Luv'ya, Brana!
Braniszlav Ivanovics kilenc sikerekkel teli év után, idén, a téli átigazolási ablak végén elhagyta a Chelseat. Neki állítunk emléket itt és most, pár kérdés erejéig elővettük a józan nosztalgiát páran a szerkesztőségben, odalent pedig tiétek a terep.
Be(le)szartunk(?)
Hogy a Burnley csapat, azt látjuk a helyezéséből. Hogy a Burnley milyen csapat, azt látjuk a játékából. De amíg élek nem fogom megérteni, hogy egy ilyen csapat hogyan lehet a PL tagja.
No Barton, no party!
Burnley-be látogat a csapat vasárnap. Sok izgalmat nem ígér a találkozó, persze az ellenfelet alábecsülni nem szabad, de ha számba vesszük eddigi eredményeinket, latolgatunk kicsit, mégiscsak az fog kijönni, hogy igazam van. Lássuk a beharangot!
Izgalommentesítés
A hétközi liverpooli vendégjáték után újfent rangadó várt a csapatra: ezúttal az Arsenalt fogadtuk. Ha van/volt Achilles-sarka ennek a Chelsea-nek, akkor az a valóban komoly játékerőt képviselő közvetlen riválisok elleni futball. Fontos volt tehát, hogy javítsunk ezen, levéve magunkról ezt az átok-félét. Bízhattunk a hazai pályában és az Arsenal arsenalságában: hogy okkal-e, s hogy mi... Read More
Érzések
Hát mind ne mondjak, érzelmektől elég odabaszós hetünk van, és még csak vége se nincs. A Chelsea szurker élete persze sosem unalmas, de a héten toltak az arcodba rendesen, ha nem volt elég lélekölő a Pool meccs, hát tessék, Brana, aztán Lampard, és akkor most meg még Wenger is. Nyehh.
Meghagytuk a reményt
Ooo gimme’ hop’, énekelte Jürgen Klopp, Eddy Grant raszta-hangján tegnap, és vele együtt nagyjából a PL top apraja-nagyja, azóta már aranyba foglalták Wijnaldum fejét Pochettinoék, és már szervezik a körmenetet az Etihadtól az Emiratesig Mignolet kesztyűinek is.
Bátorságpróba
Hétközi mérkőzéssel zárjuk ezt a pocsékul induló, ám annál megnyugtatóbban folytatódó hónapot. Megyünk Liverpoolba, ahol a legfontosabb küldetés vélhetően az lesz, hogy elhitessük soros ellenfelünkkel és a többi üldözővel is, hogy az utánunk való loholás helyett jobban járnak, ha egymásra fókuszálnak. Ez nyilván sosem könnyű az Anfielden, ráadásul a dolgok alakulása folytán ez a meccs... Read More
Osztálykülönbség
Azt hiszem, erre mondják, hogy rutinmunka. Őszintén szólva meglepett, hogy ennyire simán ment a dolog, ebben persze a vendégcsapatnak is oroszlánrésze volt. Az eredményt végül a két csapat közti osztálykülönbség adta ki, a 4-0 pedig ezesetben önmagáért beszél.
FA-Kupa, FA-gyerek, faviccek…
Ha már a múltkor amolyan nemzeti félsikert könyvelhettem el egy faviccel, hát nézzük most a fakupát, ha pedig a kollégaurr danolással, hát mások tollának ötletének bevonásával akkor legalább rímeljek én is, show must go on, Brentford come on, Chelsea c’mon! bor az asztalon, újabb Chelsea meccs a műsoron. And so on…
Ölbe hullt pontok
Verssel kedveskedem. Ha szereted a rímeket és nem zavar, hogy itt tutira nem veszel majd a részletekben egyhamar, és annyi időd sincs, hogy terjengősre kattints, de könnyed szórakozásra vágysz, vagy kevés meccset látsz, akkor ez a te helyed és szöveged!
És azt ismeritek, hogy…
Ültem itt egy darabig a cím felett, de már egyszerűen nem volt pofám több bőrt lehúzni a Hull-ról, bár szerintem már sok mindent elkövettünk ellenük az évek során, de még biztosan van benne patron bőven, nincs mit tenni, annyira adja magát, mint egy kellemes pohár birtok vörös egy posztírós szombat estén.
És nálatok, haver, mi a helyzet?
Úgy mentünk neki ennek a fordulónak, mint amikor egy erősen átittasodott éjjel után fejfájással ébredsz, és halványan derengeni kezdenek a dolgok, amik szürreálisabbak, mint kellene, és mintha nem 10-12 óra esett volna ki, hanem mintha hetven üveg abszinttal zárkóztál volna be az elefántcsonttoronyba fél évre, és… mintha az ágyúsok a csirkéseknek tartoznának hálával egy rekord... Read More