Biztató kezdet

Visszatérünk oda, ahol az előző bajnoki idényt lekevertük: a Newcastle otthonában lesz jelenése a csapatnak. Az azóta eltelt idő nekünk dolgozott, így nem ok nélkül reménykedhetünk abban, hogy ezúttal nagyon más lesz mind a játék képe, mind az eredmény a csúfos májusi vereséghez képest. Kedvcsináló alább.

Hat pont két meccsen, ráadásul egy többgólos győzelem idegenben és egy behúzott rangadó otthon: ennél többet nem nagyon reméltünk kezdetnek. A játékkal persze akadtak problémák (az első meccsen főleg támadásépítéssel, a másodikon a védekezéssel), de egyrészt a többi nagynál is érződött az idény eleji forma (megnyert találkozókon is), másrészt Sarri nem véletlenül kért egy kis haladékot. Új edző, új stílus, új játékosok: tudjuk, hogy idő kell és azok alapján, amiknek a csíráját már észlelhettük, jó okunk van reménykedni.

Nem láttuk jönni, de Pedro vezeti a házi góllövőlistát

Az eddigi meccsek alapján az mindenképp látszik, hogy ennek a csapatnak a támadás sokkal jobban áll, mint a védekezés. Igazolja mindezt a hat gól, másrészt az a brutális káosz, amit az Arsenal ellen műveltünk hátul. Kérdés, Sarri kitart-e emellett a négyes mellett, esetleg megkavarja a kártyákat. Én a magam részéről Christensennek adnék esélyt David Luiz kárára, aki a legtöbb sikeres passzt adta ugyan eddig a csapatból, de a hajmeresztő hibákat nem tudta maga mögött hagyni hosszú mellőzöttsége alatt sem. A középpályán Jorginho kifejezetten jól indított mélységi irányító szerepkörében, a szezon első gólját jegyző Kanté viszont még szokja az új rendszert, amiben meglehetősen sokszor jön ki rá elől a játék. Az eddig mindkét alkalommal elsőként lecserélt Barkley pedig könnyen lehet, hogy a padon találja magát az Arsenal ellen meggyőző Kovacic miatt. Elől is várok egy változtatást, mégpedig Hazard kezdőbe jelölésének formájában.

Kovacic az Arsenal ellen jól szállt be, a Newcastle ellen emelheti a tétet

Benitez Newcastle-jének – velünk ellentétben – inkább a játéka van meg eddig, mint eredményei. A Tottenham ellen két kapufát is lőttek a második félidőben és nem lett volna érdemtelen, ha egy pontot otthon tudnak tartani; Cardiffban pedig emberhátrányban is volt meccslabdájuk egy büntető formájában, amit Kenedy csúnyán kihagyott az utolsó percben. A tőlünk kikölcsönzött brazil nem léphet pályára, de nem kizárt, hogy más is kikerül a kezdőből (kérdés, hogy a Yedlin-Manquillo duó mely tagja kész a játékra, illetve hogy harmadszor is kimarad-e Rondón).

A közelmúlt alapján formabontó lenne a sikerünk, tekintve, hogy utoljára Villas-Boas alatt nyertünk bajnokit a St. James’ Parkban.  Azóta négy vereség és egy döntetlen, legutóbb pedig egy nagyon csúnya 0:3 a mérlegünk. Bevallom, most nem számolok újabb pofonnal, bár közel sem tűnik könnyűnek a találkozó. Mindenesetre nagy fegyvertény lenne egy újabb siker, hogy mást ne mondjak, a címvédő Cityt is előznénk vele. Eddig mindkét győzelmünk után az élre ugrottunk – igaz, csak ideiglenesen – nem lenne rossz ezt a hagyományt tovább vinni. Továbbra is Blue Is The Colour!