Ellentétek csatája

Rangadóval indul a kilencedik forduló: a Manchester United látogat hozzánk. Mivel a tabellára pillantva azt látjuk, hogy jelenleg hat hely és hét pont a fór a javunkra, talán nem túlzás kijelenteni, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a mérkőzésnek. Tudjuk viszont jól, hogy néha a kötelezők a legnehezebbek, így az a baráti jó tanácsom, hogy még ne igyunk előre a medve bőrére! Kedvcsináló alább.

Hogy őszinte legyek, egy rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, mint kikapni a Manchester Unitedtől: kikapni ettől a Manchester Unitedtől. A korábban szebb napokat látott, tavaly még ezüstérmes Vörös Ördögökből nem nagyon maradt már tiszteletre és elismerésre méltó, hacsak nem mint jól tejelő vállalkozás tekintünk rájuk. Hiába fogadkoztak a sírig hű drukkereik, hogy kitartanak a csapat mellett jóban-rosszban, már ők is kifütyülik a lelketlen zsoldosként szaladgáló sztárjaikat, elküldenék Mourinhot és már most lemondtak arról, hogy bármire is vihetik ebben az évben. Még mielőtt bárki azzal vádolna, hogy tiszteletlen vagyok az ellenféllel szemben, leszögezném, hogy kritikám minden pontja ismerős saját csapatom közelmúltjából, így érzek némi szolidaritást.

Ez a United ugyanis nagyon nem néz ki jól. Már most három vereségnél járnak, no és persze a mínuszos gólkülönbség sem szorul magyarázatra, hogy a korai ligakupa búcsút ne is említsük. Kívülről nem látszik semmilyen koncepció, semmilyen karakter, alig akad valaki, aki tudásszintjének megfelelően teljesít, persze már az is nagy szó, ha valakinek megvan a posztja és az egzakt feladatköre. Mourinho meg egyre csak vagdalkozik, ellenségeket keres és talál házon belül és kívül egyaránt, így már az sem túlzott kijelentés, hogy forró kezd lenni alatta a kispad.

Legutóbbi rangadónk jó reklám volt Sarrinak és a PL-nek is

Bár rólunk nincs annyi (kattintásvadász) cikk, mint a manchesteriekről, a sajtónk tulajdonképpen kifejezetten jó, Sarriról és az általa meghonosított stílusról szinte csak elismerő nyilatkozatokat olvasni. Egyfajta inverz MU-ként van támadófoci, elképzelés, gyorsan és hatékonyan leoktatott játékelemek, röviden élmény nézni a focinkat. A Liverpool elleni rangadóról mindenki szuperlativuszokban beszélt, okkal: ami minket illet, a hatalmas iram és intenzív letámadások ellenére is labdabiztos volt a Chelsea, le tudtuk reagálni a Vörösök húzásait és sikerült váltani meccs közben. Ha vissza tudjuk hozni azt, amit ott produkáltunk, biztos vagyok abban, hogy ezúttal három pont lesz a jussunk.

Mióta José a MU edzője, háromszor kaptak már ki a Stamford Bridge-en, plusz ott van még grátiszba az FA kupa fináléja, amit Hazard góljával nyertünk meg. A bajnokságban egy 4:0 és egy 1:0 volt a termés, s most is el tudnék fogadni egy olyan végeredményt, mint Conte első évében.

Legutóbbi találkozásunk után egy FA kupával gazdagodtunk

Igazából mindenünk megvan egy magabiztos győzelemhez, a kérdés inkább az, melyik arcukat mutatják majd a Vörös Ördögök: a lelketlenül lődörgőset (mint mondjuk Brightonban), a sírból feltámadósat (mint legutóbb a Newcastle ellen) vagy valami közteset. Példa még nem nagyon volt arra, hogy az amúgy jó erőkből álló MU átlépje saját játékát, így mindenképp meglepetés lenne, ha nem tudnánk feléjük kerekedni, a vereség pedig rettentő komoly csalódás. Ezt a csapatot egész egyszerűen meg kell verni! Továbbra is Blue Is The Colour!