helyzetben is vigye előre a lendület. Nyilatkozatai részével kihúzza a gyufát, másik részével meg belopja magát a szurkolók szívébe. Valamit neki is ki kell találnia, hogy az öltözőben, a vezetőséggel szemben és az eredmények tekintetében is rend legyen.

Ezen csillagok együttállása miatt fordulhatott elő az, hogy hazai pályán simán kikapunk Aké-éktől és idegenben egy Watford sima és megalázó 4-1-es győzelmet tudott elérni ellenünk. A kiállítás alapjaiban változtatta meg a játék képét, de nem ez volt a legnagyobb gond. Már előtte is látszódott, hogy nem lesz egy egyszerű kör, és inkább a Watford kezében van a mérkőzés, sőt még 1-0 után is sikerült Hazard zseniális lefordulásának és góljának köszönhetően felállni, de aztán teljesen összeomlott a kártyavár. Az a Deulofeu intézett el minket, aki nem kellett a Barcanak és inkább kölcsön adta egy angol közép csapatnak. Mind a közeli és távoli jövőkép is igencsak borús, de lehet ellene tenni, de ehhez a vezetőség, az edzői stáb és a játékosok együttesen kellenek. Ki lehet lábalni és egy huszáros hajrával még jó eredményeket is kihozni ebből a szezonból. Reméljük a legjobbakat.

Chelsea (3-4-3): Courtois; Azpilicueta, David Luiz, Cahill (c); Moses, Bakayoko, Kante, Zappacosta; Willian (Fabregas 34), Hazard, Pedro (Giroud 64).
Padon maradt cserék: Caballero, Rudiger, Emerson, Drinkwater, Hudson-Odoi.
Gólszerző: Hazard 82
Sárga lapos: Bakayoko 25, David Luiz 58, Fabregas 62
Kiállítva: Bakayoko 30 (második sárga lap)

Watford (3-4-3) Karnezis; Mariappa, Prodl, Holebas; Janmaat, Capoue, Doucoure, Zeegelaar; Deulofeu (Carrillo 89), Deeney (c) (Gray 90+3), Richarlison (Pereyra 65).
Padon maradt cserék: Bachmann, Ndong, Lukebakio, Mukena.
Gólszerzők: Deeney 42, Janmaat 84, Deulofeu 88, Pereyra 90+1
Sárga lapos: Richarlison 45, Prodl 50

Játékvezető: Mike Dean
Nézőszám: 20,157