Elszalasztott lehetőség

Kezünkben volt a sorsunk, de nem sikerült élni a lehetőséggel. Ugyan papíron a csoport legerősebb ellenfelét fogadtuk, de az odavágó és a mutatott játék alapján simának kellett volna lennie. A sportban nincs „volna”, vagy „ha”, ezért a csoport második helyén végeztünk, így igencsak nehéz helyzetbe hoztuk magunkat.

Úgy érkeztünk el ehhez a mérkőzéshez, hogy ha megvan a győzelem hazai pályán, akkor mindegy mit csinál a Roma a Qarabag ellen, csoportelsők vagyunk és valamivel könnyebb helyzetből várjuk a sorsolást, hiszen tudtuk, hogy ha csoport másodikok leszünk, akkor bizony mindössze 3(+1) csapatra csökken a választható ellenfelek száma a kieséses szakaszban. Noha a taktika, az elszántság, a helyzetek mind-mind megvoltak, mégsem sikerült elérni a kitűzött célt, és sajnos 1-1-es döntetlennel ért véget az utolsó mérkőzésünk a csoportkörben. Ráadásul kicsit olyan érzésünk is lehetett, mint a Liverpool elleni mérkőzésen. A csapat szinte végig dominál, a komoly helyzeteket mi alakítjuk ki, sikerül rákényszeríteni az ellenfélre a saját játékstílusunk, de aztán számos ziccer és ígéretes helyzet kimarad, majd még rohanni is kell az eredmény után.

Három változtatás volt a Newcastle elleni kezdőhöz képest. Cahill, Zappacosta és Bakayoko is szerepet kapott az elejétől fogva. Érdekes változtatás volt, hogy az olasz átkerült Alonso helyére és a másik oldalt Moses játszott, akinek van mit behoznia, bár ugyan ezt el lehet mondani Bakayokoról is. A szokásos 3-5-1-1-es felállással kezdtünk, taktikailag annyi módosítással, hogy Kanté szinte végig a védelem előtt játszott közvetlen, Bakayoko végig box-to-box középpályásként és Hazard amolyan secunda punta szerepben, de teljesen szabad helyezkedéssel. Az elmúlt mérkőzéseken láthatjuk, hogy nagyon fekszik a belgának ez a szerep. Ő is több nyilatkozatában elmondta, a statisztikáin látszik, hogy mennyire megy neki így a játék. Christensen tanárian szállt be Luiz helyére, így aztán fel kell kötnie a brazilnak a „haját”, hogy visszakerüljön a kezdőbe. Azpilicueta végre pihent, több mint 60 mérkőzésen kezdett zsinórban. Morata a nagy talány jelenleg, hiszen látjuk is és a statisztikái is azt mutatják, hogy remek formában van és nem rosszabb, mint Costa. Gyorsabb, mozgékonyabb, de egyelőre nem annyira kegyetlen a kapu előtt, mint válogatottbeli csapattársa. Ez már a második olyan mérkőzés, ahol legalább 3 komoly helyzetet ront el. Ezeknek a hibáknak meg is van az ára, így van hova fejlődnie még az ifjú titánunknak.

Úgy gondolom, az benne van a pakliban, hogy egyszer hibázik a védelem, ennek volt köszönhető Saul gólja az 56. percben. A legutóbbi időszakban a többször kritizált Bakayoko maradt le az átfejelt labdánál, amit pont Torres csúsztatott meg. Ezzel még nem is volt nagy gond, hiszen volt még hátra bőven idő és a lehetőségek is megvoltak. A probléma az volt, hogy előtte már legalább 2 gólos vezetésnek kellett volna lennie és akkor senki sem aggódik annyira. A folytatásban is, mintha be elettek volna oltva a gól ellen a játékosok. Egyedül Hazardnak sikerült összehoznia egy gólt érő megmozdulást, bár ott is Savic balszerencsés belenyúlása is kellett. Ezt követően egyszer Willian rúgta a lelátóra a labdát egy ajtó-ablak helyzetnél, illetve a 80. percben becserélt Batshuayi tekert centikkel a kapu mellé. Ilyenkor ahogy lenni szokott, bármivel is próbálkozott a csapat, nem jött össze, így maradt az 1-1-es döntetlen.

Ennek és a Roma 1-0-ás győzelmének köszönhetően pontazonosság volt a két csapat között, de a jobb egymás elleni mérlegnek köszönhetően a második helyre szorítottak minket a Farkasok. Azóta már pontosan tudjuk, hogyan zárult a BL csoportköre, így mindösszesen 3 ellenfelet kaphatunk a legjobb 16 között. Mivel rajtunk kívül minden angol csapat csoportelső tudott lenni, ezért kapásból kiesik 5 csoport, ugye a miénket is beleértve. A maradék háromnál a Barcelona, Besiktas és PSG lett a győztes.  Első ránézésre mindenki a törököket említené, hogy ott van a legtöbb keresnivalónk. Ez papíron így is van, de nem szabad elfelejteni, hogy odahaza még egyetlen mérkőzésen sem kaptak ki. Sem a bajnokságban, sem a BL-ben nem találtak legyőzőre és bizony most az első mérkőzést kell a Stamford Bridgen lejátszanunk. A másik két ellenfél közül a szakértők is és talán mi is szurkolók a Barca ellen látunk több esélyt. Talán egy kisebb hullám-völgyben vannak, de attól még ők a Barcelona. A legnehezebb ellenfelünk mindenképp a párizsi alakulat lenne,hiszen tudjuk jól mennyire ütőképes keretük van a belviszályok ellenére. Bár Heynces megmutatta hogy kell elrontani Neymarék játszadozását.

Talán a legfontosabbat elértük, hogy ott legyünk a kieséses szakaszban, illetve azért azt is kiemelném, hogy egyik csapat sem örül, hogy mi leszünk az ellenfél, rögtön az első körben. Ne feledjük, hogy van egy edző zsenink, Conte személyében, egy ismét ihletett és világklasszis formában játszó Hazardunk, valamint egy komplett csapat, változatos taktikai repertoárral. A kulcsjátékosok mind fittek és egészségesek, csak a téli húzós angol menetelést kell kibírni, aztán februárban újra itt a BL. A sorsolást hétfőn bonyolítják le, addig még a hétvégén a West Ham ellen vitézkedünk. Mindenkinek jó szurkolást.

Chelsea (3-5-2): Courtois; Azpilicueta, Christensen, Cahill (c); Moses, Fabregas, Kante, Bakayoko (Pedro 63′),  Zappacosta  (Willian 72′); Hazard, Morata (Batshuayi 80′).
Padon maradt cserék: Caballero, Rudiger, Alonso, Drinkwater
Gólszerző: Savic (öngól) 75′
Sárga lapos: Zappacosta 51′

Atletico Madrid (4-2-3-1): Oblak; Gimenez (Vietto 79′), Savic, Lucas Hernandez, Filipe Luis; Gabi (c) (Correa 78′), Saul Niguez; Party, Griezmann, Koke, Torres (Carrasco 57′).
Padon maradt cserék: Moya, Godin, Vrsaljko, Gameiro
Gólszerző: Saul Nigez 56′
Sárga lapos: Lucas Hernandez 15′