Blog bejegyzés

10 emlékezetes dolog 2013-ból

Határidő a legjobb múzsa – szokták volt mondani, főleg vizsgaidőszakok közeledtével. Na ez rám valahogy mégsem hatott ezúttal, így a 2013-as évet még utoljára felelevenítő és egyben lezáró posztom átcsúszott az újévre, ezt pedig csak részben legitimálja, hogy zenzo kolléga kiváló féltávos értékelője legalább „ki tudott hűlni”. Az ottani előre tekintésből tehát engedelmetekkel egy vargabetűvel most visszatekintésre váltunk, óévi retrospektivitás jön ugyanis alább.

  1. Elhagytuk a Népsportot – Illő, hogy első helyen emlékezzünk meg arról, hogy bő három évvel az ősbejegyzés után már – blogger nyelven szólva – új helyen toljuk a kontentot. A váltás röviden nehéz, de elkerülhetetlen döntés volt, s másokra nem mutogatva, de az igazságot sem elfedve: alapvetően külső erők hatására következett be. Az új és egyben jelenlegi helyünket a tudomány mai állása szerint átmenetinek szánjuk, de e mögött sokkal inkább egyfajta jobbító szándék húzódik meg, mint valami látens kozmopolita attitűd. A lényeg, hogy vagyunk, akik vagyunk: néhány srác, aki kiírja magából nektek mindazt, amit a Chelsea FC-ről érez és gondol.
  1. Prága – Hadd legyek kicsit önző: számomra ugyanis különös jelentőséggel bír a cseh főváros, ugyanis 2013-ban kétszer is láthattam itt imádott csapatomat. Először a klub történetének első EL-meccsén (Sparta-Chelsea), aminek értékét később tovább növelte, hogy megnyertük a sorozat döntőjét, így egy végső diadal első lépéseinek lehettem tanúja. Másodszor pedig az Európai Szuperkupa döntőjén (Bayern-Chelsea), ami még úgyis masszív félorgazmus volt, hogy tragikus körülmények között buktuk el a finálét, így nem lehettem élőben tanúja egy trófea elhódításának. De a hangulat, valamint a meccs színvonala és izgalmai miatt így is bőven megérte a trip.
  1. Lampard gólrekordja – Régóta érett már, hogy Super Frank megdönti Sir Bobby Tambling gólrekordját (202 találat), így volt időnk rákészülni. A nagy nap előtti hetekben már vágtuk a centit, gólról gólra számoltunk vissza, mennyi kell még, hogy őt tekinthessük a Chelsea valaha volt legeredményesebb futballistájának. 2013. május 11-én a Villa Parkban aztán Lampard előbb beállította, majd meg is döntötte a rekordot, ezzel fordítva meg a meccset és biztosítva csapatunk helyét a legjobb négyben. Imádott nyolcasunk az idei szezonban is hozzáköltött már 5 találatot az eddigi bőséges terméshez, így jelenleg 208-nál tart.
Az új gólrekorder

Az új gólrekorder

 

  1. Európa Liga megnyerése – Bár ez a sorozat a Bajnokok Ligájának a nyomába se ér, azért mégis nagyszerű érzés volt végső diadalt és kupaátadást ünnepelni, ha már épp arra jártunk. A fináléig a Sparta Praha, a Steaua Bucuresti, a Rubin Kazany, majd a Basel testén át vitt az utunk, Amszterdamban pedig a Benficát múltuk felül 2-1 arányban. Mivel a BL-ből pottyantunk ki, eleinte mindenki húzta a száját, ám ahogy vettük az akadályokat, úgy lettünk egyre bizakodóbbak és eltökéltebbek. A trófea elhódításával népszerűtlen megbízott menedzserünk, Rafael Benitez sem távozott üres kézzel, mi pedig másfél hétig a BL-ben és az EL-ben is címvédők voltunk, ráadásul mi lettünk mindössze a negyedik klub, akik mindhárom nemzetközi klubtrófeát (vagy azok jogutódjait) elhódítottuk!

