Blog bejegyzés

Az Atletivel játszani nem kell félnetek jó lesz

Elérkezett a BL-tavasz a Chelsea számára is. A legjobb 16 között egy régi ismerőssel találkozunk, aki idén igyekszik levetkőzni az önmaga által kreált előítéleteket. Nehéz eldönteni, hová érdemes kitenni a szavak közti vesszőket az elhíresült mondatban.

„Tapló, bunkó, favágó, bekkelős Atletico Madrid” – a Matracosokhoz ezeket a szavakat vágják hozzá a futballrajongók, amióta korábbi játékosuk, Diego Simeone berúgta az európai porond ajtaját még a 2010-es évek elején. El Cholo azonban edzőként is letette a névjegyét a spanyol fővárosban: két Európa Liga- és Európai Szuperkupa-győzelem, két drámai BL-döntő és egy spanyol bajnoki cím a Barca – Real kettős uralkodása idején. A szenvedélyes argentin teljesen önazonos, a konkurensektől merőben eltérő stílussal csinált nemzetközi tényezőt Madrid második csapatából az elmúlt szezonokban.

Néhány éve azonban talán, mintha megrekedni kezdődött volna a folyamat. 2018-ban azok után nyerték meg a második számú európai kupasorozatot, hogy szégyenszemre kiestek a BL-csoportkörből, egy évvel később 2-0-s hazai győzelem után gyakorlatilag asszisztáltak Cristiano Ronaldo mentőakciójához és a Juventus nyolc közé jutásához, s tavaly pedig bár nagy bravúrral ejtették ki az akkori címvédő Liverpoolt a nyolcaddöntőben, de a Leipzig elleni nyári negyeddöntőben újfent kikaptak. Mindeközben hiába csorbult időről időre a két nagy vetélytárs renoméja is a La Ligában, rendre a harmadik erőnek számítottak spanyol földön.

Szlengben kifejezve, adta magát a dolog, hogy némi változtatást eszközöljenek az Atletinél, Simeone pedig beadta a derekát és visszább vett bizonyos karakterjegyekből, melyeket szeretett klubja eddig magán viselt. Ehhez persze szükség volt a játékoskeret átalakítására is: 2019 nyarán már megszerezték – 120 millió euró fejében – a jövő egyik sztárjelöltjét, Joao Felixet, de első spanyolországi szezonjában még nem nagyon tudták érdemiekben a csapat javára váltani a rendkívül kreatív és fiatal portugál erényeit. Egy évvel később azonban igazán nagyot robbantottak az átigazolási piacon, kihasználták ugyanis azt, hogy Luis Suarez és a Barcelona viszonya megromlott, az uruguayi csatárt pedig potom 5 millió euróért meg tudták szerezni a riválistól.

Habár Suarez modora idomul az Atleti eddig ismert tulajdonságaihoz, de kétségkívül egy komplex és technikás csatárról beszélünk, aki ugyanúgy eddig nem tapaszalt stílusú „matériának” számít a klub berkein belül, mint Joao Felix. Az ő párosuk összeállta idézte elő azt az arculatváltást, amit idén tapasztalhatunk José Luis Torrente kedvencei esetében. A Matracosok színrelépése során rendre volt legalább egy, de olykor két vérbeli 9-es a pályán, ez pedig leginkább az agresszív és kontrákra építő focit vonta maga után. Most azonban azzal, hogy két sokoldalú és technikás támadót is a sorai között tudhatnak, új irányvonalat nyitott meg a csapat taktikai terveiben.

Az átalakulás kulcsát Felixnél kell keresni – ugyan sokáig olyan karakterben tetszelgett, akinek nincs konkrét pozíciója a pályán, hanem szabadon mozoghatott azon, de neki is és a csapatnak is az tett a legjobbat, hogy lekorlátolták a mozgásterületeit. Idén a csatársorból folyamatosan visszalép mélyebbre és irányítja a támadásokat a pálya bal oldalán. Ebből következik a legfontosabb változás, vagyis az, hogy az Atletico újabban labdabirtoklásra épülő futballt játszik, ez pedig igazán lényeges mutatók megfigyelésében is tetten érhető. A letámadás intenzitása (PPDA) kisebb lett, tavaly átlagosan 9.33 labdaátadásnyit vártak, mire megkezdték a presszinget, ez azonban az új szezonban januárig 10.67 volt, ami azt jelenti, hogy kevésbé esnek neki az ellenfélnek. A meccseken most már rendre nagyobb arányban veszik ki a részüket labdabirtoklásból (44% à 55%), nagyságrendekkel többet passzolnak az ellenfél térfelén, a támadóharmadban és a büntető területen belül is, emiatt most már több olyan párharcot vívnak meg, mikor a cél a játékszer megőrzése, nem pedig annak megszerzése. Mindezen változásokból következik az is, hogy több kapura lövési kísérletre és gólra is számíthatunk 90 perces lebontásban.

