Egy pokoli hét után

Pokoli héten vagyunk túl. Kezdődött minden a szerdán váratlanul és érthetetlenül elbukott londoni derbivel, majd folytatódott az elveszített FA kupa döntővel, s ha ez nem lenne elég, még a hölgyeket is lemosta a Barcelona a Bajnokok Ligája fináléjában. Össze kell azonban vakarni magunkat, mert még mindig van esélyünk maradandót alkotni és ehhez saját kezünkben a sorsunk. Részletek alább.

Tuchel alatt kialakult, hogy nehéz a Chelsea-t legyőzni (az első vereségét csak a tizenötödik meccsén szenvedte el a csapat), ez pedig adott egy kis magabiztosságot. Ezért is volt sokkoló és egyben fájdalmas, hogy múlt héten sikerült kétszer is kikapni, megduplázva ezzel az eddigi zakók számát. Ez – kombinálva a riválisok feltámadásával – azt jelentette, hogy elkezdett meginogni a hit és a pozíció egyaránt. A Real Madrid kiejtése és a City bravúros legyőzése után minden attól volt hangos, hogy összerakta Tuchel ezt a Chelsea-t, most viszont már az a téma, hogy minden elúszhat, ha nem vigyázunk.

Mindkét vereség rendkívül bosszantó. Az Arsenal szezonja már véget ért, elbukták az EL elődöntőjét, a bajnokságban pedig a középmezőnyben vegetálnak, mégis – akárcsak december végén – sikerült Artetának előrántani valamit a cilinderből. Ráadásul most még jól sem játszottak, csupán kibírták röhögés nélkül az év egyik legkomikusabb védelmi szerencsétlenkedését. A szombati fiaskó pedig azért fáj, mert öt éven belül ez már a harmadik elbukott FA kupa döntő volt, így ezt a lécet Conte és Lampard után Tuchel is leverte elsőre (az olasz másodjára legalább megcsinálta).

Közös volt a két meccsben, hogy egyiken sem sikerült jól reagálni a bekapott gólra. Még Simeone nyilatkozta a nyolcaddöntő visszavágója előtt, hogy még nem volt a Chelsea szorult helyzetben, úgyhogy azt kell előidézni ahhoz, hogy foghatók legyünk. Ő persze nem tudott ilyet előidézni, simán tovább is mentünk, de azt jól érezte, hogy bajban, illetve hátrányban más arcát mutatja a helyzet uralásakor magabiztos Tuchel-gárda. A Porto elleni utolsó perces vereség már nem osztott-szorzott, a West Bromwich ellen pedig még lehetett az emberhátrányra fogni az összeomlást, az Arsenal és a Leicester ellen viszont már tagadhatatlanul megvoltak a jelei annak, hogy hiányzik az ötlet és az átütőerő a szégyentelenül bekkelő csapatokkal szemben.

A Leicester ellen ma sem lesz könnyebb. Szombaton a vezető góljukig kiegyenlített meccs volt, most viszont tudja mindkét fél, hogy a döntetlen nekünk rosszabb. A Rókák két ponttal vezetnek, mögöttünk pedig ott dübörög a hajrára megtáltosodó Liverpool várva, kit foghat be, illetve előzhet meg holnap. Ezzel együtt is tudni kell viszont, hogy a sorsunk a saját kezünkben van: ha hozzuk a hátralévő két bajnokit, akkor a többi eredménytől függetlenül megvan jövőre a BL indulás. Sőt, tudjuk, ha ez a hajó elmegy, még ott van a portói döntő.

Remélhetőleg Tuchel tanult a döntős hibákból fel tud rakni egy olyan kezdőt, amelyik elől-hátul hatékonyabb. Hiába ment szombatig jól az FA kupában (2018-ban és tavaly is kiejtettük a Rókákat), bajnokin már hatmeccses a nyeretlenségi szériánk, amit iszonyatosan fontos lenne ma megszakítani. Továbbra is Blue Is The Colour!