A változások ideje

Cifra Palace, green is the window, ahogy az angol mondaná. Sem a Selhurst Park, sem maga a Crystal Palace nem tartozik a kedvenceink közé, de, ahogy a címet is direkt választottam, eljött a változások ideje, s talán sosem volt még alkalmasabb időpont a mostnál, hogy borítsuk az eddigieket.

A válogatott bohóckodás után végre ismét PL meccs elé ülhetünk, aztán meglátjuk, hogy a PL szinten legtöbb megtett légi kilométer után mennyire lesz friss-fitt a Chelsea. Nem ártana, mert ahogy pár sorral feljebb a bevezetően is említettem: nem lesz egyszerű túra a hétvégi. Ugyanis utóbbi 5 mérkőzésünkből mindössze egyszer sikerült komolyabb győzelmet aratni a Palace ellen, azt is még nemmostanában, a fejetlen csirek Kezman emlékeim egyik legjobb mérkőzésén (amiből nem volt sok), amely név nagyjából be is lövi számunkra a dátumot, bezony, ez még 2005 tavaszán volt – Lampard és JC mellett a szerb duplázni tudott. Ezt leszámítva két egygólos, meg egy kétgólos, soványka győzelmet tudunk felmutatni, legutóbbról pedig egy tényleg igen fájdalmas vereséget, jajj. De az előző szezon Stamfordi meccsén sem volt sok okunk örömködni, szóval na, nem kedvencünk a CP, akárhogyanis.

Legutóbb Terry góljával kaptunk ki

Egy kicsit persze most elvész a fénye ennek a remek mérkőzésnek (tessék venni az iróniát, kétszáz az irónia, tessék az irónia) a jövő vasárnapi Manchester elleni csörte árnyékában, amire mindenki kíváncsi, bár én talán kevésbé tartok az Old Traffordi találkozótól, mint ettől a londoni derbitől. Valahogy, amikor José az edző, akkor nem fél az ilyentől (ti. rangadó) az egyszeri szurkoló: Mourinho a PL-ben 52 rangadón ült már a Chelsea padján eleddig az Arsenal, Spurs, a Mersey parti együttesek valamint a két manchesteri gárda ellenében, s 32 győzelem mellett 5 vereség áll a neve mellett a hevenyészett tabellán, valamint +53-as gólkülönbség, ami egy meccs és egy gól híján négyszer jobb, mint a második legjobb Liverpool eredménye.

A Palace jelenleg 15. a tabellán, Costának meg több rúgott gólja van, mint a CP-nek pontja. Idén persze úgy tűnik, sikerült kihúzni a tavalyi gárda hiányzó méregfogát, és eddig szépen aprítjuk a nagyok mellett a kicsiket is, de hát ugye sosem lehet tudni. Ha a branyol ismét betalál, ő lehet a Chelsea örökranglistáján a második, aki leggyorsabban jutott el a 10 találatig, nem mellékesen meglőve ezzel azt a számot, amit amit Király bohócgatyó Gábor egykori együttese a 7 eddigi forduló alatt. Azzal, hogy itt az idő a változásra, nem azt akartam mondani, hogy itt az idő az első döntetlenre. Tavaly azzal harangoztam a Stamfordi meccset, hogy jó lenne gólokkal verni a Palace-t, ez most is igaz, csak most némileg reálisabban nézünk afelé, hogy akár idegenben is megszórjuk szépen vendéglátóinkat, ha már az utóbbi időben ez nem igazán sikerült. A tavalyi PL visszatérése előtt a CP-vel utoljára 2004-ben játszottunk a Selhurst Parkban, ahol egy bizonyos Drogba egy bizonyos Chelseaben pályafutása első gólját szerezte.

A Chelseanek az eddig látottak alapján a szezonban tökéletes ellenfél a Palace: nem szerették meg jobban a labdát, mint eddig (a Villával futnak karöltve a kinek nem kell jobban a játékszer címért versenyt), nem védekeznek jól kontratámadás ellen, nem védekeznek jól kreatív játékosok ellen, és rögzített szituációk során sem igazán. Ráadásul az egyik legjobbjuk, Dann, akit anno még a Chelseavel is szóba hoztak, biztosan hiányozni fog térdsérülése miatt. A megszokott 4-4-1-1-ük többnyire mély védekezésre és hosszú labdákra épül, a hiányzó Dann mellett legjobbjaik, Puncheon, Jedinak és Chamak – illetve hát Speroni, aki tavaly két ízben is kivédte a szemünket. Persze ezek jobbára csak feltételezések, lévén Warnock alatt még nem sok látszott a Palace-ból, miután a csapat némileg érthetetlen módon bontott pnyvát Pulis-szal.

Mivel a CP egy elég fizikális csapat, a győzelem kulcsa lehet Matics és Ivanovics jó játéka. hiszen a 4-4-1-1 miatti, amúgy is sűrű és mély CP középpályán ők lesznek azok, akik erőből is át tudnak menni, ha kell – és kelleni fog. Ázárra is nagy szükség lesz, az Arsenal elleni meccs hátha dobott az önbizalmán annyit, hogy akár ezt a meccset is eldöntheti, mégha úgy is nyilatkozott a héten, hogy nincs benne a világ top5 játékosában, ami mondjuk kétségtelen talán, de egyrészt jó úton halad, másrészt remélem ez a cél lebeg a szeme előtt. A válogatott szünetet úgyis végighesszelte az oldalvonalon, mert fájt a bütyke. Na jó, nem akarok én gonoszkodni, miután a hobbifoci során nem egyszer zúztam már szét lábujjamat, én már csak tudom, akár 1 is mennyire tud hiányozni, ha nincs, mert fáj… 3-4 napig azt hittem beszarok, mire felértem a negyedikre az akkoriban otthont adó garzonba. De vezetni is jó két hétig csak telitalppal tud az ember, ami pedig hát hogy is mondjam, nem hatékony.

