Blog bejegyzés

Dilemma – mi van Matával?

Már a januárt tapossuk, megnyílt az átigazolási ablak nevű rettenet: vágyálmok szövődnek, listák íródnak, focis pletykaoldalak látogatódnak, konteók gyártódnak… Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok, úgyse fogok szügyig süppedni e mocsárba, hisz én ilyenkor a pániksarkomba visszahúzódva vágom a centit. Van viszont egy ügyünk, amit most önkényesen élesítek és körbejárok, ha már annyi játékost méregetnek és rakosgatnak patikamérlegre ilyenkor. Spanyol matadorunkról lesz szó, akinek két kiváló szezonja után jött egy olyan fél, ami gondolkodóba illik, hogy ejtsen minden Kékvérűt. Juan Mata, mi van veled? Ezt járjuk körbe alább.

Az alaphelyzet ugye az, hogy Mata bőven bizonyított az elmúlt két évadban. Olyannyira, hogy ebben az etapban csapatunk egyik, ha nem legmeghatározóbb játékosa volt. Ennek ellenére még föl sem vette a kispad José seggformáját, már azt susogták bizonyos hangok, hogy újdonsült menedzserünk nem elégedett Matával, illetve bizonyos képességeivel. Mondtuk: azért csaknem igaz már ez. Elindult a szezon, tízesünk nem sokat játszott. Mondtuk: fárasztó előző szezon, Konföderációs Kupa, kisebb sérülés, majdjóleszeaz. Aztán elérkeztünk a gyakorlatilag jelenbe és azt látjuk, hogy Mata nem hogy továbbra sem húzóember, hanem kiegészítő játékos, aki néha azért játszogat, de lassan már csak azért, hogy addig is pihenhessenek a „nagyok”.

Az előállt helyzet számtalan kérdést fölvet: hogy jutottunk idáig? Jól van-e ez így? Ki a hibás? Mi lesz így a kis spanyollal? Nem vagyunk ott se az öltözőben, se az edzéseken, vagyis nem ismerjük a pontos sztorit, csak azt látjuk, hogy Mata nem tudja hozni a korábban megszokott szintet. Mivel nem akarok úgy tenni, mint aki mindent ért az ügyben, illetve nincs most érkezésem százoldalas oknyomozó riportra, igyekszem redukálni a komplexitást a Mata pro-kontrára.

A Mata melletti érvek mindenképp a kettővel feljebbi bekezdés elejével indulnak: spanyolunk megmutatta már az előző két szezonban, hogy meghatározó, konstruktív tagja ő ennek a Chelseanek. Aktív részese volt minden megnyert trófeának (példának ő adta be Drogba és Ivanovics fejére is a sorsdöntő szögleteket a két ominózus fináléban), játékintelligenciájáról szuperlatívuszokban beszélhettünk, meglátásai, passzai, góljai élményszámba mentek. Emellett – és ez nem elhanyagolható – csendes, lojális, tisztelettudó futballista, olyan, aki mellőz mindennemű sztárallűrt és aljas sportszerűtlenséget. Nem lehetett őt nem imádni, s nem meglepő az sem, hogy sok nagycsapatnál értetlenséggel kevert gúnnyal szemlélik dolgaink alakulását, miközben somolyogva sziszegik, hogy „ez a hülye José képes és túlad rajta bagóért”.

Az első két szezonban Mata húzóember volt

Az első két szezonban Mata húzóember volt

Ne kerüljük meg, hogy Mata eddig nem sáfárkodott jól a megnyert játékpercekkel. Bajnoki gólja nincs eddig, mindössze a ligakupában talált be egyszer – halkan teszem hozzá, hogy ennél még a szintén gyakorta mellőzött, kapu előtt ráadásul antitalentumnak számító Mikel is termékenyebb…

