Blog bejegyzés

Az utolsó szakasz előtt állva

A május előtti utolsó mérkőzésre készülünk, ezzel pedig lassan belépünk a liga azon szakaszába, ahol már a matematikai esély is csak ideig-óráig adhat reményt.







A múlthéten lezavart fakupa-elődöntőn pontosan az jöhetett, amit vártunk. Küszködéssel, szenvedéssel, néhol az előny leadásának élén táncolva, de megérdemelten hoztuk a kötelezőt a „szezon csalódása”-címet toronymagasan hozó Soton ellen. Néhol egészen bámulatos, hogy a 2014-ben még az idény egyik fénypontjának számító Koeman-csapat hová amortizálódott az évek alatt. A stílusában leginkább jellegtelen szürkeségre emlékeztető Puel-éra után Pellegrino időszaka jelentheti a totális bukást a „Szentek” számára, akit bár nemrég menesztettek, az alatta elért egyetlen ligagyőzelem november végétől márciusig fokozatosan taszította lefelé a Southamptont a veszélyzónán túlra.

Sparky helyzete a totális reménytelenségtől nem nevezhető jelentősen jobbnak. Nyolc mérkőzést kapott arra, hogy a hónapos nyeretlenségi szériát kiegyensúlyozza, és a morálisan mélygödörben lévő csapatát rábírja arra, hogy legalább a mérkőzések felét magabiztosan hozzák. Ez még akkor is brutális feladat, ha a hátralévő fellépésekből hármat nem a Chelsea, az Arsenal és a City ellen kellene megvívni. Ahogy az feltételezhető volt, Hughes eddig nem is tett csodát, és bár a kupában sikerült elkeveredniük magukat a Wembley-ig, a ligabéli formájukat egy az egyben átmentve estek ki.

Conténak ezzel megvan az esélye nem csak arra, hogy végre megszerezze karrierje első tényleges kupagyőzelmét (karrierje eddigi legsoványabb szezonjában), de arra is, hogy ezt a gyötrelmes időszakot egy hatéve nem látott kupával tudjuk le. Nem kis dolog lenne mindez, bár a szívből való remélésen túl, ha a realitást nézzük, arra is bőven megvan a sansz, hogy Conte egy éven belül három kupadöntőt is elbukik a Chelsea edzőjeként, melyhez hasonlót az Abramovics-érában még nem tudott összehozni senki.

Egyelőre azonban a bajnokságot sem írhatjuk le. A Liverpool két meccsel többet játszott (utóbbi kettőn pedig essential pontokat hullajtott sereghajtók ellen), így ha győzelmekkel egalizáljuk a mérkőzésszámot, akkor a Bridge-n megvívott rangadótól függően akár pontazonosság is felléphet a két gárda között. A hazai pálya mellett nem elhanyagolható tényező, hogy Kloppéknak még készülnie kell egy várhatóan parázs római visszavágóra is, mégpedig 4 nappal azelőtt, hogy nálunk vendégeskednének.

A Swansea hasonlóan az utolsó pontig küzd, számukra sem kevésbé létfontosságú, hogy a májusi végjátékban mit produkálnak. Bár a félévet nagyon impozánsan kezdték a szigetország másodosztályában már évek óta feljutásért küzdő Carvalhallal (a magam részéről teljesen jogosnak tartottam volna azt is, ha januárban megkapja a hónap menedzsere címet), hosszú távon a keret nem volt képes tartani a szükséges tempót. A gyengébb periódus ellenére Carvalhal még véghez viheti a szezon menekülését a hattyúkkal, számukra azonban pont a Sparky elleni „évmeccse” lesz a sorsdöntő. Hasonló területátadásra lehet számítani, mint az elődöntőben, azonban hogy ez mennyire fog nekünk feküdni, azt meccse válogatja.  A magam részéről egy hasonlóan összeizzadt 0-2-őt várok, de a kellemetlen, nyegle ikszelést sem zárnám ki.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com