Blog bejegyzés

8+1 dolog, amit megtanultunk az újrakezdésből

Visszatért a futball, a Chelsea már lejátszott öt mérkőzést. Ebből négyet megnyert, egyet elbukott, és talán ezt az arányt el is fogadtuk volna, látva a sorsolást, a Manchester City mesteri legyőzése után megjött az étvágy, ezért is volt annyira keserű a West Ham elleni vereség. A csapat továbbra is negyedik, minden esélye megvan a dobogóra, valamint bejutott az FA-kupa elődöntőjébe is. A nagy kérdések tehát csak ezután dőlnek el, mi az öt meccsen látottakból próbáltunk levonni bizonyos következtetéseket.

Willian rászolgált az új szerződésre. Bevallom, nem igazán bíztam abban, hogy a brazil ennyire motiváltan vág bele az újrakezdésbe, ebben a helyzetben, amikor csak egyelőre rövidtávú szerződéshosszabbítást írt alá, de rácáfolt a kétkedésre, és vezéregyéniségként állt a sereg élére. Máskor hajlamos volt félidőkre vagy meccsekre eltűnni, de jót tett neki a szünet, lendületesen és higgadtan játszik, fontos gólokat szerezve. Hogy megéri-e egy hároméves szerződéssel megkínálni, amelynek kifutásakor már 35 éves lesz, az persze más kérdés, de a következő időszakban még hasznos tagja lehet a keretnek.

Giroud a legveszélyesebb csatárunk. Még egy veterán játékosunk éli sokadvirágzását, ami egyúttal örömteli, de aggodalomra is okot ad. Giroud lassan 34 lesz, és az utóbbi meccsek alapján senki sem kérdőjelezheti meg, hogy ő kezdjen, ne pedig Abraham. A francia már a szünet előtti meccseken is jól teljesített, és ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Konstans veszély, remekül megérti magát a többekkel és a gólok mellett a mezőnymunkája is dicséretes. Felmerülhet a kérdés, hol tartanánk, ha Lampard kicsit többet játszatja (november 30. és február 17. között nem lépett pályára) akár Abraham, akár Batshuayi kárára, de vélhetően néhány ponttal többet szorgoskodik össze a csapat a tipikus Giroud-gólokkal. Hogy mi lesz ezek után Abrahammal – főleg Werner érkezését is figyelembe véve? Biztos, hogy Lampardtól megkapja a lehetőséget a bizonyításra a jövőben is, de higgadtabbnak, pontosabbnak kell lennie, a Watford ellen is főleg a társakat hibáztatta.

Pulisic igenis jó igazolás volt. Ha egyaltalán efelől volt valakinek kétsége, de az amerikai ezen a pár meccsen bizonyította, hogy megérte az 57 millió fontot kipengetni érte. Gólok – főleg az a City elleni! -, kiharcolt tizenegyesek, veszélyes megmozdulások. Ha ezt a formát stabilizálni tudja, megszokja a PL ritmusát, és már nem lesznek olyan félidők, amikor jobban eltűnik, az Hazard-ral való párhuzam is megállhatja a helyét. És még csak 21, szóval legyünk türelmesek, bármennyire is nehéz ezt egy szurkolótól elvárni. És persze, ahogy Giroud esetében, marad a kesergés: hol tarthatnánk, ha nem sérül le – a járvány előtt január elsején játszott utoljára.