Igen ám, de mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Mata művészlélek, nem az az Ivanovics-féle mindenre elszánt ösztönember – ez pedig meghatároz sok mindent. Például azt, hogyha sokszor és kitartóan érzékeltetik vele, hogy nem elég jó, akkor egy idő után valóban nem lesz elég jó. Így működik a Pygmalion-hatás (magyarán az önbeteljesítő jóslat): azzá válsz, amivé mondják, hogy vagy. Ha az ember olyan beállítottságú – amilyennek számomra Juan Mata tűnik –, bőven elég az önbizalom és az önbecsülés aláásásához pár csípős kritika edzésen, néhány kezdőből kimaradás vagy lecserélés, máris beindulhat az öngerjesztő folyamat: görcsössé és bizonytalanná válhat, s a lecseréléstől vagy a mellőzéstől való félelmében rossz döntést hoz (mondjuk lövés helyett passzol), hezitál, kapkod, vagyis akarata ellenére igazolja kritikusait. Másokat csak erősebbé és harcosabbá tesz a kudarc, előtör belőlük a kivagyiságtól túlfűtött dúvad, letépik láncaikat és úgy hallgattatják el kritikusaikat, hogy szimplán a szájukba lépnek. Ezt Matától ne várjuk.

S bár a csapatnak megy nélküle is (a Southampton ellen például jobban, mint vele), azért annyi maradt még az egójából, hogy meghallja azokat a hangokat, amik őt erősítik: jóformán bármelyik élklub összetenné mindkét kezét, hogy soraiban tudja, és nem kell ám büntetnie magát a kispadon, ha máshol boldogan szervezik köré a támadójátékot. A vébészereplés esetleges elmaradásával zsarolók és riogatók mondjuk rosszabb fajták, mint azok a középiskolás tanáraim, akik már tizenegyedikben azon ajvékoltak, hogy „hát mi lesz így az érettségin?!”, de nyilván ez is hat egy játékosra: szem előtt akar lenni, csúcsformába akar kerülni. És itt sem mindegy, ki milyen alkat: van, aki százszor is nekifut, hogy utolsó erejével bizonyítsa be, érdemes a feladatra, míg mások nem vállalják ezt és kedvüket szegik, hitüket vesztik kudarc esetén és igyekeznek menteni a menthetőt. Arról, hogy Mata e tekintetben milyen jellem, még nem foglalnék állást, de remélem, hogy megküzd a helyéért és teljesítményével hallgattatja el és téríti jobb belátásra kritikusait.

No de mint már annyiszor, ezúttal is van az éremnek másik oldala, a mérlegnek meg másik serpenyője. Kezdjük egy már-már közhelyszerű szentimentális alapvetéssel: senki sem lehet nagyobb a klubnál. Vagyis ha a csapatérdek azt kívánja, hogy Mata nélkül álljunk ki, akkor így kell annak lennie és nincs apelláta. Nem Mata miatt, nem Mata ellen, hanem a Chelseaért.

Kissé persze morbidan hangzik, hogy tízesünk csapatfék és a sikerek gátja lenne – nem is gondolom így és Mourinho sem állított soha ilyet (mégjóhogy) – de pont egy honfitársa példája mutatta meg, hogy az elsőre merész vagy akár őrült döntések is lehetnek kifizetődők. Raúlra gondolok, aki még javában nemzete sérthetetlennek vélt futballikonja volt 2008-ban, amikor az akkori szövetségi kapitány (Luis Aragones) nemes egyszerűséggel nem osztott neki meghívót az Eb-keretbe (állítólag a csapategység megszilárdítása érdekében). A történet vége ismert: noha a tulajdonképpen helyére behívott Güiza kis túlzással végigbénázta a tornát, Spanyolország mégis fölért a csúcsra, s azóta megnyerte a 2010-es vébét és a 2012-es Eb-t is, szóval nem kellett különösebben megindokolni Raúl kihagyását és konstans mellőzését Del Bosquének sem.

Közelítő-távolító: mindketten előtérben, csak másképp

Közelítő-távolító: mindketten előtérben, csak másképp

Arról nincsenek információim, hogy Mata lénye destruktív hatással lenne bárkire – nem is nézem ki belőle –, viszont Mourinho vele kapcsolatban tett megjegyzéseire talán hivatkozhatunk. Zenzo kolléga posztjaiban és kommentjeiben is többször summázta már menedzserünk problémáit: José Oscart jobban bele tudja illeszteni az általa alkalmazott játékrendszerbe, így Matával B tervként számol. És a hangsúly itt szerintem a ’számol’-on van.

