Áttörésre várva

Egy elvesztett szuperkupa döntő után és két bajnokin szerzett egy ponttal a tarsolyban túlzás lenne azt állítani, hogy minden igényt kielégítő, erős kezdést produkált a csapat. Tudtuk, hogy nehéz lesz és bizony az is lett. Most hétvégén az eddigieknél papíron könnyebb mérkőzés vár ránk, úgyhogy az első győzelem megszerzését nem lenne szerencsés tovább halogatni. Beharangozó alább.

A 2015-2016-os szezon egyik csapat számára sem kellemes emlék. Feljutásukig ez volt az utolsó közös szezonunk a Kanárikkal. akik teljesen elfogytak a végére és a 19. helyen zártak. Persze mi sem lehetünk büszkék, hiszen kilenc csapat is előttünk zárt. Ráadásul ebben az idényben kezdtünk utoljára ilyen gyatrán: a Swansea elleni hazai döntetlen után simán kikaptunk hárommal a City otthonában, vagyis ugyanúgy egy ponttal álltunk két kör után, mint ezúttal.

Persze most még abban a szakaszban vagyunk, amikor még ildomos kerülni a nagy szavakat. Alig kezdődött el az idény, s láthattuk, minden mérkőzés elüt annyira a többitől, hogy az addig megfogalmazott tételeket itt-ott átértékelje, legyen szó felállásról, egyéni teljesítményről vagy meccsképről.

Ha volt mindhárom találkozónak közös pontja, akkor az a lendületes, jó kezdés. Nyoma sem volt a korábbi években megszokott első félidei lagymatag labdatologatós fingreszelésnek, rendre rárontottunk ellenfeleinkre. A háromból kétszer vezetéshez is jutottunk – kár, hogy ebből nem tudtunk kellőképpen profitálni. Egyelőre úgy tűnik, hiába van meg az elképzelés és a lelkesedés, hiába zavarjuk szét az ellenfelet a saját tizenhatosa környékén, s hiába érik be a munka gyümölcse gól formájában, nem tudjuk hosszútávon fenntartani mindezt. Így viszont olyanok vagyunk, mint azok, akik élre állnak ugyan egy hosszútávfutás egynegyedénél, de aztán lépésről lépésre fogy az erejük és az előnyük, s a hajrára már teljesen leszakadnak az élbolytól. Vagyis mindenképpen fejlődni kellene az energiák beosztásában és taktikusabb felhasználásában akár úgy, hogy nem fárasztjuk ki magunkat teljesen 20 perc alatt, akár úgy, hogy beépítünk olyan etapokat, amikor a játékot lassítva labdával pihenünk.

Mason Mount szerezte az első és eddig egyetlen bajnoki gólunkat

Ahhoz, hogy a dolgok működjenek, időre, gyakorlásra és szorgalomra van szükség. No és arra, hogy legyen sikerélmény is. Akkor válik ugyanis immanenssé a megszerzett tudás, illetve a kiadott utasítás, ha a játékosok hisznek benne, márpedig ehhez látni kell a dolgokat gyakorlatban működni. Ilyenek vagyunk mi, szurkolók is: hiába tudjuk, hogy idő kell, hiába vannak részsikerek, ha nem jönnek az eredmények, frusztráltak és türelmetlenek leszünk – ki-ki a maga módján és stílusában persze.

Ezért lenne most nagyon fontos három ponttal gazdagodni. Nem az a kérdés, hogy zárkózunk-e az Arsenalhoz vagy a Tottenhamhez, mert ez most még nem lényeges. Egyrészt sok van még hátra, másrészt én továbbra sem várom el, hogy ez az átalakuló, nyáron érdemi erősödésre esélytelen, legjobbját elveszítő csapat megtartsa top4-es státuszát. Nyilván nem temetem az álmot, de egyelőre nem szeretném magamat fordulóról fordulóra azzal nyomorítani, hogy ugyan miért nem állunk még a dobogón.

Van viszont különbség a bajnokesélyesség és a középmezőny között, már pedig mi a kettő közti résbe igyekszünk. Ehhez pedig az kell, hogy minél előbb szert tegyünk arra az ominózus sikerélményre. Nagyobb erőt lehet ugyanis egy győzelemből meríteni, mint a dicséretből, hogy majd jó lesz az. Nem csak a játékosoknak, hanem Lampardnak is szüksége lenne arra, hogy ne nyomja a vállakat eredménykényszer.

A terv megvalósításához azt az újonc Norwich Cityt kéne legyőzni, akik az első kettő fordulóban mindkét arcukat megmutatták: a Liverpool ellen komolyabb ellenállás nélkül szaladtak bele a késbe, legutóbb viszont magabiztosan verték a Newcastle-t. Van tehát már sikerélményük, de az is látszik, hogy komolyabb játékerővel szemben megrogynak. A legutóbb mesterhármast jegyző, összesítésben négygólos Pukki pedig azon túl, hogy társbérletben vezeti a góllövőlistát, a PL eddigi talán legkellemesebb meglepetésének is mondható még úgy is, hogy tavaly a Championshipben is igen termékeny volt. (Nem véletlenül oszlopos tagja idén a fantasy csapatomnak).

Diego Costa szerezte az utolsó gólunkat a Carrow Roadon

A Kanárikkal szemben kifejezetten jó szériában vagyunk, hiszen a legutóbbi 15 találkozónkon veretlenek tudtunk maradni ellenük. Az elmúlt öt Carrow Roadon lejátszott bajnokiból egy döntetlen mellett négyet megnyertünk, legutóbb, 2016-ban 2:1-re győztünk Kenedy és Costa, valamint Redmond góljaival. Azóta (tavalyelőtt) összefutottunk az FA kupában, s mindent elmond akkori állapotainkról, hogy egy gólnélküli norwich-i első meccs után a megismételt találkozón csak büntetők után tudtunk továbbjutni – igaz, a kiírást később megnyertük.

Az esélyek tehát jók. Ha pedig hozzuk az, amit tudunk, akkor végre meglehet az első skalp. Továbbra is Blue Is The Colour!