Mikor már talán lemondtak róla, akkor újult meg Diego Simeone.

A következmények pedig a spanyol élvonalra is kihatnak. Miközben a Barcelona és a Real Madrid leamortizálódása is folytatódik, az Atleti innovációjának köszönhetően bajnokesélyessé lépett elő. Fordulók óta úgy van több győzelemnyi előnyük is a városi riválissal szemben, hogy közben kevesebb mérkőzést is játszottak le, mint a Királyi Gárda. Az azonban Simeone csapatára jellemző idén, hogy több gólt lőnek, mint amennyit lehet várni a helyzeteik minősége alapján: a szezon kezdetétől 2021 januárjáig 20.9 gól „volt a csapat támadójátékában”, mégis 29-szer vették be odáig az ellenfelek kapuit azidáig, ami egyértelmű túlteljesítésnek számít. Az xG mutatónak leginkább hosszútávon van fajsúlya, ha pedig túlteljesítést veszünk észre egy csapatnál, lehet arra számítani, hogy előbb utóbb némi visszaesés következhet be, ami némileg a soron következő ellenfelünknél is tetten érhető. Februárban ugyanis négy mérkőzésből csak egyet tudtak megnyerni két pontot elhullajtottak a Celta Vigo-val szemben, a Levante ellen pedig két meccs alatt csak egy pontot tudtak megszerezni.

Hogy jövünk Mi ide képbe?

Tomas Tuchel hét mérkőzésen van már túl a Chelsea vezetőedzőjeként, de most fogja játszani első igazán ki-ki mérkőzését új csapatában (a Spurs elleni bajnokit most inkább nem sorolnám ebbe a kategóriába – a szerző). Az előttünk álló másfél-két hét pedig valóban (m)értékadó lehet eddigi munkásságának megítélése kapcsán.

Miután ennyire kiveséztük az Atletico Madridot, felmerülhet a kérdés, mi lehet majd ellenünk játékuk képe? Simeone tényleg jelentős változásokat eszközölt a 2014-es spanyol bajnoknál, ezek azonban leginkább önmagukhoz képest szembe ötlőek, mert sarkalatos megújulás a labdabirtoklásra való összpontosítás, de nem vált az argentin edző az új Guardiolává. Ugyanis inkább azon csapatok ellen dominálnak, akik második szándékból játszanak, viszont azok a vetélytársak, akik a labdatartás során érvényesülnek leginkább (első sorban Barcelona és Sevilla), ellenük ugyanúgy átadják a kezdeményezést, ahogyan azt megszokhattuk tőlük a korábbi években is.

A Chelsea történetének első német menedzserétől látottak alapján pedig hasonlóra lehet számítani az előttünk álló mérkőzésen is. Simeone annyit meghagyott az Atleti régi vonásaiból, hogy labda nélkül egy szűk területet felölelő, 4-4-2-es alakzatot vesznek fel, s ebben próbálják minél kevesebb feladat elé állítani a nagyszerű Jan Oblakot. Ez a klasszikus felállás azonban annak függvényében vált át 4-3-3-ra, hogy a pálya melyik szélén járatják a labdát. Ilyenkor természetesen a négytagú középpálya valamely szélsője lép fel kicsit a csatárokhoz majdnem egy vonalba azzal a szándékkal, hogy meddővé tegyék az ellenfél passzjátékát. A másik szélső ilyenkor marad az ekkor megszokott helyén és abban segít, hogy az ellenfél középpályásai elszigeteltek legyenek csapattársaitól. Mivel Jorginho és/vagy Kovacic is látványosan sok labdaérintéssel játszik Tuchel irányítása alatt, könnyen lehet, hogy nekik is meg kell majd küzdeni ezzel az akadállyal.

Ki kezdjen középen?

Ebből a szempontból lehet akár sorsdöntő kérdés is, hogy az olasz-horvát kettős kezd majd-e, vagy valamelyikük helyett N’golo Kantét láthatjuk a meccs elején? Tuchel nagy rajongója a kis franciának, ő azonban első érdemi munkáját szombaton tette le a S’oton ellen, amikor szó szerint mindenféle párharcban hibátlan volt a Szentekkel szemben. A német szakembernél is azonban az a probléma merülhet fel, mint annak idején Maurizio Sarri regnálása alatt is, vagyis labdabirtokláson alapuló játékban Kanté hozzáadott értéke átlagossá redukálódik. Ha Tuchel nevezi őt a kezdőbe, az azt jelentheti, hogy adni fogunk a spanyoloknak némi területet, akkor pedig a csapat 7-ese kénye-kedve szerint vadászhat majd az ellenfél labdáira.

