Blog bejegyzés

Értékmentési kísérlet

Utolsó fordulójához ért a Bajnokok Ligája csoportköre, ránk pedig sorsdöntő mérkőzés vár a Lille ellen. A formánk nem épp meggyőző a nagy meccs előtt, úgyhogy ha nem tudjuk megrázni magunkat, elúszhat akár a továbbjutás is. Kedvcsináló alább.

A Chelsea-nél alapvető hagyománynak számít, hogy a csapat túléli és megugorja a csoportkört. Az eddigi egyetlen kivételt pont 2012-ben, a BL címvédőjeként sikerült összehozni, amikor rekordnak számító 10 ponttal zuhantunk ki (a Juventus és a Sahtar mögött). A dolgok úgy alakultak, hogy idén sincs még zsebben a továbbjutás, s bár saját kezünkben a sorsunk és papíron a legkönnyebben nyerhető találkozó van már csak hátra, nem bízhatjuk a dolgot a robotpilótára, ugyanis fontos manővereket kell végrehajtani.

A klub honlapján van egy príma összeállítás a mostanihoz hasonló, tétre menő utolsó fordulós mérkőzésekből. Biztató, hogy ezeket az akadályokat rendre venni tudtuk eddig. 1999-ben Deschamps és Ferrer is ittlétük egyetlen gólját szerezték a Hertha ellen, a 2:0 pedig továbbjutást ért a második csoportkörbe. 2008-ban is hoztuk a kötelezőt, amikor Kalou és Drogba révén 2:1-re legyőztük a CFR Cluj-t a biztos továbbjutásért. 2011-ben is észnél kellett lenni a Valencia ellen, szerencsére Drogba itt is tudta a dolgát, két góljával és Ramiresnek kiosztott asszisztjával 3:0-ra rendeztük le a dolgot. Nem kellett csalódnunk 2015-ben sem, amikor is a Portot vertük a továbbjutásért 2:0 arányban (Marcano öngóljával és Willian találatával). Tavalyelőtt egy pont kellett az Atlético ellen, ezt hoztuk is, köszönhetően Savic öngóljának.

Drogba a 2011-2012-es szezonban ontotta magából a fontosabbnál fontosabb gólokat

A rend kedvéért érdemes átvenni, hogyan is áll a csoport öt forduló után. Egy biztos: a Lille csoportutolsóként már kiesett, vagyis számukra teljesen tét nélküli lesz az esti találkozó. A többiek viszont billegnek, hiszen egyikük sem esett ki és senki sem jutott tovább, sőt, ez a három csapat még bármilyen kombinációban továbbjuthat. Ami minket illet, biztos nyolcaddöntőzést ér egy győzelem, s biztos búcsút egy vereség, a döntetlen pedig csak akkor elég, ha a Valencia kikap (a velük szembeni egymás elleni mérlegünk ugyanis rosszabb). Amszterdamban gyilkos meccs várható (főleg ha mi is nyerésre állunk majd), hiszen itt vélhetően egymást próbálják majd vonal alá nyomni a felek (kivéve, ha a Lille minket ránt magával). Az Ajaxnak alapvetően jó az iksz, győzelem esetén viszont biztosítják maguknak a csoportelsőséget a hollandok. A Valenciának addig elég a döntetlen, amíg mi sem állunk nyerésre, három pontot szerezve viszont ők zárnának a kvartett élén. Mi csak úgy tudjuk megnyerni a csoportot, ha győzünk, a másik találkozó pedig pontosztozkodással zárul.

Tudjuk tehát a dolgunkat: le kell győzni a Lille-t.  Sajnos mégsem ilyen egyszerű a képlet, pontosabban könnyűnek tűnik ugyan a feladat, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy országos egyesnek tituláljuk a mérkőzést. A novemberi válogatott szünet ugyanis megtörte a lendületünket, azóta négy bajnokiból hármat is elbuktunk, Valenciában is döntetlennel zártunk, vagyis győzni mindössze egyszer sikerült. A BL-ben ráadásul még nyeretlenek vagyunk otthon: a nyitányon kikaptunk a spanyoloktól, az Ajax ellen meg „csak” ikszre tudtunk menteni mínusz háromról. Azt gondolom, hogy ha a Lille ellen sem jön össze a „bravúr”, akkor meg is érdemeljük a kiesést.

Egyszer már túljutottunk rajtuk

Hatalmas hiba lenne elszalasztani ezt a lehetőséget, ugyanis az utóbbi napok-hetek gyengélkedésével együtt is elmondható, hogy rengeteg munka van a csapat mögött. Elsősorban Lampard érdeme, hogy Mount, Abraham vagy James felkerült a nemzetközi futballtérképre, s nem csak hogy megjegyezték a nevüket, hanem bizony rendre elismerő hangon szólnak róluk.

Tudtuk, hogy ez egy nehéz év lesz hullámvölgyekkel, útkeresésekkel, vakvágányokkal. Könnyen megszoktuk a jót, amikor egymás után jöttek a győzelmek, pedig tudtuk, hogy előbb-utóbb kapunk majd pofonokat is. Persze nehéz jó pofát vágni mindenhez, pláne ha már elhittük, hogy megoldottuk azt a problémát, ami riasztóbban tért vissza, mint valaha. Konkrétan a védekezésre gondolok, ami azon a szinten mozog, mintha Turnbull, Boulahrouz, Ben Haim, Huth és Del Horno egyszerre lenne a pályán, ki-ki saját leggyengébb chelsea-s performanszát megidézve. Ahelyett, hogy az átigazolási tilalom feloldásának hírére mindenki felszívná magát, hogy csak a nyakára ne hozzanak egy posztriválist, a komplett osztag megzuhan.

Innen kellene most új lendületet venni, rendezni a sorokat és tartani egy önbizalomnövelő erődemonstrációt. Ráférne a sikerélmény erre a fiatal és tapasztalatlan csapatra, arról nem is beszélve, hogy minket, harcedzett szurkolókat is feldobna, ha kvalifikálnánk magunkat oda, ahová tudjuk, hogy tartozunk: a BL egyenes kieséses szakaszába. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com