Blog bejegyzés

Az én Chelsea-m – 3. rész

Újabb két élménybeszámoló következik, amit tőletek kaptunk. Mindkettő ugyanarról a meccsről szól, és megmutatja, hogy miért is érdemes klubtagnak lenni.

2004 óta vagyok Chelsea-fanatikus, megannyi emlék köthető szeretett csapatomhoz, de talán két számomra kedves emléket emelnék ki az elmúlt 16 évből. Az első természetesen a BL-trófea elhódítása volt, hiszen ez volt a legnagyobb vágya a klubnak, és nekünk szurkolóknak is. Noha nekem “csak” 8 évet kellett rá várnom, a csapat már túl hosszú ideje várt erre a sikerre. Többször is sikerült a végső győzelem közelébe jutni, nyilván a 2008-as döntőt senki sem felejti el. Ekkor sírtam először Chelsea-meccsen bánatomban, majd rá egy évre a Barcelona elleni elődöntő, az évszázad bundája volt… De végül sikerült egy igencsak rögös menetelés után Európa csúcsára érni. Fantasztikus élmény volt.

A második emlék pedig 2017. október 18. a 3-3-as Chelsea-Roma meccs élőben, Angliában–>Londonban–>a Fulham Roadon–> a Stamford Bridgen–> a West Stand Upperen. Egy felejthetetlen utazás. Mióta a klubnak szurkolok mindig az volt az álmom, hogy egyszer élőben láthassam a csapatot játszani. Sajnos Cech-Terry-Lampard-Drogba érát már nem láthattam, de ez nem szegte a kedvemet, és a Szurkolói Klubnak hála sikerült elérnem ezt. A meccs napján indultunk Londonba, a repülést is kihúzhattam a bakancslistámról. A leszállás után pedig a buszozást, a vonatozást, illetve a metrózást Angliában szintén kihúzhattam. 😀 Az első utunk a szállásadó helyre vezetett minket, ahol a szíves fogadtatás után lepakoltunk, megpihentünk, majd indultunk is a stadionhoz. Nagyszerű volt a hangulat a városban, és érdekes volt látni a Roma szurkolóit tőlünk pár méterre lovas, illetve gyalogos rendőrökkel elkerítve. A bejutás gördülékeny volt, hipp-hopp bent is voltunk.

Aztán az az érzés mikor sétálsz fel a lépcsőn, már hallod a morajlást, és még pár lépés – és fent vagy. Úgy érzed, hazaértél, és mindig is itt voltál. Ezt át kell élni…

A BL-himnusz rátesz még egy lapáttal, ott már a könnyeimmel küszködtem… A meccsről se tudok rosszat mondani, persze jó lett volna nyerni, de 6 nem is akármilyen gólt látni egy BL-meccsen, szerintem magáért beszél.
A meccs után betértünk még egy helyi ivóba, ahol felspanoltan becsaptunk az arcunkba pár helyi sört. Az egyetlen negatívumot a pofátlanul korán bezáró kocsmák okozták számomra. Másnap korán keltünk, hiszen stadiontúrára tértünk vissza a Fulham Roadra. Ez egy külön élmény volt, hiszen az öltözőkbe és a kispadokhoz is eljutottunk. Varázslatos volt az egész túra, és nagyon kedves volt a vezetőnk is, Chris. A túra után benéztünk a Megastore-ba is, ahol vásárolhattunk kedvünkre.

Délután egy kis városnézés következett, a főbb látnivalókat megnéztük, de erre sajnos egy délután nem elég. Este pedig már jöttünk is haza. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és ezer hálám nektek a segítségért, és hogy vigyáztatok ránk.

Horváth László

1996-ot írtunk, amikor Vialli hozzánk igazolt. Szerettem a játékát, így elkezdtem a Chelsea-ről egyre többet olvasni, néztem az eredményeket. Ide igazolt a nagy kedvenc Gullit is. Már heti szinten követtem az eseményeket. Álmodoztam arról, hogy egyszer eljutok Londonba meccsre is. London összejött,a meccs még nem, 2010-ben csak messziről láttam a STADIONT.

Közben már 2017et írtunk, nyertünk BL-t, EL-t és engem mindenki csodabogárnak tartott, hogy nő létemre így rajongok EGY CSAPAT-ért. És eljött az ősz, regisztrált Chelsea-drukker lettem. Itt már a tesóm is komolyan vette a dolgokat.

Aztán a klub meghirdette az utat az AS Roma elleni meccsre .Jelentkeztem…Elindultam vonattal Pestre, majd onnan Londonba kb. 12 sráccal, hogy életem első Chelsea-meccsén vegyek részt. Jó meccs volt, másnap pedig stadiontúra, ahol,

ha szégyen, ha nem, 46 évesen elsírtam magam, hogy végre ott vagyok, ahova már 21 éve szerettem volna eljutni.

Azóta voltam még kétszer Londonban meccsen és Pesten is fagyoskodtunk a Fradi-stadionban páran.

Örülök, hogy az első úton megismert srácok közül párral tartom a kapcsolatot…És külön köszönöm Bán Tibinek, Szalkai Balázsnak,hogy megismerhettem Őket Ez az én sztorim, és büszke vagyok rá, hogy már 24 éve a Chelsea szurkolója vagyok.

Veress Anikó

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com