A lényeg az, hogy a Mourinho által favorizált 4-2-3-1-ben Matának a támadó mögötti hármas középső tagjaként érvényesülnek leginkább az erényei, ám védőmunkája nem elégíti ki az igényeket eléggé ahhoz, hogy a szintén alapvetően itt brillírozó Oscart kiszorítsa. Az, hogy a tizenegyesünk jobban és hatékonyabban védekezik, szerintem nehezen cáfolható, az pedig José döntése és felelőssége, hogy lemond a spanyollal járó plusz fineszről és eleganciáról a brazillal nyert minőségibb letámadásért és a bekkelés segítéséért cserébe.

Mourinho egyébként meglehetősen nyílt kártyákkal játszik, hiszen egyértelműen elmondta, mik azok a szempontok, amik miatt Mata Oscar mögött szerepel az ő rangsorában. Tízesünk ilyenkor – akárcsak hasonló cipőbe kerülő sorstársai – annyit tehet, hogy kijavítja a felrótt hibákat, a fejlődés jegyeit mutatja és a pályán bizonyítja be, hogy többet érdemel. Persze lehet durcizni, kifelé kacsintgatni vagy szabotálni is, de ezek még a liftbe fingásnál és a szandál-zokni kombónál is kevésbé elegáns dolgok.

Hosszú évek óta azért fohászkodunk, hogy legyenek stabil szakmai alapok (értsd: hosszútávon állandó menedzserünk), ne legyen ez az állandó kapkodás és vibrálás. Ehhez Mourinho most ideális alanynak tűnik: kötődik a klubhoz, sikeres a múltja, le akar itt telepedni, a szurkolók imádják – egyszóval őt akartuk. Nem jár neki teljhatalom, de rá kell magunkat bízni, csinálja úgy és azokkal, ahogyan és akikkel akarja. A személyi kérdésekben való döntések sosem szoktak súrlódásmentesen lezajlani – nincs ez másképp akkor sem, ha arról van szó, hogy ki menjen és ki maradjon, illetve ki mennyit játsszon. Vagyis Mourinho és Mata csörtéjében (már ha van) a menedzsert kellene támogatni, bármilyen nehéz is.

Összegezve: a helyzet érzelmileg és szakmailag is komplex. Mata kiváló futballista, aki rengeteget tett már a csapatért, mellőzése nyugtalanító, esetleges távozása pedig sokunknak fájna. Nem szabad azonban megkerülni a csapatérdek kérdését, ami jelenleg igazolja a spanyol mellőzését. A legkiválóbb forgatókönyv persze az lenne, ha Mata visszaverekedné magát a frontvonalban és azzal a játékkal, amit megszoktunk korábban tőle, továbbra is dicsőséges trófeákhoz segítené a Chelseat. Reméljük a legjobbakat, továbbra is Blue Is The Colour!

  • Szata

    Mou makacssága és egója vezetett ide. Nem tudok mellé állni ebben a helyzetben. Oscarról is megvan a véleményen. Mata egy újabb szenvedője a “Mourinho hatásnak”.

  • kasata91

    Sztem kicsit a Casillas sztorira hajaz a történet Mourinho mentalitása szempontjából.

    • Lilu

      Szerintem inkább Kaka sztorija hasonló, őt sem játszatta, de “megnyugtatta, hogy a padon mellette van” ill. el sem engedte.

  • szegedi

    Hosszú idő után kiváló irás! Az érem másik oldalával értek egyet. Nagyon szeretem,tisztelem,értékelem MATAt, de belátom, ebbe a CHELSEAba, nem fér,nem illik bele! S talán nem Oscar, hanem Willian miatt. W fejlődőtt legtöbbet, és még fog is.MATA sokkal jobb spiler annál,hogy beugró legyen. Ergó: el kell engedni,oda, ahol számitanak rá, megfizetnék az árát,és Ő is menni akarna. Valszeg sokan voltunk úgy, szerettünk valakit oda-vissza, de hosszabb távon nem működött a dolog. Pedig akartuk! De nem ment! Kölcsönös kompromisszumokkal kel megkeresni a legjobb megoldást. 1. a CHELSEA!

