Blog bejegyzés

Az én Chelsea-m – 1. rész

Néhány hete arra kértünk titeket, hogy írjátok meg legszebb emléketeket a Chelsea-ről. Köszönjük mindenkinek, aki írt! Sokan a 2012-es BL-döntőt nevezték meg, most az évfordulóhoz közeledve ezekből közlünk válogatást.

Apukámmal a Városligeti tónál néztük a meccset kivetítőn, ekkor 12 éves voltam így a stég széléről figyeltük a meccset. Drogba mindent eldöntő gólja után, ahogy örömömben ugráltam a zsebemben lévő telefon, amely az első telefonom volt, úgy gondolta, megmártózik egyet a tóban. Hát mondanom se kell abban a pillanatban nem arra figyeltem, ám a díjátadó közben vettem észre, hogy nincs meg a telefonom, és hát elég sötét volt, úgyhogy belementem a tóba és indulhatott a keresés. Mikor lebuktam érte a vízben, épp akkor adták át a kupát, és ahogy jöttem fel a vízből emelve a telefonom hogy megvan a trófeát is akkor emelték a magasba Természetesen a telefon nem működött többé de a mai napig őrzöm.

Tusor Dominik

Több barátommal közösen néztük a döntőt a törzshelyünkön. Amint beléptünk az ajtón, megfogalmazódott bennem, hogy lehet, hogy rossz döntést hoztam. Ugyanis minimum 20 Bayern- szurkoló szúrós tekintetével kellett szembesülnöm, amint teljes Chelsea menetfelszerelésben beléptem a helyre. Miután vezetést szereztek a németek, kaptam is pár “ennyit tudtok olajosok” beszólást a hátam mögött. Aztán jött Drogba fejese. Egy pár elfojtott “nee” felkiáltás mellett csak az én ordításomat lehetett hallani majd fél percig. A végjáték után még jobban felerősödött bennem a gyanú, hogy valahogy és amilyen gyorsan csak lehet, távozni kellene a helyről. Ekkor jött csak a meglepetés. Egy kisebb csoport Bayern-szurkoló lépett oda hozzám. Kezet rázva gratuláltak, majd a bárpult felé invitáltak egy békéltető ital elfogyasztására, amit persze még jó pár követett. Akkor esett le a tanulság, hogy a futball tényleg több mint egy játék.

Hajszter Tamás

Nekem a legkedvesebb Chelsea-s élményem egészen biztosan a 2012.05.19.-ei BL-döntő, ugyanis az a BL-győzelem pontosan a születésnapomra esett, igaz aznap még csak a 13-at töltöttem, de így is az eddigi legszebb születésnapi ajándékom volt. Hiába voltam akkor még csak 13, már egy ideje a klub szurkolója és imadója voltam, amiben nagyban hozzájárult Cech és az ő tudása. Miatta választottam a kapus pozíciót, amikor elkezdtem focizni. Számomra ő egy példakép!

Budai Balázs

+1 ami nem a BL-döntővel, de azzal a szezonnal kapcsolatos:

A bizonyos Barcelonai 2-2. Életem leghosszabb 45 perce volt a második félidő, amit szerintem 200-as pulzussal néztem végig édesapámmal együtt, aki pedig nagy Barcelona-szurkoló. 2-0-nál és emberhátrányban már nem sok esély látszott a továbbjutásra. Aztán ugye jött Ramires pofátlan gólja és életem leghosszabb második félideje aztán a végén Torres góljánál pedig szerintem az egész lakótelep hallotta az ordításomat meg apám arcát is látni kellett volna.. Azóta rendszeresen nézem vissza a meccsnek az összefoglalóját felidézni a szép emlékeket.

Beregszászi Béla

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com