Előléptetés

Hazard távozásával Willian lett az új 10-es csapatunkban. Egy új korszak kezdődik, ezzel új szintre léphet a brazil játéka is. Illetve majd meglátjuk, így lesz-e… 

Egészen 1928-ig kell az időben visszamennünk, ha arra keressük a választ, hogy a labdarúgás történetében mióta biggyesztenek számokat a labdarúgók mezének hátára. Mondanom sem kell, ez a történet is Angliából származik, mint nagyon sok minden más a futballal kapcsolatban… Sőt, van kötődés is, ugyanis az Arsenal mellett a Chelsea volt az a két gárda, akik először megszámozták a játékosok dresszeit. Az útwen… akarom mondani úthengerek, és az úttörők…. De hol vannak már azok az idők, amikor nem állandó számok voltak, hanem 1-től 11-ig kiosztotta az edző ezeket, kezdve a kapustól, aki volt az egyes, és így tovább haladtunk szépen sorba a hátsó fedezettől egészen a támadókig…

Ma már maximum néhány nemzeti válogatott követi ezt a hagyományt, hogy 1-től 11-ig szétosztja a kezdőcsapatban szereplő emberek közt a számokat a szövetségi kapitány, és ahogy régen jellemző volt, úgy most is meg tudjuk ezt állapítani: általában a csapat legjobbja hordja a hátán a 10-est. És hát addig csavartam a történetet, amíg el nem jutunk oda, hogy találunk egy magyar vonatkozást (mint mindenben), hisz a legendás Puskás Ferenc is ezt a számot viselte azon a bizonyos 1954-es svájci világbajnokságon, abban a magyar válogatottban, amelyik akkor egészen a döntőig menetelt. Ez volt ugyanis az első torna, amit a nagyközönség is követhetett rádión keresztül, így nem csak azok élvezhették az eseményeket, akik a helyszínen voltak. Puskás pedig a válogatottunk legjobbja volt, és nagyjából innentől kezdődött el a história, hiszen ezután már olyan játékosok hordták büszkén a tizest, mint Pelé, Platini, Maradona… Mondanom se kell, korukban ők voltak nemzetük és csapatuk sztárjai.

Bobby Tambling, Peter Osgood, Kevin McAllister (nem a Reszkessetek betörőkből!!), Mark Hughes, Joe Cole, Yossi Benayoun (sicc!), Juan Mata, vagy legutóbb Eden Hazard. Csak néhány név a rengeteg másik közül, akik a Chelsea tizesei voltak. A maguk idejében csapatuk legjobbjai… Akik mérkőzéseken sokszor a különbséget jelentették. Ezáltal cipelték a nyomást is a hátukon, nem csak magát a számot, ami okozza ezt az egészet. Jó, persze, kivétel mindig van, mert Benayount azért ne emlegessük ilyennek, bármennyire nem lett volna amúgy rossz játékos, de ő hatalmas flop lett sajnos.

Viszont elértük a történet lényegét: Willian örökölte meg Hazard számát. De vajon jogosan?

Már nem 22-es…

A válasz lehetne annyira egyszerű, hogy szabad lett, ő csapott le rá a leggyorsabban, de szerintem ennél kicsit bővebb a téma. Ugyanis valójában ma már akkora jelentősége nincs annak, hogy ki hányasban rohangál a pályán, legalábbis akkora biztos nincsen, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt volt. Talán még a tizesnek van valamekkora presztízsértéke…

Szóval, a kérdés joggal merül fel: jelenleg tényleg Willian volna a keret legjobbja? Na erre nehéz reagálni. Az tény, hogy immár a hetedik szezonját kezdi meg nálunk a 30 éves brazil. Az Európa Ligában néhány meccsen csapatkapitányként is vezethette már ki a pályára a társakat. Viszont nem ettől lesz valaki a legjobb. Hanem az extra megoldásoktól, akitől tartanak már az ellenfél védői is, mert például bármikor képes gólhelyzetet kialakítani. A mentalitásától, hogy akkor is csinálja, amikor kétpercenként rugdossák fel kőkeményen. Prominens attól lesz, ha a társai is tőle várják a váratlant, nem csak a szurkolók. Hazard ilyen volt, egy igazi világklasszis. Ő már nincsen.

Willian képességei vitathatatlanok. Brutális indulósebesség, kiváló technikai képzettség, rúgótechnikája pazar, kreatív, és nem esik nehezére besegíteni a védekezésben se, ha arról van szó. Egyedül talán a helyzetkihasználása kifogásolható némely esetben, és azt is jegyezzük meg, nem sokszor kerül gólhelyzetbe. Az elmúlt szezonban a 38 meccsen produkált 6 gól és 6 gólpassz nem túl veretes, abban az esetben biztos nem, ha a csapat legnagyobb ásza szeretne lenni. Igazából lebonthatjuk idényekre is a statisztikáit, de ehhez hasonló fog kijönni mindegyikre.

Hazardot nem lehet egyetlen személyben pótolni. A belga után keletkezett űrt egységesen kell megoldania a többieknek, felesleges arról beszélni, hogy Willian, Hudson-Odoi, Pulisic vagy bárki másnak kell a helyébe lépni. Így összességében megállapítható, túlságosan nem oszt, nem szoroz, hogy ki viseli a 10-est. De ha valakire muszáj lenne voksolni, valószínűleg én is Williant választottam volna erre a „pozícióra”.

Ez a mezszám egy megtiszteltetés, egy elismerés a 7 éves szolgálatainak, viszont ez akár egy plusz nyomást is jelenthet, ami a brazil esetében már talán nem akkora kockázat, mert rutinos játékosról beszélünk, mondjuk például Hudson-Odoinak ez a teher már lehet sok lett volna. Az nem valószínű, hogy ő lesz a „mi Puskásunk”, de az tuti, hogy büszkén lesz tulajdonosa e ikonikus számnak, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsa: képes a legjobbá válni.