Az is fontos lehet majd, hogy mennyit lesz a labda a madridiaknál? Újítása az is Simeonénak, hogy mikor csapata diktálja az iramot, azt úgy teszi, hogy az egyik szélső hátvéd visszalép a középső védők közé, labdabirtoklásnál, háromvédős felállást kreálva ezzel. Tuchel három játékossal intéztette eddig a támadásokat, leginkább a Werner – Abraham – Mount fémjelezte hármassal. Ebben a személyi összetételben vagy a német és Mount a félterületekből igyekezte kiszolgálni a fiatal angol csatárt, vagy Mount lépett vissza csatárok mögé, 10-esként szerepelve. Ezek váltakozásával papíron meg lehetne bontani az ellenfelek védelmeit, de az a helyzet, hogy Tuchelnek eddig meggyűlt a baja azokkal a csapatokkal, akik három középhátvéddel védekeztek: 0-0-al kezdett a Wolves ellen, igencsak izzadságszagú győzelemre futotta a Sheffield United otthonában, szombaton pedig a St. Mary’s-ben is odaveszett két pont. Azt pedig nem szabad elfeledni, hogy még ez a megreformált Atletico is a La Liga legjobban védekező csapatának számít (a Sevillával egyetemben 16-16 kapott góllal).

Ebből kifolyólag bölcsebb döntés lenne, ha magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést, mert akkor az Atleti a 4-4-2-es rendszerben védekezne várhatóan, amiben már hatásosabb lehet a támadójátékunk. Ehhez azonban egy jó Hudson-Odoi-ra is szükségünk lesz a pálya jobb szélén – kíváncsian várja mindenki, hogy jön ki a szombati szituációból, mikor is Tuchel becserélte őt a második félidőben, majd le is cserélte a meccs hajrájában és nyíltan beszélt arról interjújában, hogy nem volt megelégedve az agilitásával.

A Southampton ellen tört elő először Tuchel kritikus énje.

Aztán ki tudja…Lehet, hogy ezek a szorgosan megírt sorok okafogyottá válnak, mert Tuchel egy teljesen új tervvel áll ki a meccsre – kitelik tőle, bebizonyította már ezt Dortmundban és Párizsban is. Lényeg a lényeg: taktikai szempontból is nagyon érdekes mérkőzésnek ígérkezik, a párharc pikantériáját azonban a két csapat közös közelmúltja adja. 2014-es BL-döntőjét rajtunk keresztül vívta ki az Atletico Madrid, ami frusztráció szempontjából hagyhatott mély nyomot a Chelsea-drukkerekben. Három és félévvel később azonban a csoportkörben Michy Batshuayi az utolsó utáni pillanatban fordította a kékek javára a mérkőzést, ami persze már egy sokkal kellemesebb emlék.

Az évtized első ilyen párosítása során azonban alulmaradtunk Simeone csapatával szemben. 2012 nyarán Monacóban a BL címvédőiként vesztettünk az Európai Szuperkupa döntőjében, az akkor EL-győztes madridiak ellen, az Atletico abban az évben Bukarestben emelhette magasba a kontinens másodrangú trófeáját. Ide térnek vissza kedd este, ugyanis a COVID-járvány okozta korlátozások miatt nem csodálatos otthonukban, a Wanda Metropolitano-ban fogadhatják a Chelseat. Egy évvel később kedvenc csapatunk is járt a román főváros arénájában: tavasszal a Steaua még nyert az EL akkori kieséses szakaszában, de ősszel egy szinttel feljebb a csoportkörben már nem borult a papírforma.

Megannyi közös emlék és történet, a memoárok pedig csak tovább gazdagodhatnak kedden este. A leírtak alapján küzdelmes meccs (és páharc) előtt állunk, de a spanyol csapatnak fontos hiányzói lesznek a korábbi Spurs-játékos Trippier (eltiltás), illetve Carrasco, Gimenez és Herrera (sérültek) révén.

Kezdés magyar idő szerint 21 órakor, az M4 Sport közvetítésében. Keep The Blue Flag Flying High!!!!

(A cikkhez igen gazdag táptalajul szolgált Domagoj Kostansjak elemző cikke)

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com