    • zenzo

      “Hosszú idő után kiváló irás!” – szóval az eddig posztjaink sz*rok voltak, miii? :)))

      “Valszeg sokan voltunk úgy, szerettünk valakit oda-vissza, de hosszabb távon nem működött a dolog. Pedig akartuk! De nem ment! ” – anno Cech érkezésekor éreztem így például, mert imádtam Cudicinit, s ő jóval hosszabb ideje volt már a Chelsea alapköve akkoriban. Viszont, Cech bombaként robbant, hiába volt Carlo az előző szezonon legjobbja (még asszem a PL legjobb kapusának is megválasztották).

      Kicsit hasonló volt, mikor Gall Vili rúgta fel a port, és távozott, bár ott inkább attól tartottam, hogy nélküle sokat gyengül a védelem, más kérdés aztán, hogy Carvalho teljesen elfeledtette velem a fhanszia vitézt.

      • wudigessboi

        Meg Gallasnak alapvetően abból lett elege, hogy balhátvédet kellett játszania, amit nagyon nem szeretett. Cole meg minimum minőségi pótlás volt, bőven megérte azt a kis ráfizetést.

  • trueblue05

    Imádom Mata játékát, de Mou hozzáértésében egy percre sem kételkedem és azt szeretném, hogy olyan legyen a Chelsea, amilyet ő elképzel.
    Mata remek, kedves ember ( blogját ajánlom annak aki esetleg nem olvassa) , de szét kell választani a művészt és a művet.
    Maradva ebben a körben, kedvenc galériánkban visszatérő régi kedvenc kurátorunk új kiállítást tervez és ezért addigi kedvenc képünket a raktárba teszi. Mindenki háborog, pedig az új tárlatot még nem is látta senki….
    A mű a raktárban porosodik, ezért a látogatóknak azt kell(ene-szerintem) támogatniuk, hogy kerüljön át egy másik múzeumba/galériába, ahol tovább szerethetjük és csodálhatjuk teljes pompájában.
    Visszatérve. Szeretem Matat, mint embert (nyilván amit látok belőle), ezért azt akarom, hogy jól játsszon és húzóember legyen, menjen a VB-re, mert ott a helye. Szeretem a játékát is, de ha Mou elképzelésébe nem illik, akkor nem szerepeltetése minden bizonnyal nettó hasznot fog hozni.
    Mindezek után én azt mondom, hogy váltson most, lehetőleg sokért és ne Angliába.

  • zenzo

    Többnyire egyetértek a kiváló poszt minden szavával, de itt például:
    “A Mata melletti érvek mindenképp a kettővel feljebbi bekezdés elejével indulnak: spanyolunk megmutatta már az előző két szezonban, hogy meghatározó, konstruktív tagja ő ennek a Chelseanek.”
    nem. Mert Mata megmutatta már, hogy meghatározó konstruktív tagja (volt) az előző évek Chelseajének. Ennek a Chelseanek (José Chelseajének, a Mata-Hazard-Oscar-Willian-Schürrle-KdB féle Chelseanek) pont nem mutatta meg. Épp erről/ezért megy a vita.

    Sokan szeretnék ezt szerintem lélektani síkra terelni, itt is említették már a kommentek közt a Casillas-sztorit (érdekes, Ancelotti ugyanazt a sztorit írná?!), meg ego, meg makacsság, stb. Szigorúan szakmai szempontokat nézve jelenleg ez a helyes döntés. Lehet vele egyetérteni, lehet vele nem egyetérteni, de attól szerintem a tény tény marad, és nem azért, mert én így látom, hanem, mert a Chelsea TV-től a Sky szakértőiig nem egy ember elmondta, leírta már, és nem mellesleg statokkal is alátámasztható: ez a keret jelenleg a 4-2-3-1-re a legalkalmasabb, mert az illik a leginkább a játékosállományhoz. Viszont ha ezt a jelen játékosállománnyal akarjuk játszani, akkor nincs klasszikus értelemben vett anchor, ütköző, szűrő a középpályán. Ehhez viszont nagyon fontos cserébe, hogy a játékosok legtöbbje egy bólyánál nagyobb hatékonyságot tudjon kifejteni védekezésben, s legfőként már a saját pozíciójában képes legyen a presszingre. Oscar képes erre, Mata pedig nem. Mata nagyobb zsonglőr, kreatívabb, mint a brazil, de a csapat “játékába” jelenleg sokkal inkább illik utóbbi, mint a spanyol. Ha Ramirest leszögelnénk a posztjára (ami butaság lenne, bár a kapu előtti hatékonysága vetekszik egy vizes vattalabda keménységével, de lendülete szükséges elöl), vagy helyette v Lamps helyett klasszikus szűrőt alkalmaznánk, más lenne a helyzet. De ha elöl nem tudunk védekezni vagy presszinget kifejteni, akkor úgy jönnek át a középpályánkon, mint kés a vajon, a négy védő pedig, aki a felfutó bekkek miatt inkább három, ugyancsak magára van utalva. Hazard ugyanúgy képtelen volt védekezni, mint Mata az előző szezonban, viszont jelenleg ő sokkal jobban adaptálja ezt a fajta játékstílust, míg a másik oldalon Willian v Schürrle is alkamas erre.

