Blog bejegyzés

A szezonnak még nincs vége!

Jut egy FA Kupa döntő erre a lesajnált szezonra is!

Bajnoki címvédőként leszerepeltünk, ezzel összefüggésben a nemzetközi porondon sem domborítottunk. Mindezekért cserébe nagyon úgy néz ki, hogy jövőre az Európa Ligában kell kárhoztatnunk – Chelsea-drukkerekként nem lehetünk túlmotiváltak, nem érdemes azonban fittyet hányni erre a viszontagságos szezonra! Megannyi keserűség árnyékában ugyanis “fű alatt” eljutott szeretett csapatunk az FA Kupa véghajrájáig és elődöntőt játszhatott a Wembleyben. A márciusi negyeddöntőket követő sorsoláson szerencsések voltunk, hiszen elkerültük a Manchester Unitedet és a Tottenhamet is, helyettük pedig esélyesként mérkőzhettünk meg a PL-ben maradásért elkeseredetten küzdő Southampton ellen.

Ki lehetett ezt jelenteni úgy is, hogy néhány napja még a Szentek otthonában kényszerült csapatunk 0-2-es hátrányból felállni. A mostani mérkőzésre nem csak azzal a győzelemmel, hanem a kényszerből csütörtökre halasztott Burnley elleni meccs megnyerésével is bemelegítettünk. A hétközi találkozóhoz képest négy helyen változtatott Antonio Conte. Morata és Pedro helyett a jól megszokott Willian – Hazard kettős játszott Olivier Giroud társaságában a pálya támadó harmadán, Tiemoué Bakayoko helyett Cesc Fabregas foglalt helyet a középpályán N’Golo Kanté helyett, s természetesen, ahogyan az idén minden angliai kupameccsen, most is Willy Caballero őrizte kapunkat Thibault Courtois helyett. A védelem összetétele nem változott: az ellenfél támadóira továbbra is Azpilicueta, Cahill és Rüdiger leselkedett. A két szélen Victor Moses és az eltiltott Marcos Alonsót helyettesítő Emerson Palmieri játszott. Mark Hughes újdonsült csapatában két erőcsatár, Charlie Austin és Shane Long igyekezett eredményesen befejezni a S’oton kontráit, őket két ex-Chelsea játékos, Oriol Romeu és Ryan Bertrand is próbált támogatni.

Nos, az első félidőben látottaktól nem eshetett hasra senki sem. A déliek támadójátékáról nem sok mindent lehetett elmondani, mert nagyjából nem is volt (kettő lövési kísérletből csak egy talált kaput), ezért cserébe viszont komoly feladat elé állította csapatunkat védekezésükkel. Eredményesen zárták le lehetséges passzsávainkat, továbbá, ahogyan a kis csapatok tömkelege is csinálta, a S’oton is három valamelyik emberét küldte rá Eden Hazard-ra, hogy szemmel tartsa és megnehezítse belga 10-esünk labdavezetéseit. Nem is tudtuk feltörni a Szentek reteszét, Willian volt az egyetlen, aki közel járt ehhez, de a brazil támadó középpályás sajnos jóban van idén a kapufával és erről tett tanúbizonyságot ezen meccs korai szakaszán is. 60-40 százalékos labdabirtoklási fölényünk meddőnek bizonyult az első félidőben, amit Martin Atkinson aztán ráadás nélkül fújt le.

A Wembley majdnem teltházas közönsége nem is sietett vissza túlságosan a büfékből a második játékrészre. A sípszó pillanatában az oldalsó szektorok majdhogynem az ürességtől kongtak. A helyén maradó kisebbség azonban láthatta Giroud gólját, ami a második félidő kezdete után nem sokkal több, mint 30 másodperccel történt. Hazard tudta még éppen átvenni Fabregas hosszú átadását. A belga rögvest játékba hozta a francia csatárt, aki “célember” módjára verekedte át magát a Southampton védőinek gyűrűjén és vette be McCarthy kapuját. A gól után szinte rögtön meg is adatott a lehetőség előnyünk növelésére, de Hazard épp, hogy nem tudta góllal befejezni a Willian vezette kontránkat. Ezt követően Mark Hughes feladta kissé defenzív futballját és felküldte a pályára Nathan Redondot és Dusan Tadicot, akik elsősorban a széleken képesek remekelni. Előbbi majdnem be is vette később Caballero kapuját, de a 36 éves argentin nagy bravúrral hárított. Cserekapusunk ezután kisebb hibát vétett, mikor az akciót követő szöglet lecsorgó labdáját ejtette ki a kezei közül, amit aztán az előtte álló Austin kotort be a kapuba. A jelenetsort azonban Atkinson szabálytalannak ítélte meg.

“Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni…”

Mindenközben Conte élt a cserelehetőségekkel. Az első húzása még sokaknál borzolta a kedélyeket, hiszen a jól teljesítő Williant szedte le a pályáról az olasz mester és a 3-5-1-1-es formációra átállva Bakayokót küldte fel a helyére. Ez a helyzet azonban nem sokáig tartott, hiszen Fabregas helyett Pedro ment fel, így a kezdéshez hasonló 3-4-3-as felállás volt érvényben újra. Az utolsó 10 percre pedig Morata is megkapta a bizonyítási lehetőséget Giroud cseréjeként. A spanyol csatár pedig madridi önmagához hasonlóan most is remekül szállt be a mérkőzésbe. 2 perccel beállása után már gólt ünnepelhetett, ami az idén jól megszokott recept alapján jött össze: Azpilicueta hosszú átadására érkezett fejjel. Morata mostani szereplése azonban tökéletesen zanzásította az egész szezonját, lábbal már ugyanis Fernando Torres-i minőségben használta ki a lehetőségeit, két percen belül két kihagyhatatlannak vélt helyzetet is kihagyott. Ezután már a maradék 3 perc és a ráadásnak szánt 5 perc is csendben pörgött le.

Morata góllal szállt be, majd két ziccert hagyott kihasználatlanul

Megvolt az esély arra, hogy idei önmagunkhoz hűen most is megnehezítsük a saját dolgunkat, de összességében megérdemelt, 2-0-s győzelmet arattunk az FA Kupa elődöntőjében.

Május 19-én – BL-győzelmünk 6. évfordulóján – menthetjük meg szezonunkat. Nem lesz azonban könnyű feladatunk, hiszen a Manchester Unitedet kell ehhez legyőzni, akiknek szintúgy ezen a meccsen múlik az, hogy kerül-e egyáltalán valami az idei vitrinbe. Minden esetre üdvözítő látvány, hogy megannyi keserűség közepette mégis akad lehetőségünk, hogy megnyerjünk valamit ebben a szezonban is.

Addig pedig nincs más dolgunk a bajnokságban, mint összegyűjteni a lehető legtöbb pontot, s bízni a BL-indulást érő 4. helyet jelenleg bitorló Tottenham pontvesztéseiben. Legközelebb szombaton lépünk pályára, a 17. helyen álló Swansea vendégeiként.

KEEP THE BLUE FLAG FLYING HIGH!!!!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com