 

  1. Mourinho visszatért – Bár kedvenc portugálunk első regnálása alig volt több három évnél, mégis elegendő volt ahhoz, hogy a klub történetének egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb menedzsereként beszélhessünk róla. Abramovics pénztárcájával megtámogatva ugyan, de vitathatatlanul parádés eredményeket szállított: 2 bajnoki cím, 1 FA kupa, 2 ligakupa, 1 szuperkupa, hazai veretlenség az angol pontvadászatban, emellett egy olyan csapat kiépítése, ami vele és később nélküle is folyamatosan végső esélyesnek számított mindenhol, ahol elindult. Nyáron nagy reményekkel érkezett, kitörő lelkesedéssel fogadtuk, de azt aláírása napján tudtuk már, hogy ez a korszak más lesz: több vonatkozásban is megváltozott a csapat összetétele, valamint átalakultak az erőviszonyok Anglián belül és kívül is. S ha menedzserünk eddigi döntései nem is feddhetetlenek sokszor, illetve a csapat sem mindig játssza ki magából tudása legjavát, abban azért egyetért a szurkolók döntő része, hogy dicsőségnek ígérkezik a második Mourinho-éra.
  1. Ismét csoportelsőség a BL-ben – Valamilyen szinten megszokott dolog ez mifelénk, hogy megnyerjük a kvartettünket, de nem volt olyan régen, hogy egy játékosként és edzőként is klublegendává váló Di Matteot kirúgtak azért, mert (címvédőként) kudarcot vallott a sorozatban. Az ominózus BL-kiesés ráébresztett minket arra, hogy nem jár minden alanyi jogon és előbb-utóbb minden jó széria véget ér. Így hiába nem volt diadalmenet az idei csoportkörünk (két csúnya vereségünk volt, akárcsak tavaly), elértük, amit akartunk, s készülhetünk két szentimentális nyolcaddöntőre Drogbáék ellen.
  1. Mikel gólja – A nigériai középpályás kifejezetten jó fizikai adottságokkal rendelkezik, mégis csupán a 185. meccsén (nyolcadik nálunk megkezdett szezonjában) lőtte meg első bajnoki gólját! Az assziszt egy Terry-fejes formájában jött egy szöglet után a Fulham elleni SW6 derby hajrájában – a szép kivitelezéssel bevitt találattal pedig bebiztosítottuk a győzelmünket. Korábban nálunk csak az FA kupában volt eredményes (kétszer is), még a 2006-2007-es kiírásban – úgy látszik, csak Mourinho képes előcsalogatni belőle a góllövőt…
Az első és eddigi egyetlen

Az első és eddigi egyetlen

 

  1. Csatárgól-mentes bajnokik idegenben – Van egy döbbenetes adat, ami szomorú, de igaz: egyetlen árva olyan gólunk sem volt 2013-ban idegenbeli bajnokin, amit csatár lőtt volna! Ez összesen tehát 18 találkozót jelentett, amin Benitez és Mourinho igazságosan osztozott a kispadról – a pályán pedig a Torres-Ba-Eto’o trióé a szégyen. Ezt az indokolatlanul hosszú periódust egyébként kilencesünk zárta keretbe, ugyanis ő volt az, aki 2012. december 8-án betalált Sunderlandben és már tudjuk, hogy az újév első napján Southamptonban fejelt gólja miatt idén már biztos nem ér minket ilyen szégyen.

 

  1. Káprázatos gólok – A kisebb-nagyobb hullámvölgyek ellenére azért megfelelő mennyiségű és minőségi volt a 2013-as góltermés is. Engedelmetekkel most csak a rúgottakra koncentrálnék, úgyis van miből válogatni. Az év első feléből Hazard Stoke elleni, David Luiz Fulham elleni, Demba Ba ManUnited elleni vagy Ivanovics Benfica elleni találatát ajánlanám revízió alá vételre, a jelenlegi szezonból pedig Lampard Hull elleni, Willian Norwich elleni, Ba Schalke elleni vagy Ramires Crystal Palace elleni gólját.

 

  1. Nevetséges gólok – Inkább a most futó szezonban lett divat, hogy olyan gólok esnek a meccseinken elől éppúgy, mint hátul, amelyekről korábban sosem gondoltuk, hogy ezen a szintem produkálni fogja őket az élet. A tavalyi Chelsea-MU ligakupa meccs negyedik hazai gólja nyomán csak Wootton-díjasnak nevezett bután és röviden hazaszerencsétlenkedett labdából Hazard, Torres és Azpilicueta is fontos gólt szerzett gyors egymásutánban – legnagyobb örömünkre –, miközben Essien a Southamptont segítette ilyeténképpen vezetéshez a 13. másodpercben még december elején. Az i-re a pontot viszont Eto’o teheti föl duplán is, lesipuskássága a Cardiff elleni labdaszerzésével végül gólpasszra, a Schalke ellen pedig az idei BL-szezon egyik legnagyobb potyájára volt elég.
Az év potyája

Az év potyája

Nekünk/nekem ez volt 2013. 2014-ben is Blue Is The Colour!

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com