Farkasvakság

Farkasvakságban alapvetően azok szenvednek, akik szürkületben, rosszul megvilágított helyiségekben látásromlást tapasztalnak. A Premier League-ben pedig azok, akik vakon vannak a Wolverhampton ellen. Ilyenek vagyunk mi is, hiszen tavaly egy idegenbeli vereség és egy utolsó percben kiharcolt hazai iksz volt az osztályrészünk ellenük, bajnokin pedig a legutóbbi háromból kettőt is elvesztettünk a Molineux-ban. Ma viszont tehetünk egy lépést a tisztább látásunkért és a kigyógyulásunkért. Kedvcsináló alább.

Ahhoz képest, hogy a tavalyi szezont mindkét csapat minimum tisztességes, de inkább talán várakozáson felüli pozícióban zárta, idén közel sem ott állunk és állnak jelenleg, ahol elképzeltük, illetve elképzelték. Ami nekünk Hazard eladása, az átigazolási tilalom és a kényszerű fiatalítás, az nekik a második szezon szindrómája, megfűszerezve egy jó adag EL-érdekeltséggel. Itt is, ott is jelentős faktorok ezek, de egyik félnek sem szolgálnak elegendő indokul ahhoz, hogy tartósan ott ragadjanak, ahol most vannak (középmezőnyben negatív gólkülönbséggel, illetve nyeretlenül a kiesőhelyek közvetlen közelében).

Ami minket illet, eddig egyértelműen a védekezés generálta a legtöbb problémát és szívfájdalmat. Nincs még clean sheetünk, a kapott gólok legalább fele ráadásul finoman szólva is elkerülhető lett volna. Rengeteg az egyéni hiba, amik egy részéért bizony kegyetlenül meg is bűnhődtünk. Hiába szerzünk már sorozatban vezetést, egész egyszerűen nem bízhatjuk a védelemre annak megtartását – még az újoncok ellen sem. Pedig a szerelések számát (88) tekintve ligaelsők vagyunk egyelőre.

Hiába duplázott egymás után kétszer is, győzelmet csak az egyik ért

Ráadásul így, hogy beköszöntött az ősz, új korszak kezdődik. Itt integet nekünk kéz a kézben Hétközi kupameccs és párja, Kettős terhelés. Nekik hála, egymást érik majd a megpróbáltatások, amikről elöljáróban annyit, hogy jövő héten a Valencia és a Liverpool is vendégünk lesz. Rendezni kell tehát a sorokat, különben elkezdenek kongani a kéretlen vészharangok. Ha minden igaz, visszatér Rüdiger, akitől személy szerint sokat várok: egészen pontosan azt, hogy vezére lesz a védelemnek. Kanté ugyanakkor nem lesz bevethető, ami komoly érvágás.

Ahogy nálunk, úgy ellenfelünknél is elmondható, több pont volt a cél augusztusban. A Wolverhampton eléggé beragadt, rajtuk kívül a Watfordnak nincs még győzelme (ki is rúgták Graciát). A dolog persze csalóka, hiszen a leicesteri és a MU elleni pontszerzés teljesen korrekt eredmény és a Goodison Parkban sem szégyen kikapni, viszont a Burnley elleni last minute pontszerzés már közel sem hízelgő. A mai napon a Wolvesnál az Everton ellen kiállított Boly lesz a legkomolyabb hiányzó, ami azt jelenti, hogy Nuno Espirito Santonak meg kell bontani a jól bejáratott védőhármasát.

Mint a bevezetőben említettem, tavaly Sarrival igencsak szégyenben maradtunk az akkor még újonc Farkasok ellen: a Molineux-ban előnyből kaptunk ki, Londonban pedig csak a meccs hosszabbításában tudtunk kiegyenlíteni (Hazard jóvoltából). Legutóbbi sikerünk egy FA kupa találkozóhoz kötődik: 2017. februárjában győztünk 2:0-ra Wolverhamptonban. Bajnokit pedig 2012-ben nyerünk utoljára a Farkasok szentélyében, akkor egy bizonyos Frank Lampard szerezte a meccsdöntő találatot.

Ő már tudja, hogy kell meccset nyerni a Molineux-ban

Tapasztaltuk a múltban, hogy a Wolves képes borsot törni az orrunk alá, de a szokás mégiscsak az, hogy a győzelem igényével lépünk ellenük pályára. Az eddigiek alapján idén nem vagyunk egyértelmű esélyesek, ettől függetlenül ez a három pont most nagyon kéne. Továbbra is Blue Is The Colour!