Röviden egy hétköziről

Ma este a liga legkevesebb gólját szerző Swansea látogat el hozzánk. A kiesőzónában szenvednek. Izgalom garantált.

Bár a csapatot az utóbbi időben rengeteg kritika éri kimondottan sok szempontból, azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a hétvégi mérkőzéssel a bajnokságbéli veretlenségi szériánk ötmeccsesre nyúlt, úgy, hogy emellett letudtuk a rázósabb rangadóinkat is a big six többi tagját illetően.
Bár a menetrend kimondottan szűkös volt, éles összecsapások követték egymást és a sérülések sem kerültek el minket úgy, mint az ezt megelőző években, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy gyenge szezont hoznánk.

A BL-ben első helyen állva továbbjutottunk, a kupában jó esélyünk van az elődöntőbe kerülni és a bajnokságban is ponttal állunk a dobogón. Még ha akadnak is infernálisan gyenge fellépések, gyengébb egyéni teljesítmények és a játékunkkal kapcsolatos kérdőjelek, az egyszerűen nem mondható, hogy összességében, csapatként hozzánk méltatlan idényt produkálnánk. A szériát pedig ma folytatni kell.

Látjuk-e még a kezdőben?

A „Hattyúk” elleni mérkőzés két szóban megfogalmazva a kötelezők kötelezője. Paul Clement csapata bár nem szokott hozzá a nagyarányú zakókhoz, a teljesen elfogadható mennyiségű kapott gólt (15 – ezzel nem csak az alsóházban villannak ki, de kevesebb gólt kaptak, mint az Arsenal vagy a Liverpool) kiválóan egyensúlyozzák a liga legimpotensebb támadójátékával. Összesen hétszer vették be eddig az actual ellenfelük hálóját, nyolc mérkőzésen érintetlenül hagyva azt. Jelenleg három mérkőzés óta nem tudták növelni ezt az igen csekély számot.

Legutóbb februárban csapott össze a két gárda a Bridge-n, akkor 3-1-es végeredmény született. Ez most is maximálisan benne van a meccsünkben, bár talán a 2-1/2-0 valamennyivel valószínűbb.  Mivel az Arsenal Wagner egyletét fogadja – akik eddig roppant szánalmas mutatókat hoznak a nagyok ellen -, a dobogó megtartásának érdekében a győzelmen kívül semmi más nem jöhet szóba (frázisbuttrue).