Blog bejegyzés

Eddig jutottunk

Egy hónapja úgy mentünk válogatott szünetre, hogy úgy éreztük, bőven van még hová fejlődni: négy meccs, öt pont, hazai nyeretlenség, rengeteg kapott gól, érthetetlen egyéni hibák. Természetesen Lampard nem talált minden betegségre kielégítő gyógymódot, de az biztos, hogy most néz ki legjobban a csapat. Látlelet alább.

Az augusztus elment ugyan a beszoktatásra, de szerencsére úgy tűnik, rendeztük sorainkat. Míg az első hónap szerény öt pontot fialt, a legutóbbi négy bajnokin már kilencet szedtünk össze a lehetséges tizenkettőből, ráadásul a vereség is a megállíthatatlannak tűnő Liverpool ellen csúszott be.

A Bajnokok Ligájában eddig felemás a produkció: jó játékkal kaptunk ki egy nyerhető meccsen a Valenciától, majd gyenge játékkal győztünk a Lille otthonában. Az idegenbeli siker arra volt elég, hogy visszajöjjünk a vérkeringésbe, viszont a neheze csak most jön, hiszen vár ránk két meccs az eddig dübörgő Ajax ellen (az első ráadásul idegenben), miközben a spanyolok franciázgatással múlathatják idejüket.

Említsük még meg a ligakupát is, ahol az eddigi egy fellépésünk alkalmával fél gőzzel léptük le a Grimsby csapatát. A hétgólos jutalomjátékba két dolog rondított bele kissé: az egyik, hogy ezt a meccset sem úsztuk meg clean sheettel, a másik pedig, hogy Pulisic még egy ilyen ellenféllel szemben sem tudott maradandót alkotni. Gilmour és James ugyanakkor érett játékkal rukkolt elő és több, eddig nem vagy alig ismert fiatal is megmutathatta magát.

James ünnepli a Grismby elleni gólját

Ha egy csokorba fogjuk az eddigieket, a következő tendenciák olvashatók ki a táv közel egynegyedénél:

  • Remekül megy idegenben. A nyitányon ugyan belefutottunk egy csúnya pofonba, de már akkor egyöntetű vélemény volt, hogy ennyire nem vagyunk rosszak és a Vörös Ördögök sem ennyire jók, csupán nekik minden összejött, nekünk meg semmi. Azóta viszont hármasával jönnek a pontok és potyognak a gólok: a Norwichnak hármat, a Wolvesnak ötöt, a Southamptonnak négyet vágtunk, ami még úgyis hármas átlag, hogy MU ellen nulláztunk.
  • A kicsik ellen megy jól. Az eddigi nyolc ellenfelünkből hatan is a tabella második felében szerénykednek, ami persze azt is jelenti, hogy erősebb csapatból eddig kevesebb jött velünk szembe. Mind a négy győzelmünk gyengébbek ellen jött össze, miközben a felsőháziak két rangadón egy pontot engedélyeztek nekünk.
  • Rengeteg gólt kapunk. Nem nagy megállapítás persze, ettől függetlenül az idei Chelsea egyik legfőbb attribútuma sajnos a gyenge védekezés. Mindössze egyszer, a Brighton ellen zártunk clean sheettel, ami pocsék arány. Riasztóan sok gólt kapunk rögzített szituációk után és sok az egyéni hiba is (labdavesztések kritikus területeken, pocsék helyezkedések, lassú visszarendeződések). Lampard sokat rotálja a védekezésért felelős embereit (nem ritkán persze kényszerből), de eddig nem talált rá a mindent vivő felállásra.
  • Beépültek a fiatalok. Nagyon régóta reménykedtünk abban, hogy sikerül legalább egy-két játékost beépíteni az akadémiáról. Idén végre úgy tűnik, beérett a vetés. Abraham ontja a gólokat, Mount lassan megkerülhetetlen alapember és Tomori kezdetése sem vált ki megrökönyödést. Az első 11 bajnoki gólunkon konkrétan ők hárman osztoztak, ami hatalmas elismerés nem csak ezeknek a feltörekvő tehetségeknek, hanem az utánpótlásképzésünknek és magának Lampardnak is, hiszen végre ismét vannak meghatározó fiatal angoljaink.
  • Bosszantó sérüléshullám. Szegény Loftus-Cheek legfeljebb a fizetési papírjaiért jött be idén a központba, de Rüdigernek sem vettük eddig sok hasznát és Emersont is rég láttuk. Sajnos Kanté visszaeső sérültet játszik és Hudson-Odoi is csak nemrég épült fel. Mint a mellékelt ábra mutatja, ez sajnos minőségre is mennyiségre is jelentős. A válogatott szünet meg csak rontott a helyzeten, most épp Kovacic vált harcképtelenné nemzeti csapatának szolgálata közben.
  • Lampard, a rugalmas. Megér egy bekezdést SuperFrank eddigi produkciója is, ami összességében mindenképp biztató eddig. Látszik, hogy van víziója, van koncepciója, de ezeket nem vési kőbe és hajlandó igazodni az ellenfélhez éppúgy, mint a mérkőzéshez. Remekül végzi el azt a kényes munkát, ami a hibák kijavításával jár: úgy váltunk felállást és úgy szed ki embereket a kezdőből, hogy nincs a dolognak pánikszaga és nem tűnik bűnbakképzésnek sem. Nyilván nem csodafegyver minden, amit elgondol (például az első meccseken látott csúcsra járatott presszingeléssel a csapat kipukkadt az utolsó félórákra), de ezeket hamar le tudja reagálni és nem ragadunk benne életképtelen modellekben. Lampard edzői karrierje elején jár, és apróbb hibái ellenére is nagyon biztató az eddigi kép.

A saját nevelésű Mount már megkerülhetetlen az idei Chelsea-ben

Összességében azt gondolom, biztató a helyzet. Nehezen lendültünk bele, de így, hogy elkaptuk a fonalat, van mire büszkének lenni. A bajnokságban ostromoljuk a top4-et, ráadásul viszonylag könnyebb meccsek vannak terítéken, hiszen a City elleni rangadóig a Newcastle, a Burnley, a Watford és a Palace vár ránk. A BL-ben ugyanakkor most jön a neheze: észnél kell lennünk, ha nem akarunk idejekorán kiszállni a versenyfutásból. A ligakupában az az egykor szebb napokat látott Manchester United vár ránk, akiknek vissza kéne vágni az első fordulóért éppúgy, mint a tavalyi FA kupa kiesésért. Továbbra is Blue Is The Colour!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com