A tizedes meg a többiek
331
Hét napon belül harmadszor lép pályára a Chelsea, ami remélhetőleg nem lesz túl megterhelő az ősszel eltunyult testünknek. Szerdán este még észak-keleten izmoztunk a ligautolsó otthonában, ma viszont már a nyitómeccsen leszünk érdekeltek, s mivel a győzelmek újabban már nehézkesen jönnek – de jönnek, az a lényeg –, nem vagyunk épp pihentek. A 2016-os év... Read More
Fekete macska olasz módra
A karácsony-carnage peremén vegyesen várt jelenésünk van a Sunci otthonában, amely, bár idei teljesítményében egy champós csapat szintjét is alig-alig üti meg, megnyert 3 mérkőzését az utolsó 5 meccsén hozta össze.
Takaréklángon
Olybár tűnik, a csapat rám túlzottan, Wudira meg alig-alig hallgat: túlzottan is komolyan vették a lazulgatást, mégha nem is nekik szólt a felhívás legutóbb, W meg annyit kért, hogy nehogymá’ kiszúrják a szemünket egy lapos döntetlennel, aztán majdnem. Go, Costa, go!
Új helyzet
Hétről hétre ámulunk a csapaton, amely gyakorlatilag minden kellemetlen vonását ledolgozni látszik azok közül, amelyeket tavaly olyan nehezen viseltünk el rajta. Mostanra gyakorlatilag azt is megnyerjük, amit nem lenne muszáj, meg azt is, amiről már a szurkolók is azt hiszik, hogy nem fog sikerülni. Ráadásul a rangadókon már túl is vagyunk. Viszont a neheze –... Read More
Lépéselőny
Az európai kultúrkörökben összességében, a nagy szomorú magyar valóságban pedig mindenképpen hiánycikk egy irányzat, világnézet, ami nagyjából a gondok nélküli jóllét és tulajdonképpen a lényege a szeretet, egység, béke. Pedig az, ami most körülleng – és felteszem nem csak engem – igencsak közel áll a sokszor tévesen rasztafári életérzésnek nevezett állapothoz.
Az egyetlen konstans a változó
Az a jó most ebben a meccsben, hogy bármi lehet belőle, és a legvalószínűtlenebb eredmény a 0-0. Változnak az idők – vagy mégsem? Sosem a null-null volt a legjellemzőbb.
Hinni akarok
Ez most nem az a mély összefüggéseket kereső, nagy áttekintéseket megejtő iromány lesz. Nem lesznek se grafikonok, se adathalmazok. Inkább csak olyan gondolatébresztő és vitaindító, no meg egy ki nem mondott örömódája annak, hogy végre megint elérhető a kezelői felület és lehet posztolni. Vegyülni fog a múlt és a jövő, az elégedettség és a féltés.... Read More
(R)evolúció
Az év utolsó, kéthetes válogatott szünetében alkalom nyílik némi kitekintőre. Contéról lesz szó, a Chelsearől, Contéról és a Chelsearől, illetve arról, mi is az, amit most látunk.
Élvezzük ki!
Élvezzük ki most ezeket a heteket, mert nagyon megérdemeljük: Conte, Costa, Hazard, Kanté és igen, Matic és Pedro is legalább annyira, de mindenekelőtt mi, szurkolók. Keservesen régóta vártunk ezekre a hetekre és meccsekre, de eljött az idő, amikor futballpályán aligha történik élvezetesebb dolog egy Chelsea mérkőzésnél. Alább az Everton elleni űrfoci krónikája következik.
Same Old Team
Avagy a Chelseaből Chelsea lett. Semmi elvakult ömlengés vagy túlmisztifikálás. Egyszerűen az elmúlt több mint egy év után most érezheti először bármely csapathoz közeli egyén, hogy szinte minden összejött ahhoz, hogy ismét topcsapatként tekintsünk a gárdára. Felszabadult, pozitív mentalitás, hit, alázat, hajtás és persze a minőségi taktikai és szakmai háttér. Félreértés ne essék, nem állíthatjuk... Read More
Négy-null
A meccshír munkacíme egy fokkal kreatívabb volt a véglegesnél, de aztán úgy voltam vele, minek cizelláljam, jó ez így, arcba. Egy közel sem érzelemmentes mérkőzést (Harding tragikus halálának huszadik évfordulója, José Mourinho visszatérése MU-menedzserként) sikerült megnyernünk, méghozzá nem is akárhogy. Az internet felrobbant, a mémgyárak alig győzték a túlórát, mi meg boldogan és vigyorogva ízlelgetjük... Read More
HATásszünet
Két meccs közti hatásszünetben tartunk egy rövid megemlékezést, történt ugyanis szépen csendben valami, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Hatodjára írhatunk erről, bár egyszer sem írhattuk még le, hogy hat. Pláne azt, hogy mindez hogyan hat az idegekre. Hat éves az LR. Mindenki szisszentsen fel egy sört az egészségünkre. Hatodjára is.