Az utolsó hazai

Elérkezett ez a nap is: csapatunk elbúcsúzik a Stamford Bridge-től a 2013-2014-es idényre. A hazai mérlegünk alapvetően kiválóra sikeredett, de nem dagad a mellünk, ugyanis a legutóbbi két meccset sikerült itt elbukni – egyik a bajnoki, másik a BL álmainkat törte össze. Egy dobásunk azonban maradt még, ami ha nem is teszi semmissé a legutóbbi két performansz dühét és világfájdalmát, legalább egy szép lezárás lehetőségét kínálja. Utolsó idei vendégünk a Norwich City lesz, beharangozó alább.

Ha már az otthoni produkció szóba került, lássuk mindezt számokban! Odahaza 15-2-1 a mérlegünk a bajnokságban, ami egyrészt előrelépés a tavalyi 12-5-2-höz képest, másrészt meg már nehezen fokozható. A probléma csupán annyi, hogy a nem túl rettegett West Brom – West Ham – Sunderland trió távozott innen ponttal-pontokkal, és hát ugye nem tőlük retteg Anglia, szóval ezeket elkerülhető veszteségnek kell tekinteni. A Bajnokok Ligájában vereséggel kezdtünk és azzal is zártunk, közte viszont négyből négyet nyertünk, ráadásul kapott gól nélkül! Különösképpen a PSG elleni diadal volt emlékezetes, de a másik három is jól mutatta, erős vár a Stamford Bridge. Az FA kupában ütöttük a Stoke-ot, a ligakupa viszont a sorsolás szeszélye folytán nem jutott el Szentélyünkbe. Mindent egybevéve Mourinho 20-2-3-at hozott az eddigi 25 meccsén, vagyis a találkozóink 80%-át behúztuk odahaza.

A Stamford Bridge 12. hazai játékosa

Soros és egyben utolsó vendégünk a kiesés elől menekül. Utolsóelőtti meccsükön a Kanárik három pontra vannak a már bennmaradó helyen álló Sunderlandtől (a Cardiff és a Fulham már kiesett), szóval az életükért küzdenek – vagy akkor már stílszerűen verdesnek. Ideiglenesen kinevezett menedzser, öt vereség zsinórban, kilátástalan támadójáték: egyik faktor sem a menekülő útvonal Ariadné fonala. Igazság szerint kevés emlékezetes és látványos meccsre futotta erejükből, úgyhogy nem lesz érzékeny veszteség a kiesésük, én mégis sajnálom őket, nekem ugyanis valamiért ők testesítik meg a szimpatikus vidéki kiscsapatot. Snodgrass, Fer vagy Hooper révén pedig van pár olyan focistájuk, akik megérdemelnék a jövőben is a Premier League-et.

Egyébként ez a harmadik szezon, amit a Norwich legutóbbi feljutása óta az élvonalban tölt. Tavaly hátrányból fordítva nyertünk 4-1-re, tavalyelőtt pedig 3-1 arányban kapituláltak Londonban a sárga-zöldek (itt a győzelmet a Kékben akkor debütáló Mata biztosította be). Az idei szezonban is megvertük már őket egyszer, még októberben a Carrow Road-on 3-1-re. Az a találkozó Hazard által gólra váltott villámgyors kontrájáról és Willian debütáló találatáról is emlékezetes marad.

Hazard vezető találata őszről

Ha már eldaloltam csapatunk kifejezetten erős hazai mérlegét, akkor röviden summáznám a Norwich idegenbeliét is: szar. Írd és mondd 8 pontot sikerült összekukázniuk a megszerezhető 54-ből, s ezen a 18 meccsen 11 gólra telt csak az erejükből. A miénk pedig még mindig a legjobb védelem idegenben és (holtversenyben) otthon is a legkevesebb kapott góllal, szóval ha nem akarunk irányítottan betenni Poyetéknek, akkor elég nehéz lesz megmagyarázni egy nem hazait.

A tudomány jelenlegi állása szerint ebből idén nem lesz trófea, a BL indulásunk pedig nem forog veszélyben, szóval nekünk már nincs igazán miért küzdenünk (engedelmetekkel kevés az esély arra, hogy a hátralévő két meccsén számunkra elégséges mértékben bukik a City és a Pool is). Annyit tehetünk, hogy elvégezzük a saját dolgunkat és győzünk, lehetőleg minél szebb és felszabadultabb játékkal – de ezt tegyük is meg. Mint ismeretes, vébé lesz a nyáron, így nem lenne meglepő, ha az ott érdekelt futballistáink jó részét (Hazard-t vagy Cahillt például) pihentetnénk, ezzel összefüggésben pedig lehetőséget kapna pár mellőzött (fiatal) játékosunk is – persze csak úgy, hogy az ne menjen az eredményesség rovására.

Jól nézzük meg a csapatot, mert a mostani után már csak Cardiffban láthatjuk majd a fiúkat tétmeccsen a szezonban. 17:00-tól a Digi Sport 2-n követhető majd a hazai búcsúmeccsünk (fájdalom, a női kézi BL fináléjával egy időben), a játékvezető az a Neil Swarbrick lesz majd, aki a norwich-i odavágón is fújta a sípot. Londonban idén utoljára Blue Is The Colour!