Nálunk Drogba és Ramires sérülésük után újra edzettek, de JM szerint még kétséges, hogy bevethetőek-e, csakúgy, mint Mikel, Schürrle, és erről a listáról lassan elmaradhatatlan Costa. Őszintén szólva ebből a névsorból jelenleg egyedül legutóbbi lenne

A táskákat még a Gucci is megirigyelné

érvágás, ha nem lépne pályára, de azért sokban nem fogadnék rá, hogy így lesz. José a pressconfon azt mondta, hogy a vasárnap visszaérkezett spanyol garnitúrának adott 2 nap pihenőt – azaz, először szerdán kellett jelentkeznie edzésre Costának, Fabregasnak és Ápilikvetának. Na most közülük egy valaki hétfőn reggel kilenckor csöngetett a klub ajtaján, hogy edzésre jelentkezik. Costa volt. José a mai napon megviseltebbnek tűnt, mint ezek alapján a branyol a héten..

A hétvége nem igazán tartogat nagy kérdőjeleket, hacsaknem, hogy a Spurs képes lesz-e erőt venni magán végre, és legalább megnehezíteni a City dolgát, bár erős a gyanúm, hogy megfekszik az Etihadban, illetve, hogy a ManU képes-e három meccsesre nyújtani a győztes szériáját, s idegenben 2 meccsen szerzett 2 pontjukat növelni. Számunkra a legtöbb helyen szűk győzelmet jósolnak, én bátrabb vagyok ennél. és azt mondom, simán lesz három közte, még akkor is, ha az első félidő szenvedősnek néz ki, és akár még gól nélküli is lehet. Ehhez nyilván kell az, vagy az kell, hogy a megszokottól eltérően nem feledjük magunkat az öltözőben, mert a friss lábak a CP-nél okozhatnak meglepetést idejekorán, elvégre lőni több gólt lőttek, mint mondjuk a hatodik helyen terpeszkedő Tottenham. Gyanítom nem csak nekem lebeg lelki szemeim előtt az otthon első percektől ordenáré lelkesedéssel nekünktámadó hazai csapat, lévén a vereségük kódolva van a meccsben, ellenben azért ha az elején betalálnának, szebben festene előttük a mérkőzés lehetséges végkimenetelének képe. A Palace a szezonban kétszer találkozott eddig komoly csapattal, az Arsenal ellen nyitottak, ahol ugyan kikaptak az Emiratesben végül 2-1-re, de ott Ramsey az utolsó percben mentett pontot az Ágyúsoknak, illetve egy emlékezetes mérkőzést vívtak majd egy hónapja az Everton ellen, ahol 2-3-ra győzni tudtak, méghozzá idegenben. Utóbbi tényt azért is fontos kiemelni, mert a Palacehoz hasonló csapatok egyrészt többnyire otthon vitézkednek, másrészt a CP stadionja ha nem is egy szó szerint vett katlan, de mindenesetre a csapat közönsége elég hálás darab, és a hazai mérkőzéseiken rendszerint fergeteges hangulatra képesek.

Visszatérve egy kicsit még ránk, Joséra és a sajtótájékoztatóra, bár a portugál csak egy vonatkozásban – a játékosokkal való jó viszonnyal kapcsolatban – említette, hogy ez a csapata sokban hasonlít egykori Chelsea-keretéhez, amit a korábbi poszt alatt trueblue05 kommentelőtárs linkelt, premierleague.com-os cikk más/több vonatkozásban is hasonlóságot talált grande Mourinho első bajnokcsapata és a jelenlegi keret (és taktika) között.

Itt Adrian Clarke ír arról, hogy a mai keret milyen sok tekintetben tükörképe az első újkori bajnokcsapatnak. Megemlíti, hogy két közkedvelt, de már idősödő játékost (JFH és Desailly) nem volt rest kitenni a keretből a vérfrissítés árán, Cudicinit egy fiatal tehetséggel helyettesítette a kapuban, egy sokmilliós, de vergődő csatárt küldött kölcsönbe (Crespo), hogy a helyét egy erőteljes, sikerre éhes csatárnak adja át, A középpálya mélyét Makelelé és Lampard helyett már Matics és Fabregas foglalja el, a széleken két kreatív és gyors játékos, elöl pedig egy éhes vadállat várja, hogy kettéharapja a védők torkát. Mégha a játék képe sokban különbözik is a 10 évvel ezelőttitől, mégha játékfelfogásban távol is áll a jelenlegi az egykoron oly sikeres ‘stabil védekezés mellett 1 gólos győzelem’-től, a szemmel látható, lényegében kézzel fogható hasonlóságot még Jimmy Hendrix is észrevenné egy sötét éjszakán.

Hogy aztán ez a garnitúra képes lehet-e megismételni az egykori sikert – még korai találgatni is. Egyelőre az egyetlen veretlen csapatként 5 pontos fórral jófelé mutat a barométer, és reményeim szerint nem most kezdünk el pontokat elszórni. Korai még minden végső gondolat, hiszen még a bajnokság ötödénél sem járunk így a meccs előtt, de tekintve, hogy az előző szezon bajnoki címének elbukásában nagy szerepet játszott a márciusi vereségünk, most jó lenne ezt a hibát nem elkövetni. B*sszunk oda Warnockéknak egy erőset, aztán jöhet a Maribor, vasárnap meg a United elleni rangadó. De addig is: jó szurkolást mára, fűcsomó legyek, ha nem nyerünk!