Blog bejegyzés

Az őszi Ágyúzörej mindig hangos

Manapság gyakran az idény elejére iktatnak be a PL-szervezők egy Arsenal elleni derbit, s manapság ezek döntő többségben emlékezetesre is sikerednek – nosztalgiázós előzetesünk következik…

Szólhatna ez a beharangozó úgy ’unblock’ teljes történelméről az Arsenal elleni mindenkori párharcunknak, de ez a londoni észak-dél-belviszály annyira meghatározó jelensége Anglia futballjának, hogy az egész Históriára kevés lenne egyetlen egy cikk. Ehelyett az időben előttünk, térben alattunk álló sorok azt fogják taglaltatni, mi történt, mikor az Ágyúsokkal az idény elején találkoztunk, volt-e valami emlékezetes, volt-e valami következménye az adott végeredménynek?

Ha csak ezt az évtizedet vesszük szemügyre, elmondható, hogy majdnem mindegyik őszi derbi hagyott mindkét táborban emlékeket. Az első rendkívüli alkalom 2011 október végén volt, mikor még az azóta már majdnem el is feledett Andre Villas-Boas volt az edzőnk. A mérkőzés nagyon sok gólt hozott, a párharc történelmében a második legtöbbet. 5-3-ra nyert az Arsenal, ennél több találat csak egy 1958. márciusi bajnokin született, akkor 5-4-re kaptunk ki. Az előbb szóban forgatott meccsen egy félidő után Lampardnak és Terrynek is köszönhetően 2-1-re vezettünk. A második játékrészben azonban megfordította az állást Arséne Wenger csapata, ehhez Theo Walcott is hozzájárult egy nem akármilyen találattal. Ezt követően Juan Mata egyenlített ki, találata pedig szintúgy esztétikus volt. Az Arsenal aztán a győzelmet az utolsó 5 percben harcolta ki: Van Persie duplázott, a negyedik vendég góllban pedig John Terry is közben járt, Steven Gerrard-szerű bukdácsolással könnyítette meg az amúgy mesterhármasig jutó holland csatár dolgát. Nem mellesleg ez volt a legutóbbi Arsenal-siker a Stamford Bridge-n, idestova már 6 (!) éve…

A következő két, említésre alkalmas alkalom két egymást követő évben volt. E két eset azonban nem a gólokról, hanem konfliktusokról szóltak. 2014-ben a Premier League történelmének egyik legepikusabb edzőpárharca érkezett el egy emlékezetes pillanathoz. Wenger és José Mourinho csatározása az addig megszokott nyilatkozat háborúk után kisebb szintet lépett, mikor az ominózus meccsen kissé váratlanul a két edző-galaxis egymás elé sétált majd a francia meglökte a portugált – vélhetően megvolt az oka. Nem megdöbbentő tény, hogy ezt a meccset is mi nyertük 2-0-ra, Eden Hazard és Diego Costa góljai, illetve remek, második félidei védekezésünknek köszönhetően.

2015-ben már a pályán történtek atrocitások. Costa egy félidő alatt haragította magára úgy nagyjából örökre az Arsenal-szurkolókat. Előbb egy Koscielny elleni emberfogásos küzdelemben alkalmazott nem túl szabályos mozdulatokat, majd elég alantas módon harcolta és provokálta ki Gabrier Paulista kiállítását. A piros lap zárta le az első félidőt és meghatározta a mérkőzés végkimenetelét. Kurt Zouma góljával megszereztük a vezetést, majd Santi Cazorla második sárgája végleg megpecsételte Wengerék sorsát. Győzelmünket végül Chalum Chambers öngólja biztosította be. Hogy mennyire is fontos egy Arsenal elleni meccs a Chelsea számára, azt ez a találkozó bizonyítja: a 2015/2016-os szezonunk emlékezetesen borzalmasra sikeredett, legnagyobb riválisunkat mégis képesek voltunk megverni, ráadásul oda-vissza.

A legutóbbi sztorira meg szinte mindenki emlékszik. Tavaly mi voltunk a vendégek az őszi derbin, és az utóbbi évek egyik legjótékonyabb vereségébe szaladtunk bele (0-3). Ez volt az utolsó meccs, mikor Antonio Conte 4 védős hadrendet alkalmazott. Csapatunkat tanácstalanság és taktikai nihil jellemezte. A kellemetlen vereség pedig az olasz trénernél is kivágta a biztosítékot. Az azt követő meccsekre a leggyengébb láncszemek (pl.: Oscar, Ivanovic) végérvényesen kikerültek a számításból. Conte kialakította azt a bizonyos 3 középhátvédes taktikát, amire huzamosabb ideig nem tudtak érdemleges választ adni a vetélytársak. Elkezdődött egy csodálatos, 13 meccses győzelmi széria, mialatt megvertük mindkét manchesteri csapatot és a Tottenhamet is és menetelésünk nagyban megalapozta későbbi bajnoki címünket.

Őszi rangadóink ebben az évtizedben az Arsenal ellen

2010. október 3. Chelsea vs Arsenal Premier League 2-0
2011. október 29. Chelsea vs Arsenal Premier League 3-5
2012. szeptember 29. Arsenal vs Chelsea Premier League 1-2
2013. október 29. Arsenal vs Chelsea Ligakupa 0-2
2014. október 5. Chelsea vs Arsenal Premier League 2-0
2015. szeptember 19. Chelsea vs Arsenal Premier League 2-0
2016. szeptember 24. Arsenal vs Chelsea Premier League 3-0

Ilyen évszakos múlttal a hátuk mögött leselkednek neki egy újabb rangadónak a csapatok. Az kiderült az utóbb olvasott sorokban, hogy alig volt alkalom, mikor ne történt volna valami rendkívüli. Hogy ez a tendencia folytatódni fog-e, vagy megtörik-e a sorminta, az kiderül vasárnap 14 óra 30 perckor.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com