    Én is sajnálom, hogy egy olyan kiváló játékos, mint Mata, aki 2 szezonig kb a legjobbunk volt, nem fér be a csapatba, és én is hitetlenkedve olvastam a szezon előtt/elején, hogy JM “nem tart rá igényt”, de őszintén szólva jelenleg én úgy tudom elképzelni a jóval több játéklehetőségét, ha valóban befoltozzuk a lyukat a pivotban, azaz veszünk egy anchort, aki Matával párban játszhat a kisebb csapatok ellen, akik egyébként is max átívelik, vagy szélen próbálják meg szétfutni a középpályát, Oscar pedig a jelen felállásban a presszinget igénylő csapatok ellen játszik. Szükség lenne a spanyolra, mert a távozásával jelentősen csökkennének a variációs lehetőségek, és esne a csapat kreatív színvonala. Az, hogy most nincs rá égető szükség, még nem jelenti, hogy nem is lesz. Én úgy gondolom, hosszabb távon mindenképp ha nem is kulcsszerep, de a meglévőnél jelentősen több szerep jut neki, és ez így is van jól, mert jó lenne elkerülni azt, hogy csak A tervünk legyen, és Mata lehetne nem B, hanem mondjuk A2, valamint azt, hogy nagyon függjünk 1 játékostól. Hiszen ezt akartuk 2 évig: csökkentsünk a Matától való függőségünkön.

    • mohacsia

      Ezzel az utolsó bekezdéssel csak annyi baj van, hogy nem fogja elfogadni azt, hogy ő a másodhegedűs ott, ahol 2 évig körülötte forgott minden. Ha mégis marad és az összes rangadón vagy húzósabb BL meccsen a padon kezd az felőrli az önbizalmát és ahogy a posztban is meg van említve ezzel elveszíti azt a pluszot, ami ekkora művésszé teszi. Szerintem nem véletlen, hogy eddig a padról vagy azon a néhány meccsen, amikor kezdett nem alkotott maradandót. Egyszerűen neki bizalom kell ahhoz, hogy teljesítsen, nem az a csodacsere típus.

      • zenzo

        Magam is sokat gondolkodtam ezen a vonalon, és arra jutottam, hogy magától biztosan nem tudná elfogadni; de mégiscsak az az ember az edzőnk, aki képes lehet arra, hogy ezt elfogadtassa vele. JM amolyan jóságos apafigura, és rendkívül jó pszichológus. Az, aki Drogbából, Eto’-ból, mátrixból, CR-ből, stb “kezes bárányt” faragott, az, aki még mind a mai napig bizalomgerjesztően hat olyan játékosokra, mint Terry vagy Lampard, vagy ott van épp Ibra, aki kb senkiről nem tud elismerően szólni, mind-mind úgy nyilatkoznak JM-ről, ami alapján úgy gondolom, képes lehet beleverni Matába ezt a verziót.

        Aztán persze lehet, hogy nem – meglátjuk. De azért úgy vélem, jó arány, hogy ex- illetve aktuál játékosainak kb 95%-a meghalnának Mourinhoért. Lehet, hogy Mata vagy KdB pont a maradék ötbe tartozik.