Kante jobb a középpálya közepén, mint Jorginho. Rendkívül érdekes és taktikai szempontból is kihívásokkal teli ez a helyzet. Az elmúlt bő másfél szezonban, a három középpályásos rendszer visszatérésével megszoktuk, hogy Jorginho szervez a védelem előtt, Kante pedig általában neki szokatlan szerepkörben, jobb oldalon rohamoz, és ezt sem rosszul teszi. Amíg Sarri alatt közellenség volt az olasz-brazil, addig Lampard elfogadottabbá tette a szerepét, bízott benne, csapatkapitány-helyettessé léptette elő. Mindeközben Kante sérülésekkel küzdött, 22 meccse volt a leállás előtt, tehát nagyjából a felét kénytelen volt kihagyni. Aztán a karantént vélhetően Lampard sok-sok videózással töltötte, kihasználta, és rájött, hogy a keret legértékesebb játékosát visszateszi az igazi posztjára, a védelem elé, a középpálya közepére. Ezzel kevésbé átjáróház ez az alakzatunk – bár a WHU erre rácáfolt -, Kante jobban, hasznosabban, tisztábban védekezik, mint Jorginho – gondoljunk csak utóbbi sárga lapjaira. Ezzel együtt a labdákat ugyanúgy össze tudja gyűjteni és elosztani a társaknak, talán egyedül a hosszú, mélységi indítások vagy éppen kulcspasszok hiányoznak, ez ebben a felállásban a két 8-as feladata. Jorginho persze éppen kedden este, a Palace ellen bizonyíthat, hiszen Kante ismét sérült.

Barkley nem lóg ki. Magam sem tartottam Chelsea-szintű játékosnak, a 8-as mez pedig főleg nagynak tűnt rá, de Lampard megtalálta a pontosabb szerepét. Kante megjelenésével talán kevesebb a teher rajta a védekezésben, többet foglalkozhat az előre játékkal, úgy, hogy ne vállaljon annyi rizikót, hozza a biztosat. Jól passzol, érkeznek a gólok is, tehát lehet rá számítani.

Gilmourral még óvatosan bánjunk. A Liverpool elleni teljesítménye után joggal érdemelte ki a Protestáns/Skót Pirlo becenevet, de amit az utóbbi meccseken mutatott, az sokkal inkább egy megilletődött ifi játékost tükröz, mint egy felnőtt profit. Persze nem lehet ezen csodálkozni: 19 évesen világsztárok között kell teljesítenie. Mindenképpen erősödnie kell, hiszen sokszor elnyomják, és le kell higgadnia, hogy kevesebbet labdát adjon el. Az, hogy felkerült erre a listára, nekünk szurkolóknak is üzenet: egy jó meccs után még senkit se kiáltsunk ki világsztárnak, hiszen ezzel csak nagyobb nyomás kerül rá, legyünk türelmesek, hiszen van időnk nekünk is, Billynek is. Sajnos sok játékost fel tudnánk sorolni, akit hasonló tehetségnek tartottak, tartottunk, ma pedig legjobb esetben alsóbb osztályban szerepelnek.

A védelemben még sok a kérdőjel. Lampard nem találta meg az ideális négyest. Az Azpi, Rüdiger, Christensen, Alonso sor tűnt a befutónak, amíg a WHU szét nem cincálta őket. Azpi az egyetlen biztos pont, csak az nem az, hogy őt hova tegyék, jobbra, balra, esetleg középre. A négy keretben lévő középhátvéd közül Tomorit még nem láthattuk, sérülés után lábadozik, a többieknek viszont minden meccs volt hajmeresztő hibájuk, mégha nem is mind eredményezett gólt. Alonso és Emerson sem a védőmunkájáról híres, míg a másik oldalon James ezt stabilan megoldja, de támadásban szürkébb. Hogy igazolni kell ide, az nem kérdés, már csak az, hogy mennyiért és hány játékost.

Nincs kapuskérdés. Kepa magabiztosabbnak tűnik, mint ősszel volt, mondjuk ez nem is nehéz. Bár továbbra is fel lehet neki róni hibákat – elnézett szabadrúgásgól a City ellen, tökölés a szögleteknél –, szinte minden meccsen volt fontos bravúrja is. És mivel nem a kapusposzton a legégetőbb a helyzet, az Onanára elköltendő 30-40 milliót inkább a védelemre fordítsuk.

+1: az új mezek: háááát, ezeken még lehetett volna kicsit gondolkodni.

(Fotók: Chelsea FC, skysports)

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com