Az Ördög sosem alszik

Habár a Madridban lőtt gól és az ott mutatott játék képe is bizalomra adhat okot a visszavágóra, az ellenfél kiléte és a BL ezen szakasza miatt érdemes olyan lelkülettel nekilátni a szerdai meccsnek, mintha meg sem történt volna az odavágó.

Január végén a csapat a bajnokságban a felső ház alján kullogott, a Lampard-projekt pedig sajnálatos módon egy hoax-nak bizonyult. Közel egy negyedév elteltével azonban a Chelsea-é aktuálisan Európa egyik – ha nem a – legjobb védelme és a 2012-es szezon remake-je is belátható közelségbe került. Az FA Kupa-döntő már megvan, a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóját pedig úgy várhatjuk, hogy az első mérkőzésen jobban játszott a Chelsea a Real Madridnál, a fölényt pedig, ha csak egy idegenben lőtt góllal, de sikerült kihasználni.

Van azonban némi eltérés a kilenc évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Abban megvan az összefüggés, hogy akkor és idén is egy pályakezdő, de támadó futballt játszató edzőbe (Andre Villas-Boad, Frank Lampard) vetette hitét Roman Abramovics, de egyrészt, idén már nem a kirúgás pillanatában regnáló másodedző, nevezetesen Jody Morris – 2012-ben pedig Roberto Di Matteo – vette át ideiglenesen a stafétát, másrészt akkor a kulcsjátékosok zöme túl volt már pályafutásuk csúcsán. Idén Thomas Tuchel személyében egy rendkívül rutinos szakember érkezett egy olyan kerethez, melynek túlnyomó hányadának még bőven „az A-oldal” forog, ami a labdarúgó karriert illeti.

Abban megint megvan a párhuzam, hogy idén is inkább underdog-nak számít(ott) a Chelsea. A második félszezon csapata nem lett attraktív, de annál pragmatikusabb, a Bajnokok Ligájában a sorsolással is szerencsések voltak, ezért a Kékekre inkább csak a rivaldafény kósza, félreeső sugarai vetültek. Múlt hét kedden azonban a Király levetkőzött a Világnak a Királyiak előtt. A Tuchel-csapat magabiztosan játszott a madridi mérkőzésen a rekordgyőztes ellen és bizony az Alfredo Di Stefano Stadionban szerzett találat ellenére némi hiányérzet lehetett bennünk. Ez pedig az az érzés, ami meghatározhatja a visszavágóra való felkészülést.

Cristiano Ronaldo nélkül, kiöregedő kulcsemberekkel már nem tűnik olyan acélosnak a Zidane-féle Real Madrid, a Blancók viszont még mindig képesek labdába rúgni legnagyobb erényükkel, „a pillanat uralásával”. Ez nem olyan fegyver, mint Guardiola Tiki-takája vagy Klopp Gegenpressingje, hogy a siker zálogát az edző által tökéletesen kialakított játékrendszer és az abba beépített, megfelelő játékosok jelentik, hanem a játékosok megfelelő mentális állapota és az ebből eredő hiba nélküli teljesítmény. Mikor a Real Madrid nyakra-főre nyerte a BL-eket, olykor-olykor megosztották a sikerek, vagy éppen a továbbjutások is a Világ futballrajongóit, ám az ellendrukkerek azt nehezen vitathatják el, hogy a Királyi Gárda formaidőzítésben szinte példaértékű.

Ezt mutatták meg múlt hét kedden is. Hiába alakított ki több helyzetet is a Chelsea, egyet tudott kihasználni – habár az nagyon értékes a visszavágóra nézve – míg a Real Karim Benzema révén némileg a semmiből tudott Christian Pulisic találatára válaszolni. A várható gólok számában (xG) 1.7 – 0.76-ra „nyertünk” mégis döntetlen lett a végeredmény. Tanulság tehát, hogy hiába tűntünk jobbnak és veszélyesebbnek, de ha a Stamford Bridge-n kínálkoznak majd a lehetőségek korábbi kapusunk, Thibault Courtois előtt, akkor bizony mindent IS gólra kell majd váltanunk!

Tuchel azonban visszahozta a Chelseabe vetett hitet, ezt már kijelenthetjük, pedig a szezon döntő részének küszöbén állunk. A stabil, nyomástűrő játék a legnagyobb csapatok legnagyobb edzőivel szemben is nemhogy felvette a lépést, de sikeresnek bizonyult több ízben is. Mégsem számíthatunk arra (remélhetőleg), hogy a német szakember ugyanabba a csapdába szeretne esni, mint amibe Jose Mourinho hajszolta magát és a csapatot 2015 tavaszán a PSG ellen, vagyis az idegenbeli 1-1 után 0-0-ra játszani hazai pályán.

A párharc jelenlegi állása szerint, akinek lépnie kell, az pont, hogy Zidane lesz. Az első meccsen megpróbálta „letükrözni” a Chelsea taktikáját a 3-5-2-es felállással, de Mounték könnyen átjátszották az első félidőben (a második játékrész nem sok említést érdemel) a Real letámadását, támadóink pedig több ízben is sebességbeli fölénybe kerültek Varanékkal szemben. „Zizou” reaktív tervvel készült az odavágóra, ám miután a párharc „félidejében” Mi állunk továbbjutásra, proaktívnak kell lennie Londonban. Ez viszont kényszerpályára és kockázatvállalásra terelheti őt, mert az utóbbi meccseken bejáratott rendszert kénytelen lesz megbontani, egy-egy ezt orvosoló lépés pedig akár az odavágónál is nagyobb támadási felületet képezhet csapatán. Ráadásul a velünk szóbahozott Raphael Varane kidőlt, s bár Sergio Ramos visszatérhet a védelembe, de a Real alfájának és omegájának nem a legfelkészültebb lehet a meccserőnléte, ugyanis a 2021-es naptári évben még nem játszott sokat. Ellenben az elsőszámú balbekké avanzsáló Ferland Mendy is újra bevethető, így akár találkozhat majd a pályán unokatesójával, Edouarddal – remélhetőleg nem gólhelyzetek esetében. S bízzunk abban is, hogy Eden Hazard pont nem korábbi sikerei helyszínén kezdi el törleszteni teljesítménybeli adósságát fehér mezben.

Nálunk továbbra is egy sérült van, ellenfelünk korábbi játékosa, Mateo Kovacic személyében. A horvát középpályás labdabiztos játéka nagyon fog hiányozni, de Madridban Kanté és Jorginho kettőse kellőképpen elvégezte a rájuk háruló feladatokat (főleg a kis francia). Egy a lényeg: az utóbbi időkben mutatott játékkal képes a szerda esti győzelemre ez a csapat. Van egy lépéshossznyi előnyünk féltávnál, de most kell csak igazán odatennie magát mindenkinek, különösen a támadóknak a befejezéseknél!

Legyen meg az a BL-döntő innen most már!