    • wudigessboi

      Az általad idézett részben azt szerettem volna hangsúlyozni – kicsit talán félreérthető módon – hogy Mata bizonyított már nálunk, szemben mondjuk Kagavával, vagy hogy házon belüli példát mondjak, Torresszel, akik kiváló ajánlólevéllel érkeztek klubjukhoz, de ott nem tudták hozni a korábban (értelemszerűen máshol) megszokott szintet. Emiatt az ő mellőzéséhez azért máshogy állunk, mint mondjuk KDB-éhez vagy Lukakuéhoz, akik itt még nem bizonyítottak.

      • Én viszont valahogyan Zenzo val kell, hogy egyetértsek…Már eleve mikor Mikel játszik, bőven elfér előtte Mata, és a többin lehet csiszolgatni. Viszont királyság ideg, special one oda, sajnos JM bármennyire is nem akarja(mutatni), de aki neki nem tetszik, annak sajnos annyi a csapatánál 🙁 És mivel itt még semmi sem bizonyított, csak reménykedni tudok, hogy megoldáson agyal, és máshol járnak a gondolatai.

      • nem máshol*

      • zenzo

        Ez így jogos, és gondoltam is, hogy így értetted, de nekem jó apropót szolgáltatott a mondandóm kezdéséhez 😉

  • wudigessboi

    Egyébként az kimaradt a posztból, de korábban már volt szó róla: Mata még sosem volt oszlopos tagja a spanyol válogatottnak. Az elmúlt két szezonban nyújtott pazar játéka tükrében ez számunkra érthetetlen volt. Mindezt csak arra mondom, hogy szegény akkor is alig játszott, amikor hasított a klubcsapatában.

  • Blue One

    Nekem is nagyon fáj Mata mellőzése. Viszont van abban is valami, amit Mou mondott még év elején. miszerint védekezésben nem tud annyira hasznára lenne a csapatnak.( EH, Willian és Oscar is jobban kiveszi a részét a védekezésben) Persze nem szűrőt kell játszania, de látszik, hogy 11 ember veszt részt a védekezésben. Más kérdés, hogy ezt a 11 emberes, letámadásos védekezést a kezdeti pofonok után kezdtük el használni méghozzá nagyon jól.

    Nehéz kérdés számomra, mert imádom a Mestert és a Karmestert is. Bármennyire fáj, hogy nincs a spanyol a pályán,és bármennyire is rossz nézni, ahogy mereng a kispadon azt azért nem mondhatjuk, hogy Mou hülyeségeket csinál. Kezdeti nehézségek, butaságok után kezd összeállni a csapat és a spanyol helyén játszó emberek is gólokat lőnek, gólpasszokat adnak. Amíg ez nem változik, addig nem látok sok esélyt a spanyol rendszeres játékára. Szegény nagyon ki lehet. Milyen szomorú lehet ha már Ő is(!!) egy icipicit “hisztizett” a padon. Mondjuk nem csodálom, amúgy is keveset játszik és azon a meccsen kb félidő után 5 perccel lehozták 🙁 Már-már megalázó. Remélem, hogy igazak a hírek és mindezek ellenére maradni szeretne, ami számomra nem lenne meglepő. Ezért is szeretem ennyire. Nem akar elmenni, itt szeretne harcolni a helyéért. Más játékosok már átigazolási kérelmeket adtak volna be…És akkor jöjjön egy kis matek:

    A helyére beálló Oscar gólt szerzett és gólpasszt adott, ( meg eldobta magát tiszta ziccerben…) és Willian is betalált. Derby ellen gólpasszt adott Oscar megint eredményes volt. Ma pedig Willian egy gólpasszt adott. ( Oscar lábában pedig benne maradt a gól) 3 meccsen tehát kettejük mérlege 3 gól és ugyanennyi gólpassz. Ez a mutató Hazarddal kiegészülve 3-6 -ra módosul. Szó, mi szó elég erős a verseny…

    • zenzo

      “Szó, mi szó elég erős a verseny…” – igen, úgy gondolom, ez a lényeg. Innentől pedig lehet lelkiismereti kérdést csinálni belőle, hogy Mata nem játszik, de fölösleges. Úgy gondolom, kevés olyan Chelsea szurkoló akad, aki ne kedvelné Matát, így lehet találni okot, miért kellene játszania, de racionálisan megmagyarázni, hogy ki helyett… azt nem nagyon.

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com